Vége a karácsonynak!

Véget ért a karácsony. Rendben, még előttünk a szilveszter, ami sokaknak nagy ünnep, számomra azonban egyáltalán nem – egyrészt nem szeretem az ilyen „hú, ma jól érezzük magunkat, mert ma ez van előírva” típusú ünnepeket, másrészt ilyenkor véget ér a „varázslatos” december, és elkezdjük a sötét, hideg januárt-februárt, ami két annyira jellegtelen (és hideg) hónap, hogy csak na. Maga az újév azt jelzi, hogy „na, akkor most vissza a szürke hétköznapokba”.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én a karácsonyban nem is annyira magát az ünnepet, hanem az azt megelőző időszakot szeretem. Decemberben ugyanis az emberek kidíszítik a házakat, beindul az élet a városokban, sokan vannak az utcán, a kirakatok is szebben néznek ki, az utcákon karácsonyi kórus énekel; valahogy méltóságteljessé válik az egész. Pláne ha a hó is esik. A televíziókban elkezdik a felvezetést az ünnepre, kicsit háttérbe szorulnak az akciófilmek, és helyettük karácsonyi-családi filmeket játszanak. Az emberek viselkedésén is észre lehet ezt venni – na, nem a hiperekben, ahol a szokásosnál jobban tapossák egymást, hanem úgy általában – valahogy őszintébbnek tűnik a másik üdvözlése, valahogy többet beszélgetnek ismerőseikkel, a főnök is egyre többet mosolyog, és valahogy többet kerül elő a „bocsánat” szó. A dolgozók is tudják, hogy nemsokára vége a hajtásnak, és lesz egy pár napos ünnepi szünet, sőt, sok helyen a két ünnep között be sem kell menni. Szóval egy kicsit el van varázsolva ez a hónap, az emberek, minden.

Maga az ünnep inkább a „punnyadás” ünnepe. Ilyenkor biztos, hogy többet eszik az ember, mint amúgy, ráadásul egy csomó egészségtelen dolgot, rengeteg édességet, és közben nézi a tévét, ahol megy a karácsonyi műsor (ez idén nem igazán volt meg), vagy elmegy rokonokat, ismerősöket látogatni (nekem sajnos messze laknak). A szenteste a legszebb, mikor délután bezárnak a boltok, kiürülnek az utcák, és olyan csendes lesz minden. Karácsony első napja ugyanezt viszi tovább; mivel ilyenkor nincs nyitva semmi, az emberek „kénytelenek” a szeretteikkel tölteni a napot. A második nap már inkább a készülődésé, a karácsonytól való búcsú napja. Hiába, erre az ünnepre több hetet készül az ember, mind lelkileg, mind a „tárgyi javak” megvásárlásával, így kell egy nap, amikor lezárjuk ezt a szép, pár hetes időszakot.

Most éppen a két ünnep közötti időszakot éljük. Ez a pár nap az emlékezésé, az év lezárásáé. A sajtó összefoglalja az év eseményeit, a munkahelyeken megköszönik mindenkinek az egész éves munkáját és kitartását, és sokan készülnek a szilveszteri nagy bulira. És reménykedünk, hogy szilveszterkor lesz min nevetni. Majd meglátjuk :-)