Istvánt halála után a fehérvári bazilikába temették el, de az ezt követő zűrzavaros idők miatt a káptalan titokban a testet kiemelte, és a szinte épségben megmaradt jobb kart (a teljes kart, nem a kezet!)  leválasztotta róla. A kar mumifikálódásának több oka is lehet: egyik forrás szerint túl sok balzsamot öntöttek rá, mások szerint természetes mumifikálódásról van szó (nagyon meleg volt, és a jobb karból hirtelen távozott a nedveség, vagyis kiszáradt), de ez a történetünk szempontjából nem olyan fontos. A mumifikálódott kart a kincstár őre, Merkur eltulajdonította, és bihari birtokán őrizte. A “susmus” 1083. augusztus 20-án derült ki, amikor a szentté avatás napján a testet kiemelték, és nem találták a nevezetes gyűrűt, mellyel a királyt eltemették (ez a gyűrű fontos szerepet játszik a későbbiekben)! A megtalálás nem lehetett annyira nehéz, mivel 1084. május 30-án I. László felkereste Merkurt, megbocsátott neki, és a helyszínen apátságot alapított (innen kapta a település a “Szentjobb” nevet; ma már Románia területén van). A kart kétséget kizáróan sikerült azonosítani gyűrű alapján. Az apátság zarándokhely lett, és a Szent Jobb jól elvolt ott, egészen 1370-ig.

 

1370-ben I. Nagy Lajos királyunk éppen a lengyel-magyar közös királyságon ügyködött (“perszonálunió”), és ebből az alkalomból a felkart leválasztották az ereklyéről, és Lengyelországba, Lviv városába vitték - ajándék gyanánt. 1421-ben Zsigmond király az alkart lányának ajándékozta, amolyan “nászajándék gyanánt”, és az így a férj városába, Bécsbe került, és még ma is megvan! És akkor megkezdődik a kavarás: a maradék ereklyét 1433-ban  Székesfehérvárra viszik, ott a törökök 1541-ben fosztogattak egy cseppet, és a következő nyom az, hogy 1590-ben Dubrovnikban (akkoriban Raguza) tűnik fel a domonkos szerzeteseknél, akik Szent István ereklyéjeként veszik nyilvántartásba - hogy mi alapján, nem tudni (a szerzetesek török kereskedőktől vásárolták meg amúgy). Innen hozza el Mária Terézia 1769-ben (más forrás szerint 1771-ben), és nekünk ajándékozza - ennyit igazán megtehetett értünk, elvégre uralkodónk volt. Ezután még volt egy pár rövid kitérő (a II. világháborúban rövid ideig Salzburgot is megjárta az ereklye), de legalább már nyomon lehetett követni.

 

Mint látjátok, az ereklye hitelességének megkérdőjelezését az 1541-es székesfehérvári sajnálatos események és az 1590-es dubrovniki feltűnés közötti homályos időszak alapozza meg. A törökök akkoriban kevésbé tisztelték más országok hagyományait, a székesfehérvári bazilikában található sírokat konkrétan szétdobálták, így nehéz feltételezni, hogy a Szent Jobb kivétel lett volna ez alól. A török kereskedőket meg ismerjük... miért ne adhattak volna el egy egyiptomi múmiakezet Szent István jobbjaként? És itt van a gyűrű kérdése, mely 1590-ben nem volt a kézen... Márpedig a kézfej ökölbe van szorítva, és külsérelmi nyom nem található rajta (kivéve hüvelykujj), így meg elég nehéz leszedni róla a gyűrűt... 

 

Mindenesetre a mai technikával már meg lehetne állapítani, hogy valóban Szent Istváné-e a kézfej, vagy sem (mint látjátok, vannak máshol is Istvánhoz köthető ereklyék, mondjuk azok eredetiségében is lehet kételkedni). Mivel azonban ez még nem történt meg, így legfeljebb a hit alapján válaszolhatunk a fenti kérdésre.

 

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Jobb

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=10507

http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/szent_istvan_torvenyei/szent_jobb_tortenete.htm

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=10507

http://www.bgrg.sulinet.hu/tant/inf/verseny/Kecskemet/SAMANDOB/g45.htm

http://ezerszazev.uw.hu/magyarereklye.html