Akkor minek váltunk rádiót?

Figyelem! Lerágott csont...

1 hét múlva lekapcsol a Sláger és a Danubius, s jönnek helyette az újak, a Klassz és a Neo. Érdekes volt megfigyelni a reakciókat a döntés óta: az elején jött az országos felháborodás, de utána fordult a kocka, s megkezdődött a régi rádiók „fikázása”, és a „mit hisztiztek, parasztok, úgyis marad minden a régiben” stílusú cikkek írása.

Azaz minden marad a régiben, az új adók ugyanazt fogják nyomatni, s erre valóban vannak jelek, pl. a Danubius stábja kompletten megy az egyik új rádióra, s Bochkorék is tárgyalnak fűvel-fával. Magyarul csak a név és a tulajdonos változik, minden más marad. S kérdezem én, ennek most nekem örülnöm kellene? Egyrészt a két új rádió politikai befolyásoltsága nyilvánvaló, s kétsége ne legyen senkinek, hová folynak majd el a pénzek. (De jó, elértünk egy olyan szintet, mint a régi maffiafilmekben!) Érdekes volt a Sláger külföldi tulajdonosának a nyilatkozata, hogy őket is megkereste egy politikai párt, s kérte, hogy adjon nekik is részt a tulajdonból... a többit hozzá lehet gondolni, hogy ha belemennek, akkor ki kapja a frekvenciát... Másrészt ha minden ugyanaz marad, csak más néven, akkor mi garantálja, hogy az új rádiók nagyobb pénzt fognak fizetni az országnak, mint a régi, jól bejáratott brandek? Mert lehet szidni a Slágert és a Danubiust, hogy nem volt jó a zene, sok volt az ismétlés, viszont nagyon komoly hallgatottsággal működtek, ami az mp3 lejátszók korában azért nem semmi!

Nem mintha a Sláger és a Danubius ne lett volna politikailag befolyásolható, de legalább valamennyire adtak a látszatra. (Habár itt is voltak érdekes dolgok, pl. György Gábor, a Sláger akkori nagyvezérének MSZP-s EP képviselő jelölése...) Most viszont már a látszatra sem adnak. Én nem hinném, hogy politikai beszélgetések lesznek órákon keresztül az új rádiókon (akkor nem lesz hallgatottságuk), de azt simán el tudom képzelni, hogy valamelyik párt beültet egy saját embert hírigazgatónak (ezt kérték a Slágertől is). Na, akkor fogjuk visszasírni a régi rádiókat, az biztos, és én ennek így összességében nem tudok olyan lelkesen tapsolni, mint teszik oly sokan.