Megváltás nélkül

Bevallom, nagyon irigylem azokat az embereket, aki még hisznek a mesékben. Tudjátok, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát és a rossz a büntetését. Sajnos a gyerekek kiváltsága ez a dolog, ők még őszintén tudnak örülni ezeknek, s ők még nem tudják, hogy a karácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza, hanem apuka abból a pénzből, amiért elég keményen meg kell dolgoznia. Hiába, ők még hisznek a csodákban, s kár, hogy mi, felnőttek ezt az érzést már elvesztettük.

Vagy mégsem? Ugyanis ahogy nézegetem a fórumokat, az emberek a jövő évi választásokkor a csodát várják. Azt várják, hogy akik elkúrták, s az államnak kárt okoztak, mennek a börtönbe (radikálisabb változatban lámpavasra), az új kormány megold mindent, vége lesz a válságnak, a BKV nyereségesen működik, a MÁV-nál bekövetkezik az aranykor, újra emelik a nyugdíjakat, jó lesz a közbiztonság... soroljam? Azt várják, hogy az elmúlt 8 év egy rossz álommá változik, s talán újra élhető lesz ez az ország, botrányok, ügyek nélkül. Szép álom.

Ennek megvalósítása azonban szinte lehetetlen feladat. A lámpavas nem megoldás, mert az ütközik az összes nemzetközi normával, s a Nyugat képes lesz ránkküldeni a „békefenntartókat”, s megfékezni a „szélsőjobboldali elemeket”. Hiába érezzük azt, hogy ez jogos lenne, mert néhány ember tényleg olyan károkat okozott az országnak, olyan szinten köpött a szemünkbe, hogy ezért ezt érdemlik, de nem fogják engedni. Meg hát civilizált ország vagyunk, vagy mi a szösz.

A másik út a bíróság, a felelősségre vonás, de azt meg tudjuk hogyan működik. Most tételezzük fel a „normális” utat, lefizethetetlen bírókkal, feddhetetlen ügyészekkel – vajon meddig fognak ezek a perek tartani? S mennyi esély lesz arra, hogy visszakapja az állam a tőle ellopott javakat? Például Szalainé (BKV HR) ügye... eleve kétséges, hogy elveszik tőle a pénzt, hiszen teljesen szabályos szerződés alapján kapta meg a pénzt. Hogy a szerződés erkölcsileg aggályos, az már más kérdés... de továbbmegyek: a bíróság azt mondja, hogy Szalainénak vissza kell fizetni a végkielégítést, s ha kell, vagyonelkobzás következik... szerintetek Szalainénak nem lesz annyi esze, hogy addigra a pénzt kimenekíti az országból, és a vagyonát szétíratja a családjára? S ő még csak kis hal, Bajnai „offshore” Gordon ezt úgy el fogja tüntetni, hogy ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy hol is van az a pénz... És közben képzeljétek el a hazai liberálisok által „telesírt” nemzetközi sajtót a politikai boszorkányüldözésekről, és ennek nemzetközi szankcióit... kemény menet lesz.

A gazdasági rész sem olyan egyszerű. Varga Mihály (Fidesz) pont nemrég nyilatkozott arról, hogy a szokásoknak megfelelően jövőre átvállalják az állami vállalatok adósságát, hogy a következő évek költségvetése tiszta lappal induljon. Lefordítom: mi, adófizetők fogjuk kifizetni azt a BKV-s hiányt, amit többek között a sok végkielégítés, haveri szerződések okoztak. Még konkrétabban: te fizeted ki Szalainé végkielégítését. Jó, mi? S mielőtt nagyon felháborodnál, megkérdezem: miért, látsz más lehetőséget? Persze, meg lehet szüntetni a BKV-t és a MÁV-ot, hátrahagyva a kifizetetlen adósságokat, aztán meg lehet nézni, mikor kapunk pl. külföldi kölcsönt legközelebb, de a forintárfolyamot is. Be lehet durcizni, és ki lehet jelenteni, hogy nem fizetjük vissza azokat a kölcsönöket, melyeket a mostani kormány felelőtlenül elvert, a következményeket lásd az előző mondatban. Bizony, ha jót akarunk, szépen kifizetjük az elkúrást az utolsó fillérig, a végkielégítésektől az MTV új székházán át a négyes metróig. Kénytelenek leszünk. Eltékozoltuk, nem zavartuk el őket, megcsinálták a bajt, nem tiltakoztunk, most fizetünk.

Szóval szerintem ez várható, és ahogy elnézem, kb. ez a Fidesz álláspontja. Ezzel csak egy baj lesz: ennek kifizetése megköti a kezüket olyan négy évig, maximum akkor lesz könnyebb, ha sikerül felpörgetniük a tetszhalott gazdaságot, s „kinőjük” a problémákat, de erre nem sok esély van. Nagyobb gond lesz a változások miatt elégedetlenek kezelése: a Fidesz óriási népszerűségvesztéssel számolhat, s az elégedetlenkedők egy része a Jobbikhoz megy (fiatalok), más része vissza az MSZP-hez (idősebbek). Ne felejtsük el, láttunk már ilyet: 1990-ben az MDF hasonló helyzetben próbált lavírozni – kevés sikerrel – s a ciklus végére felélte önmagát, s a sok elégedetlen a helyzet okozójának utódpártjára szavazott, s így 1994-ben sikerült visszasegíteni az alapproblémát megteremtő szocialistákat a hatalomba. Reméljük, 2014-ben nem így lesz.

(A mellékelt videón a Lord Megváltás nélkül című dala hallható, kötelező darab)