Rosszabbik?

Anno, mikor a Jobbik megjelent a politikai palettán, bevallom, örültem neki. Ki mertek mondani dolgokat, látszott, hogy komolyabban veszik a bűnözés elleni harcot mint a rendőrség, valamint abban is bízott az ember, hogy akár harmadik erőként is felléphetnek a politikát uraló két nagy ellen. Jó, mondanivalójuk elég populista volt, de hát ezt gyerekbetegségnek tituláltam, úgy voltam vele, majd szereznek pár szakértőt, s ezt is kinövik.

Hát, nem. A héten megjelent a Jobbik EP programja, ami kegyetlenül nagy csalódás. Az még hagyján, hogy keverik az EP választást a magyar országgyűlési választással, s ez a program inkább 2010-re szól; a tartalommal vannak igen nagy problémáim.

Az alapelv teljesen rendben van: szembeállítják a pénz- és profitközpontú társadalmat az egyén- és emberközpontúval, s utóbbi mellett teszik le a voksot. De ami utána következik... Először is jönnek a családi gazdasággal, hogy ezt kell erőltetni a nagybirtokok helyett. Oké, de hogyan? Na, és itt jön elő az első probléma: semmi megoldás. Későbbiekben írnak arról, hogy maximálni kellene a birtokméreteket; jó, és mit csináljon, akinek több birtoka van? Adja el, vagy az állam majd "segít", s elveszi tőle, mint Rákosi elvtárs idejében? S ki kapja meg? Az, aki az 1990-es években eladta két sörért a kárpótlási jegyét? Vagy az a "mélyszegény", aki a saját udvarát sem tartja rendbe? Szóval, ez mégis, hogy van? Eleve el van tévedve a Jobbik abban, hogy a magyar emberek munkaszerető emberek; talán ha a Gárda járja a falukat, néha körbenézhetnének. Ebben az országban, aki tehette, elment-elmegy rokkantnyugdíjba, segélyre, bárhová, csak dolgozni ne kelljen; s ott tartunk, hogy 10 millió embert 2 milliónak kell eltartania.

Aztán jön a munkajog, melyet személyesen Morvai Krisztina írt (a félreértés elkerülése kapcsán megjegyzem, ő írta a családi gazdaságos részt is). Szintén óriási lózungok, megoldási javaslat nélkül: kiderül például, hogy Morvai nem pártolja a határozott idejű szerződéseket, meg a munkaerőkölcsönzést. Olyan szívesen olvastam volna arról, hogy akkor milyen megoldást mond a politikusasszony például a szezonmunkások helyzetére, vagy éppen a focistákra, ők hogyan dolgozzanak, de hát semmi.

Ezután jönnek az Európai Unióval kapcsolatos kérdések, végül is mégiscsak erről szólna a kampány; nos, itt igen alapos reformot javasolnak, mondhatni, fenekestül felforgatnák az Uniót; ezt még el is lehet fogadni, mert ami pazarlás megy Brüsszelben, az tényleg elképesztő. Ez a rész a program csúcspontja, s azt hiszem, mindannyian jobban jártunk volna, ha csak ezzel a résszel kampányolnának a júniusi választásokra. 

De nem, váratlanul visszaugranak a belpolitikára, azon belül is a közbiztonságra. Amit itt írnak, el lehet fogadni, s végre lehet olvasni néhány megoldási lehetőséget is, csak azt nem értem, hogy ennek mi köze az Európai Unióhoz? Ezt Brüsszelből nem lehet végrehajtani! Utána jön még pár oldal a rendőri túlkapások ellen, hát igen, érdekes dolgok történtek/történnek itt ünnepek idején, de ez szintén nem brüsszeli kérdés.

Nagy téma következik: a magyar gazdaság rendbetétele. Hát, azt hiszem, ez a mélypont, mármint nemcsak gazdasági mélypont, hanem a Jobbik programjának a mélypontja is. Itt van például az adósságelengedés kérdése, melyet Morvai komolyan gondolhat, mert folyamatosan ismételgeti beszédeiben. Röhögnék, ha azt mondaná a Nyugat Magyarországnak, mint anno a lengyeleknek 1990-ben: oké, elengedjük, de a következményeket viseljétek el! Aki nem tudná, mi volt a következmény a lengyeleknél, az nézzen körül a nagyvilágban, miért van tele minden Uniós ország lengyel bevándorlókkal, s miért nem akart senki sem befektetni oda majd tíz évig... annyira nem élvezték, erről sokat meséltek a lengyel kollégáim is. Nos, képzeljük el ezt itthon: jó, nem kell visszafizetni a hitelt, de akkor egyétek meg, amit ti termeltek, 2 millió emberrel... apropó, nem kell visszafizetni a hitelt: javaslom, vegyék fel a kapcsolatot az mszp-s Karsaival, ő is hasonlón dolgozik a Providentesekkel kapcsolatban. Sok sikert hozzá.

A gazdaságpolitikai részben ilyen mondatok vannak, mint: "támogassák és tartsák be a helyes vállalati vezetési alapelveket, alakítsanak ki és kövessenek helyes vállalatvezetési gyakorlatokat" meg "lehetőség szerint ösztönözzék az üzleti partnereket, ideértve a beszállítókat és alvállalkozókat, hogy az Irányelvekkel összhangban álló vállalati alapelveket kövessenek" - érti ezt valaki? Persze nem marad ki a hazai vállalkozások támogatása sem; az hogy ezt miből, hogyan, fedje jótékony homály. Támogatni amúgy mindenki szeret, mert itt lehet a legtöbb pénzt lenyúlni, különösen ha a megfelelő cégnek adják. Benne van még a programban az is, hogy újra kell építeni az orosz kapcsolatokat, rá kell venni a cégeket, hogy hazai pénzintézettel finanszíroztassák magukat, illetve  a privatizáció felülvizsgálata, persze, a hogyanról itt sincs szó, minek az?! Az oroszok nem fognak elfogadni magyar termékeket a gázért cserébe, csak azért, mert Morvai Krisztinának olyan szép szeme van!

Ezután ismét visszatérünk a mezőgazdasághoz és a faluhoz - nem mintha az elején nem lett volna szó róla; na, itt is van minden, birtokmaximalizálástól a természetközeli iskoláig. A program itteni elemei annyira könnyednek, logikusnak tűnnek, hogy az ember szinte felkiállt: miért nem csináljuk meg már most? Aztán ha az ember véletlenül már járt magyar faluban, s látja, hogy hogyan tudnak irigykedni emberek a másik pici sikereire is, s hogyan igyekeznek keresztbetenni egymásnak, s miért nem képesek maguktól összefogni a közös jóért, akkor rájön, hogy itt még messze van a "Hangya Szövetkezet-i rendszerű
együttműködés" létrehozása... Na, és hogy ennek mi köze az Európa Parlamenthez, azt meg a roseb tudja.

A végén jön egy kis energiapolitika meg környezetvédelem; ez az a terület, ahol mindenki egyetért, s senki sem csinálja. A két téma közé beékelve pedig ismét egy kis munkajog; logikailag ide tudtam volna javasolni még a magyar foci helyzetét némi Fradival, valamint a magyar könyvpiac aktualitásait.

A logikátlan szerkesztésen és a megoldási javaslatok hiányán kívül még feltűnő, hogy alig vannak adatok az írásban. Pedig jó lenne, ha lennének, esetleges forrásmegjelöléssel, mert enélkül egy átlagos egyetemi esszét sem fogadnak el. Másik problémám az, hogy a program javarészt az 1930-as évek magyar valóságára épül, amivel szintén nincs nagy baj, csak hát most már 2009-et írunk, más gazdasági környezettel, más feltételek között... ezt azért illene tudomásul venni.

Javaslom a Jobbiknak, hogy a jövő évi választások előtt szerezzenek be pár gazdasági szakembert, mert mágiával meg csillagjóslással nem lehet kormányozni. Ezt már megpróbálta Gyurcsány meg Szilvássy, gondolom, nem kívánnak csatlakozni hozzájuk.