Ehhez persze fel kell mérnünk, hogy milyen politikusi vénád van. Válaszd ki a leginkább rád jellemző választ!
1. Hogyan kampányolna?
A, Szakmai programmal, közösségi vitákkal...
B, Mittudomén, majd küld a párt valami szóróanyagot!
C, Pár lejárt tészta és zsíroskenyér a választópolgárnak, elég ennyi!
2. Fontos, az ország jövőjét hosszú időre meghatározó törvényt kell megszavazni. Mi alapján szavaz?
A, Megkérdezem a szakértőket, utánanézek a témának, s legjobb tudásom szerint szavazok.
B, Ahogy a frakcióvezető utasít.
C, Szavazás? Hülye vagy? A parlamenti büfé mennyivel jobb hely!
3. Üzleti körök felajánlanak önnek némi készpénzt, ha nekik megfelelően szavaz. Mit tesz?
A, Felháborodottan visszautasítom, s feljelentem őket!
B, Elfogadom.
C, Ennyiért? Adjanak több pénzt + kocsit!
4. Egy választópolgár problémával keresi meg önt, mit tesz?
A, Végighallgatom, és legjobb tudásom szerint segítek neki.
B, Megpróbálom lerázni.
C, Engem, választópolgár? Nem járok én olyan helyekre!
5. Pártja olyan bizottságba jelöli, melynek témájához nem ért. Mit tesz?
A, Megköszönöm a felkérést, de elutasítom, mivel nem értek hozzá.
B, Mivel ez is díjazással jár, naná, hogy elfogadom!
C, Csak egy bizottságba? Az összesbe jelöljenek, én egy polihisztor vagyok! Na meg jól is fizet.
6. Az ország csődben, a pártja a népszerűségi listák alján. Mit tesz?
A, Mivel nincs támogatottságunk, természetesen lemondok.
B, Valahogy csak kihúzzuk a választásokig!
C, Gyorsan lopjuk össze amit még tudunk, amíg olyan pozícióban vagyunk!
Értékelés:
Minden A válasz 0 pontot ér, minden B válasz egyet, s minden C válasz 3-at. Add össze a pontokat.
0-5: Sajnos te nem lennél jó politikus. Dolgozz és adózz jó sokat, mert ne feledd, a politikusoknak is élniük kell valamiből!
6- 9: Hát, még sokat kell tanulnod, de némi alapod azért van hozzá! Betanulásnak javaslunk egy helyi pártszervezetet, lehetőleg olyan helyen, ahol csurranhat-cseppenhet valami.
10-17: Remek adottságaid vannak, mindenképpen menj el politikusnak!
18: Üdvözöljük, képviselő úr! A szerkesztő megjegyzése: nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy egy parlamenti képviselő is kitöltötte a tesztünket :-)
Most, amikor egyre gyakrabban hallunk arról, hogy a napsugarak milyen káros hatással vannak szemünkre, ildomos lenne egy remek napszemüveget beszerezni. A megfelelő szemüveg kiválasztásakor, nem csupán az UV védelem fontos, de a design is. Most csokorba gyűjtöttünk néhány menő darabot.
Biztosan ismeritek a tücsök és a hangya meséjét. Ennek egy magyar változatát fogom elmesélni. Megtörtént eset.
Egy messzi vidéki kisvárosban játszódik a történet és egy testvérpárról szól. A testvérpár egyik tagja (báty) albérletben él feleségével, s mindketten dolgoznak: a férfi kemény fizikai munkát végez a szabadban, télen-nyáron, reggel 6-kor kel és este 6-ra ér haza. A felesége egy kisüzemben van vezető beosztásban, napi 10-12 órát dolgozik. A keresetük vidéki szemmel nem rossz - pesti szemmel röhejes -, gyereket még nem vállalnak, mert nem akarnak „albérletbe szülni”; egyelőre félrerakják egyikőjük fizetését, s gyűjtögetnek, hogy majd tudjanak venni egy saját házat. Ők a hangya-házaspár.
A testvérpár másik tagja (a hugica) pont az ellenkezője a bátyjának. Nem dolgozik, férje sem, soha nem is dolgoztak. Egy összedőlni készülő házban élnek albérletben (még), persze van már három gyerek, s az asszony már terhes a negyedikkel. A férj nem hajlandó dolgozni, pedig lenne szezonmunka. (Legutóbb azzal a kifogással nem ment el kapálni, hogy „le van eresztve a bicikli kereke, s azzal nem tud elmenni”. Hogy fel kellene fújni? Ugyan már...) Segélyből és családi pótlékból tengődnek, amit persze elvernek pár nap alatt piára és cigire, meg márkás kajákra, aztán meg éheznek. Tartoznak már fűnek-fának, Providentnek, szolgáltatóknak (víz, villany). Ők a tücsök-házaspár.
A történetben ott a fordulat, hogy a szocpol-rendszer vége előtt a tücsök-házaspár hosszas rábeszélésre (miután a ház már tényleg rájuk dől, olyan állapotban van) elkezdte intézni ezt a három gyerekre. Nemrég megkapták a pénzt a kiszemelt házra, s már meg is vették. Nekik már van saját házuk, mert az állam őket segítette, s nem a hangya-házaspárt.
De nem is ez a történetem lényege, hanem egy mondat. Egy mondat, mely tökéletesen leírja a magyar állapotokat minden szinten; azt a rövidlátó gondolkodásmódot, amiben mi élünk, amit az állam nyújt az állampolgárainak, azt a mocskot, melybe rövidesen bele fogunk fulladni. Szóval találkozott a hugica (tücsök) és a báty (hangya), s hangosan nevetve azt mondta a hugica a bátynak:
„Látod, nekünk előbb lett saját házunk, mint nektek!”
Ezek után magyarázhat nekem akárki a közteherviselésről, az adó rendes megfizetéséről, meg hogy szociális háló milyen fontos és milyen jó dolog, különösen abban a formában, ahogy Magyarországon csináljuk. Erre én csak azt tudom mondani, hogy egy nagy lóf@szt. Szerintem az összes hangya nevében.
A sorozat eddigi 8 részében már megszokhattátok, hogy furcsa/szokatlan tárgyaknak kellene valami funkciót kitalálni. Ez most sem lesz másként. Be kell valljam, nekem eddig ez a mostani bizbasz okozta a legnagyobb fejtörést, és a legtöbb álmatlan éjszakát :)
Szívünk szerint a legjobb ötleteket természetesen díjaznánk is, de a minimálbéres bejelentésből most sem futja ajándékra. Így ismét a dicsőségért, és a rengeteg elismerésért megy a játék.
Ha az előző részről lemaradtál itt megnézheted.
„Az agrárium mindig fontos volt Magyarország számára, s a jövőben is az egyik húzóágazat marad”
Delhusa Gjon engedélyek nélkül épített házat
Az énekes, aki akár még hivatalosan is apa lehet, állítja, a régi jogszabályok miatt még mindig nem tudta beszerezni az engedélyeket négy éve épült pomázi ingatlanjára, de azért már jó ideje ott lakik.
forrás: velvet
Tegnap, vagyis szombaton, a Központi Statisztikai Hivatal előtt demonstrációt szervezett a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Követeléseik közt szerepelt pl. „Nocsak!” „Mégsem!” „Holnap legyen tegnap”, vagy „Legyen végre faszaság!”
A négyes metró kapcsán jutott eszembe, mi lett volna, ha Gyurcsányéknak kellett volna megalkotnia a Windowst... hallgassátok meg erről a mesémet.
A magyar szilíciumvölgyben Gyurcsány és Bajnai már régóta dolgozott Bill Gates rég elfeledett tervén, a Windowson. Mint az előzményekből tudjuk, Bill Gates ötlete az volt, hogy a régi DOS-os rendszert felváltsa egy olyan felhasználóbarát rendszer, mely alapja lehet a teljes PC kultúrának. Azonban mielőtt a tervét befejezhette volna, egyik volt kollégája, Peter Cherry nekitámadt; kijelentette, hogy azt a pénzt, amit erre szándékozik fordítani, inkább lélegeztetőgépre kellene költeni, valamint vissza kellene adni Mr Nyugdíjasnak azt a 19.000 Ft-ját, melyből kifizethetné a fejlesztőműhely megnövekedett gázszámláját. Így esett hát, hogy Bill barátunk elmenekült az USA-ba, ahol létrehozott valami kétes operációs rendszert, mely semmit sem ért; bezzeg a mi Ferencünk és Gordonunk 7 év alatt kifejlesztette a tökéletes operációs rendszert, a magyar Windowst. A próbaüzem során azonban több hiba is felmerült.
- Te, Feri, a Word nem hajlandó addig elindulni, míg meg nem kapja a Explorertől azt a húsz dokumentumot!
- Igen, ezt már én is észrevettem. Ezt a részét nagyon elkúrtuk! Ekkora böszmeséget még nem csináltunk!
- És miért van az, hogy az Excel nem hajlandó meghitelezni az operációs rendszernek a működéshez szükséges erőforrásokat?
- Nem tudom, szerintem ott is hiányzik a megfelelő kenőanyag. De már elküldtem oda Keller.exe-t a víruskeresővel, hogy nézzen körül.
Keller.exe azonban hiába csinált mélyreható ellenőrzést, nem talált semmit. Bajnainak volt olyan ötlete is, hogy húzzák fel újra az ország határaira a tűzfalat, valamint hozzanak létre egy titkosszolgálatokért felelős kémprogram-eltávolítót, azonban Gyurcsány ezt leszavazta, olyan indokkal, hogy „Lári-fári, nem kell ettől tartani”! Ráadásul az új médialejátszó, a Bolgár.exe sem működött megfelelően, mert mindig csak ugyanazt játszotta; miközben a Lendvai zenelejátszó is csak az Internacionálét volt hajlandó énekelni.
- Te, Feri, van háromszáz forintom arra, hogy ez nem fog működni akkor sem, ha újraindítjuk! A probléma az indítóban van, a bootban, már az is hibás és fertőzött; írhatsz te ide akármilyen alkalmazást, míg ezt ki nem irtod, nem fog történni semmi!
Gyurcsány azonban még mindig töretlenül optimista volt. Az sem zavarta, hogy az egyik újraindításkor a Horngábor.com elküldte őt melegebb éghajlatra, majd az egész szadesz.exe kilépett az alkalmazásból, igaz, a háttérben még ott voltak, s meglehetősen sok memóriát fogyasztottak.
- Te, Feri, nem kellene a merevlemezt újraformázni?
- Nem, ilyen kockázatot nem vállalunk be, inkább létrehozunk egy új partíciót a C(iprus) meghajtóra, ahová vissza tudunk vonulni, mikor az elsődleges partíció bedöglik. Addig is bezárok pár könyvtárat, hogy legyen némi erőforrásunk. Csak azt tudnám, mit csináljak a sok könyvtárossal.
Közben Gordon visszagondolt azokra az időkre, mikor még a rendszer fejlesztése közben túlcsordult a memória, s a fő rendszerfájlok azzal fenyegetőztek, hogy otthagyják a RAM-ot, s átmennek egy másik partícióra; Gyurcsány válasza az volt, hogy „tessék, el lehet innen menni!” - vajon nem volt-e hiba mindez?
- Ennyi, kész, feladom! - sóhajtott fel Gyurcsány, miközben hátradőlt a bársonyszékében - Gordonom, ezt már neked kell befejezned; hiába írtam hozzá sok kis alkalmazást, mely bársonyosabbá teszi a működést, az alapprobléma megoldásához nincs erőm!
Bajnai zavartan nézett vissza:
- Oké, Feri, de mit csináljak most? Ez a rendszer hamarosan összeomlik, folyamatosan eszi a maradék erőforrásokat is, s akkora káosz lesz itt, hogy szőlőbányász legyen a talpán, aki ebből kihoz valamit!
Gyurcsány csak legyintett:
- Á, ne is törődj vele. Te csak a C(iprus) meghajtót csináld meg, de azt rendesen, a többi már nem a mi dolgunk!
A" főállású" nagymamák legboldogabb napjai az iskolai szünet másnapján kezdődnek. Én talán jobban vártam az évzárót, mint unokáim. Megszűnnek a kötelességek, lazítunk, szórakozunk, csak mi hárman. Már hetekkel ezelőtt megterveztük a programokat. Ellátogatunk a Várba, múzeumokba, Városligetbe.
Első, együtt töltött napon a közeli játszótérre indultunk Fannival. A kamasz fiúnak ez már ciki, ő nem tartott velünk. Szuper játszótér, megfelel az EU elvárásainak. Lehet mászni, csúszni, kötélen himbálódzni, egyszóval olyan örökmozgóknak találták ki, mint az én kis unokám. Nehéz ilyenkor lépést tartani a kislánnyal, a türelmetlensége hajtja előre. Mikorra odaértem, már a mászóka tetejéről integetett.
Leültem a közelben egy árnyékos fa alá. Fiatal anyukák csoportja vidámkodott, hangosan tereferéltek, pici gyerekeik homokoztak. Tulajdonképpen egyedül néztem a népes, önfeledten játszadozó gyerekcsapatot.
Idős házaspár közeledett felém, kéz a kézben, a bácsi botra és a nénire támaszkodva totyogott. Leültek a szomszédos padra. Néztem őket (természetesen csak fél szemmel, mert a másik Fannira ügyelt) és arra gondoltam, hogy milyen helyesek. Bizonyára több mint a fél életüket leélték egymással, és most sétálnak, levegőznek, pihennek. Ápolt ruhájuk, kedves arcuk, kezük szorítása, arra engedett következtetni, hogy kiegyensúlyozott, boldog öregkorukat élik. Örülnek a gyerekzsivajnak, szemlátomást élvezik e szabadtéri gyermekműsort.
A bácsi botja eldőlt, a néni lábával egyensúlyozva szerette volna felemelni. Nem sikerült. A bot egyre távolabb került a lábaitól. Ekkor az öregember (fakó szemeivel villámokat szórt a néni felé) megszólalt: " Vedd fel!" - így parancsolón, cseppet sem kedvesen. Akaratlanul odanéztem és hallgattam a haragos szópárbajt. "Vén hülye! Vedd fel te! Nem tudod szépen kérni?"- a néni hangja remegett és egyre hangosabban folytatta: "Örülj, hogy lehoztalak, nélkülem lépni sem tudsz!" Erre már az öreg is begurult és nem akartam hinni a fülemnek mikor így reagált: "Fogd be a pofádat, te csak kiabálni tudsz!" Zavarban voltam, felálltam és távolabbi padra ültem. Fél óra múlva totyogtak el előttem, egymást karolva. A néni remegő hangját hallottam amint elhaladtak: "Mindjárt melegítem neked a zöldborsólevest és ehetsz piskótát is kedvesem." A bácsi hálásan mosolygott és csak bólintott. Ez ám az igazi szeretet, - gondoltam mosolyogva - a holtomiglan, holtodiglan:-)
Évikati
Ezt mondtátok legutóbb...