Adózzon a tököm

Szívem szerint megbeszélném a főnökömmel, hogy foglalkoztasson feketén, és a pénzt amit így megspórol, riszteljük el.

Igazából teljesen megértem azokat az embereket, akik a fizetési papírjukat a kézhezvétel után egyből elteszik anélkül, hogy csak egy pillantást is vetnének rá. A fizetési papír ugyanis arra való, hogy nagyon gyorsan, nagyon magasra felnyomja a vérnyomásunkat. Feltételezem nem vagyok egyedül amikor azt kérdezem, hogy mi a francra vonnak le tőlem 36% szja-t, vagy 9,5 %-os nyugdíjjárulékot?

Igazából nem is lenne bajom az adózással, ha az adóm fejében valamit azért én is kapnék. De egyre inkább úgy látom, hogy én vagyok a fejőstehén, akit minden hónapban jól megpumpol állambácsi barátom. Az a mocskos szemétláda. Mert milyen idilli lenne, ha az általunk befizetett adóforintokból egy élhető országot tartanánk fenn, ahol becsületes munkával, viszonylag gondtalanul lehet élni. De nem, természetesen erről szó sincs.

Itt van például a közbiztonság. Nem elég, hogy az állam nem véd meg engem és a tulajdonom, de még azt sem engedi, hogy én megvédjem azt amiért dolgoztam. Aztán ott van az egészségügy, amit szintén az én adóforintjaimból tartanak fenn. Persze ha megbetegszem, vagy hagynak megdögleni, vagy csúsztatnom kell zsebbe a borítékot, hogy egy mezei vakbélgyulladásba bele ne haljak. De folytatom. Nyugdíj. Minden munkával töltött órámból majdnem 6 percet azért dolgozom, hogy idős koromban legyen miből kenyeret vennem. Az már senkit nem érdekel, hogy a nyugdíjkorhatárt ilyen életszínvonal mellett, nagy valószínűséggel meg sem fogom érni. Az én pénzemből pumpálják, a mávot, ami olyan koszos, retkes, hogy egyes vonatokra már majdnem csak munkásruhában szabad felszállni. A pénznyelő bkv-ról, illetve a soha el nem készülő 4-es metróról már nem is szólok. A sort persze a végtelenségig lehetne folytatni.

Szinte már megtudom érteni azokat az embereket, akik segélyből élnek, feketén dogoznak, és nagyjából le sem tojják, hogy éppen ki van kormányon, vagy hogy mennyi a bruttó nettója. Ha megtehetném, lehet hogy én is megkérném a főnökömet, jelentsen ki a francba, fizessen feketén. Én sem adózom, és ő sem. Amit megspórolunk, azt meg szépen elfelezzük, aztán mindegyikünk jól jár. Azt a havi pár ezer forintot meg befizetném a tb-nek, nem mintha bármit is számítana. Persze tudom, hogy ez hülyeség, de talán annyira mégsem.