Svájc - nem az új mecsetekre!

Lehet-e Svájcban új minaretet építeni? Nem. Jókora pofont kapott az az általánosan elfogadott „politikailag korrekt” szemléletmód, hogy az emberek befogadóak, egyenlőek, s mindenkit szívesen várunk mindenhová. A svájci népszavazás azt mutatja, hogy nem. Ez a szavazás ugyanis nemcsak pusztán a mecsetekről szólt – szerintem önmagában véve a francot nem zavarná az a pár építmény – inkább egy üzenetet hordoz: ha már idejöttetek, akkor illeszkedjetek be, nem vagyunk kíváncsiak a tőlünk rendkívül idegen hagyományaitokra, legalábbis testközelből nem! Ha kíváncsiak leszünk, majd elmegyünk Szíriába két hétre turistának.

Vajon milyen következménye lesz ennek a népszavazásnak? Hiszen innentől kezdve mindenki bátorítva érezheti magát, hogy ilyeneket adjon be, és Magyarországon is hasonlóan győzne például egy „nem vagyunk hajlandóak fizetni a menekülttáborok költségeit” vagy egy „részesítsék előnyben a magyarokat a munkahelyeken új munkaerő felvételnél” típusú szavazás. Ez van, a nép valahogy nem tud lelkesedni a „mindannyian a Földön egy nagy közös családba tartozunk” dumákért, s az összes ezzel járó következményért, mint pl. szabad munkaerőáramlás. Nem is kell nagyon eltérő kultúrákról beszélni, pl. nagyon sok ír utálja az Írországban dolgozó lengyeleket, pedig mindkét kultúrkör a kereszténységen alapszik. Mit szóljunk akkor az iszlámokhoz, az afrikaiakhoz, indiaiakhoz vagy mondjuk a kínaiakhoz? Itt szokott bejönni a rasszizmus fogalma, de hát tudomásul kellene venni, hogy az emberek többsége ebből a szempontból rasszista, még egy olyan fejlett demokratikus ország is, mint például Svájc. Ez van.

Kérdés, hogy mi lesz ezután. Ha most az összes uniós országban bepróbálkoznak ezzel a radikálisok (és a nem is annyira radikálisok is!), akkor könnyen kialakulhat egy olyan szituáció, hogy egyrészt az EU hirdeti magáról, hogy ő milyen befogadó, meg ENSZ meg anyámkínja, közben meg minden országban szépen tudomására adják az oda nem tartozóknak, hogy kevésbé örülnek, hogy ott vannak. És ez alapjaiban rengeti meg az olyan – látszólag – elfogadott alapértékeket, mint például a vallásszabadság. Nem, úgy tűnik, az embereknek elegük van ebből a maszlagból, s szeretnék, ha az országok nem szimplán emberek közössége lenne, hanem olyan emberek közössége, akik elfogadják az adott ország értékeit, kultúráját. Ne menjünk messzire, Magyarországon a romakérdés kapcsán mindenki a beilleszkedésről meg az integrációról beszél, s kevésbé arról, hogy milyen jó lenne, ha a romák megőriznék hagyományaikat, pl. lovaskocsikkal járnák a falvakat, mert hát a romák (egy része) bizony „vándorló” nép volt. Nem, a társadalmilag elfogadott roma olyan, hogy reggel felkel, bemegy a munkahelyére, dolgozik, majd érte megy a két (!) gyerekéért az oviba-iskolába, elmegy bevásárolni, s hazamegy normál polgári lakásába, amit saját pénzéből vett. Magyarán szinte csak a „bőrszíne” különbözteti meg a „hagyományos magyartól”. Nesze neked, kultúrák sokszínűsége!

Vajon hogyan illesztik be ezt a döntést a svájci alkotmányba? Gondolom benne van a vallásszabadság, csak odaírják, hogy a) tilos mecsetet építeni? Az ígéretek szerint ez úgy lesz benne, hogy az "alkalmas a különböző vallási közösségek tagjai közötti béke fenntartására". E felől kétségem sincs, a kutya nem akar itt háborúzni, csak azt, hogy a) hagyományaikat úgy gyakorolják, hogy semmilyen szinten ne zavarja az átlag svájcit, vagy b) integrálódjanak be a svájci társadalomba, vagy ha egyik sem, akkor c) húzzanak vissza oda, ahonnan jöttek. Mert mondjuk ki nyíltan, a mostani népszavazás kapcsán kb. erről volt szó, azt mondták, hogy eddig, és ne tovább!

Szóval könnyen lehet, hogy ez a népszavazás Európa történetében egy olyan folyamatot indít el, mely egy új korszakot nyit meg, ahol már nem látják annyira szívesen az „idegeneket”. Nézzünk csak körül: a franciáknál volt már összetűzés az arabok és a franciák között, a németek sem nézik jó szemmel a sok törököt, s sok országban a kínaiakra is ferde szemmel néznek, hogy egy képzavarral éljek. Meglátjuk, mi sül ki ebből.