Szerző:
Droli
- 2009.12.14. 07:31
Mostanában egész Európában divat emelni a nyugdíjkorhatárt, nálunk is, aki 1957 után született, az már 65 évesen megy nyugdíjba az eddigi 62 helyett. Persze, elöregedő társadalom, hiányos nyugdíjkassza, meg kevés adófizető dolgozó tart el sok inaktívat, s ezen valahogy változtatni kell. Csak nekem a változtatás módja nem tetszik.
Eleve, a mai munkaerőpiacon az 50 felettiek foglalkoztatása enyhén szólva nem megoldott. Durvábban fogalmazva mivel a munkaadók öregnek tartják őket, ezért nem alkalmazzák ezt a korosztályt (kivéve az állami szféra, meg egy-két magáncég). Ebből kifolyólag ez a nyugdíjkorhatáremelés nem fog túl sok járuléknövekedéssel járni, inkább arra lesz jó, hogy +3 évig az állam a jóval kisebb összegű szociális segélyt fizesse a magasabb összegű nyugdíj helyett (tételezzük fel, hogy lesz nyugdíj). És még mindig ott áll az első állítás, hogy 63-64 évesen esélye nem lesz munkát találni emberünknek, ha akar, akkor sem, tehát kap egy nyomorban eltöltött +3 évet. Ebbe belegondoltak a jól kereső döntéshozók?
Másrészt 63-64 évesen az ember már nem fiatal, nem bírja úgy a munkát, szóval a munkáltatót se hibáztassuk azért, hogy ha üresedés van, s van ugyanolyan kvalitásokkal rendelkező fiatalabb jelentkező, inkább neki szavaz bizalmat. Ez a Taigetosz-elv nagyon csúnyán hangzik, de sajnos ettől még érvényesül (a természetben is egyébként). Pont ez ellen találták ki a tágabb értelemben vett társadalombiztosítási rendszert, hogy az idősebb emberke ilyenkor már ne dolgozzon (dolgozott már eleget), de mivel nem kellene jövedelem nélkül hagyni, ezért az állam ad neki javadalmazást. Valahol a dolog logikája is megvan, hiszen egyik oldalon ott a megfáradt idősebb munkavállaló, és ott az iskolarendszerből kikerült erőtől duzzadó fiatal, váltsa fel az utóbbi az előbbit, de úgy, hogy a fiatal jutalmazza meg az idősebbet, mert fizette az eddigi életét (például oktatását).
Mondják, az a baj, hogy társadalmunk elöregedett, nincs elég gyerek, s nincs elég fiatal, aki „felváltana”; erre azt mondom, hogy az ország tele van munkanélküliekkel (10% felett van a ráta) meg inaktívakkal, ők miért nem válthatják fel az időseket? A nyugdíjkorhatár eltolásának lesz egy olyan következménye, hogy a 62 éves munkavállaló nem tud nyugdíjba menni, s ha van munkája, akkor nem fog elmenni, ott fog maradni, tehát nem lesz üresedés – tehát egy potenciális álláslehetőséggel kevesebb lesz. Az az abszurd helyzet is fennállhat, hogy az idős munkavállaló, aki már nem bírja úgy a munkát, ő fog dolgozni, a fiatal, aki meg tele van energiával, s munkát keres, otthon fog pihenni, mert nem talál munkát! De jó lesz ez, kedves döntéshozók!
Szóval mehetne tovább a régi rendszer, csak azt kellene kitalálni, hogy hogyan lehetne a járulékfizetők bázisát bővíteni, például a gazdaság fehérítésével vagy új munkahelyek teremtésével. És rögtön lehet a nyugdíjkassza hiányát csökkenteni! Ja, hogy ez bonyolultabb dolog, jóval egyszerűbb egy adminisztratív döntéssel megemelni a nyugdíjkorhatárt, az emberek meg oldják meg? Hát igen, az előbbi megoldáshoz dolgozni kellene, modellezni, más országbeli tapasztalatokat tanulmányozni, szakkonferenciákat rendezni, és ezeken részt venni, kedves döntéshozók, ami úgy látszik, nem megy. Úgy tűnik, egyszerűbb megnyomni a frakcióvezető által benyögött „igen” vagy „nem” gombot...
Tényleg ideje lenne már egy szakértői kormánynak. S jó lenne NYUGDÍJBA küldeni a mostani politikusokat.