Paplanok a bokrok alatt

Napok óta téliesítik a közelünkben lévő parkokat, bokros, fás területeket.  Szemlátomást pótolni akarják a nyáron elmulasztott nagytakarításokat, mert fákat  metszenek, bokrokat nyírnak, söprögetnek és mindezt nagyon alaposan.

Nagy örömünkre a  környék teljesen megváltozott,  belátható lett a tér és az út menti sövények.  Eltűnt a szemét - bár tudom, hogy pár nap alatt újratermelődik, - mégis jó érzés átsétálni a nagy parkon. Közelebbről már vegyes érzelmekkel tapasztaltam, hogy a szinte tövig lenyesett bokrok tövében paplanok és összegyűrt, koszos rongyok hevernek. Nem kell hozzá nagy fantázia, mindenki tudja, hogy a hajléktalanok számára vége a nyári táborozásnak.  A hirtelen ránk zúduló havas eső, viharos szél rákényszerítette őket melegebb, téli szállás elfoglalására.

Az elmúlt években elszórtan akadtak "megvetett ágyak" a bokrok által épített sátrakban, de a most látottak elszomorítottak.  Az elhagyott ideiglenes otthonok száma sokkal több lett. Csak találgatni tudom, hogy miért?

1. Talán kirekesztették őket a belvárosi parkokból, aluljárókból. A kertvárosi környezet biztonságot nyújtott nekik, nem molesztálták őket, hiszen a dús, buján nőtt bokrok között békességet, nyugalmat találtak.

2. Megnövekedett a számuk oly annyira, hogy újabb tereket kénytelenek foglalni?

Most pedig azon gondolkodom, hogy hova tűntek? Mintha a föld nyelte volna el őket, egyet sem látni.  Az értük létrehozott szállásokra nem szívesen mennek. Tilos a piálás. Enélkül pedig sokuknak nehéz elviselni a hideget.  Maradnak tehát a meleg aluljárók, kapualjak, lépcsőházak. Gondjaik nincsenek az emelkedő energiaárak, a fűtésszámla miatt, de életbemaradásuk, a jövő évi nyári táborozásuk így is  bizonytalan. Minden télen - a törődés, segítség ellenére - sokan kihűlnek, meghalnak. Az önkéntes, karitatív segítők munkája számukra csak csepp a tengerben. Sokan mondják megvetően, hogy saját maguk tehetnek sorsuk sanyarúságáról és ez így igaz. Az is igaz viszont, hogy ők is emberek, itt élnek közöttünk és látványuk valahol tükör a mai társadalom számára.

Jó lenne, ha azok is belenéznének ebbe a tükörbe, akik luxusautókon járva, naponta nem szembesülnek az aluljárók bűzös, bűnös világával és az "ideiglenesen ott állomásozó" téli  lakóival!