Szerző:
Droli
- 2010.05.27. 06:52
Most már hivatalosan is kimondták, hogy az amerikai történelem legsúlyosabb olajkatasztrófája történt a Mexikói-öbölben. 22 millió liternyi olaj ömlött a tengerbe, és a BP most azon dolgozik, hogy nehéziszappal betömje a lyukat. Talán sikerül. A szakértők felhívták a figyelmet, hogy az élővilágban is óriási pusztítást végez az olaj, többek között a planktonok között, amelyek a tengeri (és közvetetten a földi) élet alapját adják. A közvetlen kárelhárítást talán fizeti a BP, de az élővilágban elkövetett pusztítást nem. Ismerős multi hozzáállás: a profitot zsebrevágjuk, a pusztítást, amit elkövettünk, az meg kit érdekel. Lásd még: esőerdők irtása.
Másik példa: árvíz Magyarországon. Vízügyi szakemberek szerint jelentősen hozzájárult az árvízhez az is, hogy a fákat kivágták a domb- és hegyoldalakon, ezáltal a víz akadálytalanul folyt lefelé, nem fogták meg a levelek, a gyökerek, semmi. (Újratelepítés? Hahahahaha!) A fakivágásokért itt nem a nagy multicégek tehetők felelőssé, hanem az emberi gyarlóság, mely pillanatnyi előnyökért cserében most kénytelen elviselni a hosszútávú hátrányokat. A természet itt már benyújtotta a számlát.
Vajon mi lenne, ha ezek a környezetet pusztító tevékenységek megjelennének a gazdaságban is, költségként? Egyszerű példa: egy román vállalat ülepítőjéből cián kerül a Tiszába, és ezért kipusztul a Tisza élővilágának a nagy része. És itt lépne be a környezet, mint gazdasági szereplő: ennek a román cégnek tessék kifizetni a Tisza élővilágának a helyreállítását, fizessék például a halak visszatelepítésének a költségeit, meg az egyéb járulékos költséget! Vagy másik példa: ha egy vállalat kiírt egy erdőt, hogy faszékeket faragjon belőle, és ezt haszonnal eladja, akkor ugyanennek a vállalatnak legyen kötelessége visszatelepíteni az erdőt! (Erre amúgy törvények is vannak). Még egy példa: ha egy vállalat tevékenysége során telefüstöli a környéket, ezáltal egészségügyi problémákat okoz, akkor a vállalat fizesse ezen egészségügyi problémák kezelését - vagy szereljen fel szűrőt a kéményre.
Az a baj, hogy ezen negatív externáliák nincsenek beépítve, mint költség. A széndioxid-kvóta piaca egy próbálkozás erre, de a levegőszennyezés csak egyike azon káros tevékenységeknek, amely során az ember tönkreteszi a környezetét. Ennek persze komoly ára van, hiszen ezek megszüntetése igen sok pénzbe kerül, ami nyilván megjelenik az árban is, és ez azt jelenti, hogy például el lehet búcsúzni az olcsó kerti bútortól. A számlát tehát a fogyasztó fizeti ki, aki ráadásul megnövekedett kényelmét és viszonylagos jólétét is feláldozza ezzel a lépéssel.
Más kérdés, hogy mi lesz akkor, ha egyszer a természet nyújtja be a számlát...
