Szerző:
Droli
- 2010.08.12. 06:55
Elvesztítheti minden értékesíthető vagyonát Szigetvár, ha ebben a hónapban nem bír megegyezni hitelezőivel - írta a Mandiner. A történet amúgy rémesen egyszerű: a polgármester nagyot álmodott, és fürdőberuházásra felvett 1,1 milliárd forintot, kórházfejlesztésre 500 milliót, ráadásul -természetesen - ezt sikerült pár száz millióval túlépni. Amikor meg kiderült, hogy a két és fél milliárdos költségvetéssel rendelkező városnak még fenn is kellene ezt tartani, ráadásul az egész buli masszívan veszteséges, bedobták a törölközőt. Van ilyen.
Ítéld el a polgármestert! (Idén elhunyt.) De őszintén: most lesz az önkormányzati választás, és miről fog szólni? 200 fős faluba szennyvíztisztító, 500 fős településnek saját iskola, nagyfaluba kisdobos Győzikével, kisvárosba több tízmilliós értelmetlen szoborkapu, nagyvárosba metró - legalább négy. Igen, mindenki ígérni fog mindent, mindegy, hogy van rá pénz vagy nincs, mindegy, hogy ezért hitelt kell felvenni, mindegy, hogy ez már végképp nem az önkormányzat feladata, de valahol minden polgármester kötelességének érzi, hogy a jövő emlékezzen rá. És mivel a saját magáról mintázott szobor olyan snassz, meg hát szólnak érte, így jönnek a hülyébbnél hülyébb ötletek, persze a település érdekének előadva. Hogy majd arról emlékeznek a polgármesterre, hogy új iskolát építtetett a 20 gyereknek. A hitelt meg később kell visszafizetni. Ennél azért a saját szobor is lényegesen olcsóbb lenne.
Félelmetes történeteket lehet olvasni erről. A fent említett szigetvári példán túl még pár eset: a szerencsi semmire sem jó kapu százmilláért; Nick, a párszáz fős Vas megyei falu százmilliós szennyvíztisztítója, vagy éppen bodrogkeresztúri 40 cm-es kilátó 40 millióból. Persze néhol sikerült EU pénzből "részfinanszírozni", de ilyenkor szokták azt mondani, hogy ez még a saját erőt sem éri meg.
Kíváncsi vagyok, meddig jut el az a polgármesterjelölt, aki azt ígéri, hogy "nem csinálok semmi különöset, finanszírozom az iskolát, a hivatalt, meg az orvosi rendelőt, lobbizok a Volánnál a buszjáratokért, ellátom a szociális feladatokat, és igyekszem nem hitelekbe verni a települést". Nem sokáig, a választópolgár ígéreteket vár, kolbászból kerítést meg látható, kézzel fogható fejlesztéseket, az, meg hogy miből megy, nem érdekli. Pont, mint a 2002-es választás során, ahol sok mindenki természetesnek vette a 13. havi nyugdíjat, de a "mibűl?" kérdést nem nagyon tették fel. Azt mostanában fizetjük vissza, és látjuk, milyen áldozatokkal jár.
Remélem, az önkormányzati választásoknál is emlékezni fogunk erre.
