Mit ünneplünk karácsonykor?

Most úgyis mindenki a karácsony lázában ég, kicsit beszéljünk ennek a hátteréről, meg hogy miről kellene szólnia!

Eleve, mit jelent az, hogy „karácsonyi láz?” Maga a karácsony önmagában véve egy elég ellentmondásos ünnep, s erről legkevésbé szegény Jézus tehet... Jézus valahol vallásalapító volt, ráépül a kereszténység az összes változatával együtt, így a karácsonynak – ami a hagyomány szerint Jézus születésének napja – keresztényi ünnepnek kellene lennie, és azoknak kellene ünnepelnie, akik vallásosak, s hisznek az egészben. Ehhez képest ünnepli az is, aki ateista. Másik érdekesség az, hogy egy csomó olyan dolgot teszünk ezen alkalomból, ami ellen Jézus magából kikelve üvöltözne – de erről majd később. Először nézzünk pár érdekességet a karácsonnyal kapcsolatban.

Miért pont december 25 Jézus születésnapja? A kora keresztények nem próbálták meghatározni ezt a napot, december 25 a későbbiekben, megegyezés alapján vált azzá, de pl. az ortodoxok már január hatodikán ünneplik. Az, hogy miért pont ez a nap lett a születésnap, nem nehéz kitalálni: a téli napforduló miatt, amit már régebben is ünnepeltek az emberek ki ilyen, ki olyan formában (Nap újjászületése, egyiptomiaknál Mithrász ünnepe, stb.) . De ennek nincs akkora jelentősége, tekintsük ezt a napot szimbolikusnak.

Érdekesebb kérdés a napkeleti bölcsek (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) esete, akiket a hagyomány szerint egy csillag vezetett Betlehembe, királyok voltak, és ajándékot is vittek: aranyat, tömjént és mirhát. Itt már eleve az is kérdéses, hogy hányan voltak (érdekesség, hogy semelyik korabeli forrás nem említi a számukat, ezt is később adták hozzá, a neveket meg pláne), de még érdekesebb, hogy egyáltalán királyok voltak-e vagy tudósok. Az ajándékok miatt (ez konkrétan említve van) királyokra tippelhetnénk, de itt a legenda logikailag igen nagyot bukik: mi lett az ajándékokkal? Nem tételezzük fel, hogy József és Mária eltékozolta vagy „elsikkasztotta” volna, de azt tudjuk, hogy Jézus nem éppen vagyonos családban nőtt fel, tehát ez az ajándékozás-dolog alighanem nem történt meg! Ennek egy igen nagy jelentősége van: ma az egész kereskedelem, az egész ateista világ karácsonyi hozzáállása ezen alapul, tehát mondhatnánk, hogy a „kételkedő” emberek az egész karácsonyból pont azt a részt tartják meg, ami a legvalószínűtlenebb! Jó, mi? (Tudtátok amúgy, hogy a háromkirályok ereklyéi – csontjai - megtalálhatók Kölnben?)

A betlehemi csillagról is elég sok elmélet született: van itt szó nóvarobbanásról, a Jupiter és a Szaturnusz együttállásáról, de még a Jupiter és a Vénusz együttállásáról is; a dolog érdekessége az, hogy ezek alapján Jézus születését i. e. 6-8-ra teszik. Aztán ott van a szerencsétlen fenyőfának a szerepe, aminek már végképp semmi köze Jézushoz; ez egy északi szokás volt, ugyanis az ott élő emberek szerint a fenyőfa elűzi a rossz szellemeket. Mindenesetre szép csendben ez a szokás elterjedt Európában, főleg a németek közvetítése során. A szokások alapján a mostani karácsonyi ünnep egy igazi univerzális ünnep: egy zsidó ember születését ünnepeljük a rómaiak és az egyiptomiak (és még sokan mások) ünnepének a napján, egy skandináv-alapú fenyővel.

Ünnepeljük... szegény Jézus sírna, ha látná, hogyan, s miket művelnek emberek az ő nevében. Jézus többek között a szeretetet, az önzetlenséget, a szerénységet és a megbocsátást tanította, és sokszor a szabad ég alatt prédikált a népnek, kötetlen formában. Ehhez képest álszentnek néznek ki a mai agyondíszített templomok, ahol a pap egy szigorúan követett liturgia keretein belül prédikál, ahol első sorban ülnek a „fontos emberek”, utána pedig a „pórnép”. (A történelemről, pl. a keresztes háborúkról, vagy az egyház egyéb „sötét ügyeiről” most ne is beszéljünk...) De ez nemcsak a katolikus egyházra vonatkozik, hanem pl. a Hit Gyülekezetére is, ahol az öltönyös urak és hölgyek elalélva hallgatják a beszédet – miközben jól tudod, hogy ugyanezek az emberek nem ismernek kíméletet az üzleti életben, és minden szívfájdalom nélkül kirúgják a háromgyerekes családapát, ha a „biznisz” úgy kívánja. Ebből az egész vallásból annyi maradt meg, hogy hetente egyszer a hívő ember elmegy az istentiszteletre, illetve ennek megfelelő formáira, a hét többi napján meg nagy ívben... szóval igen. A nem hívő emberekről ne beszéljünk, elvégre őket nem „kötelezi” semmi ezen tanítások megfogadására.

Pedig Jézus tanításai a mai világra is érvényesek, sőt, rendkívül hasznosak is lehetnének! Mondjuk a mértéktelenséget, illetve az abszolút önzetlenséget ma már nem lehet elvárni senkitől – ne is álmodozzunk olyanról, hogy Bill Gates szétosztja vagyonát a szegények között, illetve valamelyik „rocksztár” rájön, hogy egyszerre úgysem él tíz házban, ezért kilencet a hajléktalanoknak ajándékoz, s akkor most beszéljünk RÓLAD -, de ha betartanánk a „minimáltanítást”, azzal igen sokat lehetne javítani a földlakók életén. A „minimáltanítás” pedig nem más, mint a szeretet és a megbocsátás művészete. Ne bántsd felebarátodat, ne ölj, ne lopj, ne okozz másoknak kárt szándékosan! Most képzeljétek el, ha ezeket az igen egyszerű parancsokat mindenki betartaná a világon (a legtöbb ember amúgy be is tartja)! Nem lenne szükség például a rendőrség nagy részére, és fel lehetne számolni az erőszakszervezeteket, pl. hadsereg. Tudjátok, mi mennyiségű pénz szabadulna fel, amit akár az egészségügyre, az oktatásra, vagy a szegényekre lehetne fordítani? Csak Magyarországon többszázmilliárdos nagyságrendről beszélünk évente (!) – összehasonlításul az ingatlanadóból várhatóan befolyik 30 milliárd forint. És a további kényelmekről ne is beszéljünk, hogy nem kellene lelakatolni a biciklit, nem kellene riasztót rakni a kocsira, nyugodtan sétálhatnál sötétedés után is az utcán, stb. Közgazdasági szempontból Jézus egy olyan elméletet dolgozott ki, mely szerint az erőforrások átcsoportosításával, kevés áldozattal lehetne növelni az emberek jólétét! És mondom, ezt úgy, hogy a tanításainak csak egy töredékét tartjuk be... Érdekes, miközben a mai világban, mikor mindenki a „kiutat”, mindenki a jövőt kutatja, aközben egy 2000 éve élt ember már megmondta a frankót.

És szintén elgondolkodtató, hogy ezt azért nem merjük megtenni, mert nagy a bizalmatlanság az emberek között (lásd hadseregek mibenléte)– és ennek a bizalmatlanságnak milyen óriási, pénzben kifejezhető ára van! Nem bízunk a másikban, mert nem hisszük el, hogy mindenki betartja a játékszabályokat. Kiemelem a hit szót, ami itt nem egy „felsőbb lényben” (Istenben) való hitet jelent, hanem a másik emberben való hitet! Nevezzük ezt „maternialista hitnek” - Jézus „alaptanítása” ezen alapul, s mellette ott van Isten, aki ebben a maternialista szemléletben „szankcionál”, ha nem tartjuk be a szabályokat. A mai vallásosságból pont ez a „maternialista hit” maradt ki: a vallásos ember hisz Istenben, de hogy tulajdonképpen minek van ő ott, meg hát mit is szeretne, az mindegy. Hetente egyszer imádkozunk hozzá, oszt jó' van. A többi napon meg biztosan nem néz oda.

De ne menjünk el vallásfilozófiai kérdések felé, mert erről könyveket lehetne írni :-) Mindenesetre ne csak arról szóljon az ünnep, hogy ki mekkora értékű ajándékot kapott, meg ki mennyit költött, hanem próbáljuk meg átültetni Jézus tanításait a hétköznapokba, és akkor akár minden nap karácsony lehet!