A munkaügyi központ koncertre megy állami pénzen...

Ma már sajnos nagyon aktuális Hofi mondása: "Kinyitom az újságot, és megnézem: ki lopott?". Hát igen, ma Magyarországon csak úgy záporoznak a hírek a milliós, semmit sem érő tanulmányokról, a pályázatok során elfogadott kenőpénzekről, az indokolatlan végkielégítésekről, és az ember csak számolja: igen, én ebben az évben azért fizetem az adót, hogy abból ki tudja fizetni egy minisztérium például a "páviánok szaporodása két rögbimeccs között" című tanulmányt, mely 20 oldal, és az államnak úgy másfél millió forintjába fáj. De hogy ne csak keseregjünk itt, betennék ide egy hasonló állami pazarlásról szóló történetet, mely Írországban esett meg, és elég nagy felháborodást váltott ki. 

A történet főszereplője az FAS az ír munkaügyi központ,amely feladataiban nem sokban különbözik a magyar munkaügyi központtól: ugyanúgy regisztrál, állásokat közvetít, képzéseket szervez, stb. És mint ahogy a magyar megfelelőjénél is, itt is ment az elmúlt években a habzsi-dőzsi, szórták a pénzt mindenre, amire nem kellett volna. Csak nemrég ez kiderült, és az írek ehhez a pazarláshoz nincsenek úgy hozzászokva, mint mi. De mire is költötték az FAS vezetői a pénzt?

Például jegyeket vettek 7000 € értékben az ír hurling és futball döntőire. 2006 és 2008 között 4640 €-t költöttek a nagy nemzetközi rugbyversenyek jegyeire, valamint 2007 és 2008 között 1960 € ment el nemzetközi fociesemények jegyeinek megvételére, persze állami pénzből. (Nálunk 1960 €-s csalást már meg sem írnak az újságok, ugyanis nagyobb tétekhez vagyunk szokva...) És akkor jön a csúcspont, amire már az ellenőr sem tudott mit mondani: 2006-ban 2255 €-t költöttek Robbie Williams koncertre. Igen, az ír munkaügyi központ, igen, állami pénzt költött erre. Robbie Williams kétségkívül jó koncerteket szokott adni, de vajon mennyiben járulhatott ez hozzá az ír munkaügy teljesítményének vagy hatékonyságának növeléséhez? - teszik fel ezt a jogos kérdést az ír újságok.

Szóval a "nagy fejlett" nyugaton sincs ez másként, és ahogy olvassa az ember a "brüsszeli történeteket", ahol már nagyobb összegekben megy a pazarlás, felvetődik a kérdés: vajon mikor fog érvényesülni a nép azon (jogos) óhaja, hogy a demokráciában a befizetéseit ne nyúlja le egy hivatalnok a saját jóléte érdekében?