Szerző:
bogancs
- 2010.04.21. 07:13
Az előítélet definíciójára – többek között - két találó megfogalmazást találtam:
1. Kedvező vagy kedvezőtlen érzés egy személy vagy dolog vonatkozásában, mely megelőzi a tényleges tapasztalatot, illetve nem azon alapul.
2. Felszínesen általánosító vélemény, mely negatív elképzelések együttesén alapszik.
Mielőtt rátérnék a témára szeretném az olvasókkal megosztani egy saját előítéletemet, mely valahogy így hangzik: Gyakran az az érzésem, hogy szavakban sokszor azok ítélik el legjobban az előítéletességet, akik önmaguk is valamilyen előítéleteket táplálnak, illetve hajlamosak előítélkezésre másokkal szemben.
Rendszeres olvasója vagyok Török Gábor blogjának. Egy nem túl régi bejegyzésében olyan afférjáról ír Mészáros Tamással, amellyel kapcsolatban egy saját régi rossz emlékem jutott eszembe az említett publicistával kapcsolatban. Török Gábor természetesen azonnal reagált az őt ért kritikákra blogjában, én viszont csak most kezdtem el blogírással foglalkozni, ezért most ragadom meg az alkalmat.
Valahol a 2002-es országgyűlési választások környékén történt az eset, Mészáros Tamás az ATV-n vezetett a maiakhoz hasonló politikai elemző beszélgetős műsort. A téma az volt, hogy egy felmérés szerint az egyetemi és főiskolai hallgatók körében a Fidesz tábora többszöröse az MSZP-ének. Ezt az adatot a publicista úgy értelmezte, hogy a mai – illetve akkori - egyetemisták tudatlanok, történelmi képzettségük meglehetősen felszínes, és tanulás helyett csak a bulizáson és egyéb devianciákon jár az eszük. Ennek következtében persze, hogy a Fidesz populista szólamai nagy népszerűségnek örvendenek köreikben.
Akkoriban ez egy élő műsor volt, a nézők sms-eket küldhettek, amelyek időnként megjelentek a képernyőn és a műsorvezető fel is olvasta azokat. Történt, hogy az én (akkoriban végzős közgazdászhallgató voltam) sms-em is műsorba került, valahogy így hangzott: A mai egyetemisták nem hülyék, ’48-ban és ’56-ban sem voltak azok.
Hozzászólásommal a publiciszta igazolva látta az egyetemistákról alkotott véleményét, hozzáfűzve, hogy lám milyen forradalmi alkalmakhoz hasonlítom a 2002-es választásokat, ezért veszélyes a Fidesz politikája, mert ilyen forradalmi hangulatot kelt és …
Jelen reakciómat Török Gábortól átvett fordulatokkal kezdeném:
Kedves Mészáros Tamás! Szeretném ha tudná: tévedésnek tartom a fenti sms-emre adott kommentárjában elhangzottakat, és az egyetemistákról alkotott véleményét. Megpróbálom Önnek és az olvasóknak, illetve akkori nézőknek is elmagyarázni hogy mit szerettem volna mondani az sms kkorlátai miatt igen rövid egy mondatban.
Nem értek egyet azzal, hogy a mai, illetve az akkori egyetemi hallgatók tudatlanok lennének a politikával vagy a történelemmel kapcsolatban. A 2002-es kampány alatt egyetemisták is szerveztek politikai előadásokat, ahová meghívták az akkori pártok képviselőit és neves közéleti szereplőket. Én részt vettem valamennyi előadáson Horn Gyulától, és ifjabb Hegedűs Lóránttól kezdve Kupa Mihályig és Havas Henrikig bezárólag. Mindegyik előadás teltházzal ment, az egyetemisták nyitottak és érdeklődők voltak a politika iránt, legyen az bármilyen irányzat. Forradalmi hangulatnak nyomát sem éreztem sem a rendezvényeken, sem az egyetemen, sem az utcán. Egyedül a médiában.
’48-cal és ’56-tal nem a 2002-es forradalmi hangulatra, hanem arra szerettem volna célozni, hogy az akkori forradalmi eseményekben jelentős részük volt az egyetemistáknak, céljaikkal, törekvéseikkel a társadalom döntő többsége egyetértett. Az egyetemek akkor is, 8 éve is, most is a szellemi élet fontos központjai, ahol megvetik (mondhatnám „ciki”-nek tartják) az előítéleteket és minden olyan populista szólamot, amelyek nem józan érvek mentén építkeznek.
Jómagam büszke vagyok arra, hogy öt évig egy ilyen szellemi közösség tagja lehettem, diáktársaimmal bármilyen témában nem feltétlenül nyomdaképes módon, de magas szellemi színvonalon értekezni tudtam, egyetemi tanárok gondolatébresztő értékes előadásait hallgathattam. Bizonyos értelemben még ma, harmincas éveim elején is hiányolom ezeket.
Mészáros Tamás Népszavában megjelent írása alapján úgy tűnik, hogy előítéletessége (a poszt elején található második definíció szerint értve) nem sokat változott az elmúlt nyolc évben, sőt az egyetemistákról kiterjesztette a 30-asokra is, így most ismét magamra vehetem, hiába minden történelmi és politikai képzettségem.
U.i.: A tárgyilagosság kedvéért mindenképpen megjegyzendő, hogy a bejegyzésben említett 2002-es ATV-s műsor videóanyagát az interneten nem találtam meg, így emlékeimre hagyatkoztam, ezért igyekeztem mértéktartóan fogalmazni az ott elhangzottakkal kapcsolatban. Sajnos a műsor címére sem emlékszem pontosan, aki esetleg segíteni tud a műsor hanganyagának (műsorcím, link) megtalálásában, azt köszönettel veszem. Szívesen kiegészíteném vele mai bejegyzésemet, elhihetitek, a videóval együtt sokkal ütősebb lenne.
