Szerző:
Droli
- 2010.03.30. 07:15
Vajon mi lesz 2038-ban? Idősebbek leszünk mindannyian majdnem harminc évvel. Lehet, hogy a televízió már 3D-ben fog sugározni, és egy futballmeccs közvetítése olyan lesz, mintha ott ülne a lelátón az ember. Lehet, hogy nem kell már ebédet főznünk, hanem elég lesz betáplálni a konyhagépbe, hogy mit akarunk enni, az meg megcsinálja. Lehet, hogy autó sem benzinmotoros lesz (mivel addigra nem sok olaj marad), ezért ilyen ufószerű izéken fogunk lebegni a föld felett, valami elektromágneses vudu energiáját kihasználva. Őszintén: nem tudom, mi lesz 2038-ban. Egyvalamiben azonban biztos vagyok: a fenti alagutakat még 2038-ban is fizetni fogjuk, ugyanis akkor jár le ezeknek a nagyon fontos alagutaknak a koncessziós díja. Vagyis még gyerekeink-unokáink is fizetni fogják a nagy elkúrást.
Ne legyenek kétségeink, utálattal fognak ránk nézni, mert eladtuk a jövőjüket. Mi is csak röhögünk a XIX. századi dzsentriken, akik annak ellenére, hogy elszegényedtek, mégis ragaszkodtak az úri életformához. Röhögünk Pató Pál úron, a "ráérő" figurán, hogy milyen szerencsétlen alak is ő. Nos, rajtunk nem röhögni fognak, hanem szánakozni. Jó lesz.
És hogy mi lesz azzal a pénzzel, ami ilyen pofátlan korrupciógyanús ügyekre elfolyt? Most hagyjatok azzal a dumával, hogy "elszámoltatás", meg a többiek, ezermilliárd forintokat nem lehet visszavenni. Az a pénz megalapozza pár 2038-ban már elismert család jövőjét. Aki annak az akkora már megfialtatott vagyonnak a kezelője, főnöke lesz, nem biztos, hogy emlékezni fog rá, honnan szedte össze nagypapa az első (tíz)milliót. Ott, aki ennek a vagyonnak a tulajdonosa lesz, minden bizonnyal neves, okos ember lesz, aki külföldön tanult nemes egyetemen a legjobb tanároktól, és a legjobb szakértőket alkalmazza, hogy vagyonát gyarapítsa. Ott, akkor arra az emberre felnéznek majd a gyerekeink-unokáink. Gondoljuk el, nagyon sok gazdag nyugati család vagyona is abból származik, hogy anno a déd- meg az ükapa mondjuk rabszolgákkal kereskedett, és időnként ki is nyírt néhányat, ha az érdeke úgy kívánta. Ma már erre senki nem emlékszik, vagy maximum említés szintjén jelenik meg a történet az amúgy díszes családi hagyományban. Bizony, lehet, hogy addigra már új dinasztiák alakulnak ki Magyarországon: a Hagyó család, a Gyurcsány család, a Bajnai család, mind-mind neves, gazdag üzletemberek, akik anno valamiből pénzt szereztek, és azt sikeresen fialtatták azóta. Gyermekeink, unokáink már nem fognak emlékezni rá, mi, ha megéljük, akkor talán még igen.
Úgyhogy 2038-ban, mikor utódunk lelkesen nézi a tévében valamelyik neves család képviselőjét, szóljunk neki: Ácsi! Az ő gazdagságát én fizettem, én adóztam olyan adókulcsokkal, mint az állat, én nem tudtalak neves egyetemre beíratni, mert nem volt pénzem rá, én nem tudtam neked házat venni mikor felnőtté váltál, mert nem volt pénzem rá, sőt, én is csak nemrég fizettem ki az enyémet a banknak, mert csak most jutottam el odáig... és még te is fizeted az elkúrását, lásd ezeket az alagutakat, melyeknek idén jár le a hitele.
És ne kérdezd, hogy anno miért nem b.sztuk szét a fejüket azoknak, akik a pénzünket lenyúlták.