1,7 milliárdos profit - kevés!

Mai hír: a HP úgy találta, hogy kevés az első negyedévben elért 1,7 milliárd dolláros profitja, s ezért kirúg vagy 6400 embert. Mert ez a részvényeseknek nem elfogadható.

6400 ember. Ha a családtagokat is számoljuk, akkor kb. 20000 embert fog érinteni; 20000 ember fog rosszabbul élni, mert a HP menedzsmentje szerint nem elég az 1,7 milliárdos profit. 20000 ember az egy kisváros. Nekik kellene a mai válságban más munkát találniuk, mert a negyedéves 1,7 milliárdos profit nem elég.

Mikor anno, még a XIX. században a gépromboló mozgalmak működtek, az akkori gazdasági szakemberek azt mondták, hogy nem kell félni a gépektől, mert ez is a fejlődés része. S a jövőben nem az ember dolgozik, hanem majd a gép, s a gép által megtermelt jövedelmet fogyassza el az ember. Igen ám, de milyen arányban? Hát, ez úgy fog kinézni, hogy mindenkinek lesz tőkejövedelme (az eddigi munkajövedelem helyett), s boldogan élünk.

Ma már tudjuk, hogy ez az elmélet badarság. Ma a világban nagyon kevés ember kezében van nagyon sok vagyon, az emberek kb. 99%-a meg még mindig a munkajövedelméből él, vagy még abból sem. S ne várjuk azt, hogy ők (mi) összespórolják a munkajövedelemből a tőkejövedelmet, mivel örül, hogy él, hogy megél, s félretenni már nemigen tud belőle. Ki jár jól? Egyrészt aki tőkejövedelmet örököl, másrészt aki kapcsolatait váltja azzá (lásd még: korrupció és politikusok, vagy beházasodik valahová), s harmadrészt akik valóban tehetségesek, s jó helyen vannak jó időben, s sikerül kiépíteni valamit, de ez utóbbi elhanyagolható százalékban van jelen, lehet úgy 0,01%.

De térjünk vissza a HP-hez. Most, hogy kirúgnak egy rakat embert, alighanem nőni fog a profit is, hurrá, s örülnek a tulajdonosok. Ne legyenek illúzióink: a HP tulajdonosi szerkezetében sok „kisember” található ugyan, de ők a részvényeknek csak elhanyagolható részét birtokolják, s a részvények nagy része kevés nagyon gazdag ember kezében összpontosul. Nekik a nagyobb profit nagyobb osztalékot jelent, s így akár 15 méterrel hosszabb jachtot is vehetnek. Hurrá, örüljünk neki, gondolom, az a 6400 ember is nagyon örül ennek.

Ez lenne a kapitalizmus, a szabadpiac, mely majd igazságosan elosztja a javakat? Lehet; de hol van a vállalatok társadalmi és környezeti felelőssége? Mert ilyen is van: a környezet erőforrásait használják (tőke), s a társadalom munkaerejét (munka); tevékenységük közben ráadásul tönkreteszik a környezetet (környezetszennyezés), s sokszor a társadalmat is (stressz), azonban ezeket a tényezőket az állam nem építi be a költségek közé: a vállalatok többsége valójában nem fizeti meg az összes szennyezést, amit okoz, s az összes egészségügyi költséget, melyet ismét csak okoz. Ezzel viszont eléri, hogy lassan elfogynak a természeti erőforrások (lásd még fenntartható fejlődés, Földünk jelenlegi állapota, stb.), s az emberi erőforrások is (Mikor vállalnak ma már gyereket a fiatalok? Egyáltalán, ki vállal gyereket? Az afrikaiak? S jó ez?). Ez egy olyan folyamat, mint a rák: ez a fajta vállalat szép csendben elszívja az erőforrásokat, megfojtja környezetét, s meghal vele együtt a végén: kinek jó ez? A vállalat tulajdonosainak, míg működik a dolog.

Mi lenne a megoldás? A környezettudatos vállalati magatartás nem új dolog, sokszor szó esik róla az egyetemeken is már, csak nem értem, miért nem alkalmazzák. Az állam feladata pont itt lenne: igenis, hajtsa be az összes externális költséget azokon a vállalatokon, melyek ilyen pofátlanul használják az erejüket! Tudomásul kell venni a vállalatoknak, hogy az eddigi „mindig növelni kell az előző időszaki növekedést” be kell fejezni, mielőtt elérünk egy olyan állapotba, ahonnan már nincs visszaút. Szemléletet kell váltani, ahol az 1,7 milliárdos negyedéves profitnak örülünk, nem pedig kirúgunk 6400 embert. Mert egyszer az a sok-sok 6400 embernek elege lesz, kiborítja a bilit, s akkor lehet, hogy a 15 méterrel hosszabb álomhajó sem védi meg a tulajdonost...