Bajnait neeee!

(Élt a falunkban egy nő. Ez a nő az 1998-as búzaválság idején (mikor annyi búza termett, hogy szinte alig lehetett eladni) fogta magát, elment az ország másik végébe, s az ottani termelőktől felvásárolta a terményt, azzal a szöveggel, hogy külföldre viszi eladni. Örült is mindenki, hogy végre megszabadult a búzától! Persze nem fizetett azonnal, hanem erről ígérvényt adott, hogy majd pár hónap múlva jön vissza a pénzzel. Aztán az első magyar felvásárlónak eladta a terményt az akkori nyomott árakon, s nem fizetett senkinek semmit. A történet többi része a szokásos: feljelentés, persze addigra a pénz meg a vagyon már szétíratva a rokonokra, így a több tízmilliós kárból semmit nem tudtak behajtani; elítélték pár évre, amit leült, harmadolták is; azóta, ha hazamegyek, sokszor látom, hogy feszít a terepjárójában, a háza előtt. Tipikus magyar sikertörténet.)

A fenti (igaz) történet jutott az eszembe akkor, mikor Bajnai Gordont hozták fel, mint a miniszterelnöki pozíció legújabb várományosát. Bajnai a Hajdú-Bét üggyel szintén belopta magát az emberek szívébe, amikor is felvásárolták az állatokat, fizetni persze nem fizettek érte, inkább felszámolást kértek a cég ellen. Persze tudni vélik, hogy azok a pénzek bizonyos off-shore cégekhez vándoroltak, de hát ez tipikus fasiszta ultranacionalista orbánsátáni kijelentés, természetesen a valóság nem ez. (Illetve ha megválasztják Gordont, nemsokára minden bizonnyal ezt olvashatjuk a mértéktartó Népszava hasábjain, s Bolgár György is ezt fogja bizonygatni lelkes antifasiszta harcában.)

Semmiképpen sem szabad hagyni, hogy Bajnai Gordont megválasszák. Ha mégis ez történik, akkor sikerül remekül keretbefoglalni az elmúlt húsz év magyar valóságát: az ügyeskedők, hazugok következmények nélkül élhetnek itt – akár még miniszterelnökök is lehetnek.