Szerző:
Droli
- 2010.01.06. 08:02
Vajon hogyan lehetne a következő történetet minősíteni? Munkahelyteremtés és gazdaságélénkítés hazánkban? Vagy pedig az ország - ismét - „befeküdt” egy multinak?
A British Petroleum (BP) 3,03 milliárd forintot nyert a magyar államtól, hogy szolgáltató központot hozzon létre Magyarországon. Az alkalmazottak létszáma 100 főről 1000 főre bővül négy év alatt, és mindenki nagyon boldog lesz.
Vonhatunk egy mérleget: ez 900 fős létszámbővülés, s ez azt jelenti, hogy minden fő foglalkoztatásáért kb. 3,3 millió forintot fizet az állam a BP-nek. Ez soknak tűnik, de ha azt nézzük, hogy egyéb esetben ennek a 900 embernek a munkanélküli segélyét és egyéb szociális izéit kellene fizetni, már nem tűnik olyan soknak. Meg ne felejtsük el, ez a 900 ember adózni is fog. Meg a BP is, reményeink szerint. Ebből a szempontból jó üzlet.
Másrészt viszont félelmetesnek tartom, hogy egy multinak ekkora ereje (zsarolási potenciálja) van. Mert ha a 3,03 milliárd forintra nemet mond a magyar állam a BP-nek, akkor megadja neki Szlovákia. Vagy Románia. Vagy Kína. Régebben nem volt ennyire zsarolható a munkaerőpiac. Azt mondta a vállalat az államnak: én és az alkalmazottaim fizetnek neked adót, te cserében képzed őket és a következő generációt (oktatás), rendben tartod fizikailag (egészségügy), és utat építesz ide, hogy be tudjanak járni (infrastruktúra), és akkor mi tudunk profitot termelni. Ma ez úgy néz ki, hogy a multi azt mondja az államnak (a fentieken felül): … és ugyan má', lökjél már egy kis pénzt is, amiből fel tudjuk építeni a gyárat, hogy aztán azt saját profitszerzésre felhasználhassuk, úgyis kinőtte a tulaj kisfia a cipőt. Rengeteg példát lehetne mondani, Hankook, Mercedes, de említhetném az Audit is, mely nemrég kapott egy kisebb támogatást, hogy ne rúgjon ki embereket (kisebb támogatás=milliárdos nagyságrendű). Mert ha nem kap, nem jön ide, vagy leépít.
A multik ma már simán átnyúlnak az államok felett, és gond nélkül befolyásolják az adott ország politikáját is. Mert egy-egy ilyen beruházáson sok minden múlik: lesz munkahely, az emberek boldogok lesznek, és megválasszák újra a kormányt – ellenkező esetben nincs munkahely, az emberek depressziósak lesznek, és leváltják a kormányt; még szép, hogy a kormány saját érdekében tömi pénzzel a multikat! És aki nem hajlandó erre, azt megdöntik. A keresztes háború volt ilyen – a multi (egyház) nem nézte jó szemmel, hogy Közel-Kelet nem tartozik érdekeltségi körébe (értsd, nem fizet neki adót), ezért szegény Jézusra hivatkozva háborút indított, hogy fennhatósága alá vonja. A mai világ meg arról szól, hogy az arabok nem igazán akarnak osztozni az USA-val (illetve annak multijaival) az olajbevételeken, ezért az USA mindenféle indokkal háborút indított ellenük (például Irak és a tömegpusztító fegyverek, ugyebár...).
De térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez: mit eredményez ez? A licitálás a multikért egyre erősebben jelentkezik, lásd például a munkaerő költségét, ahol ha a munkás cseppet jobban szeretne élni, akkor a multi azonnal fenyegetőzik, hogy elmegy Kínába. Így persze az államok mindent megtesznek, hogy maradjanak. Egy fontos dolgot látnunk kell: a multik ezt nem azért teszik, mert éhen akarnának halni, hiszen így is akkora profitokat termelnek, hogy az egy-egy szegényebb ország teljes GDP-jének megfelel; egyszerűen a mohóság és a profitéhség miatt. Mert ma már nem elég a profit: NÖVEKVŐ profit kell, ha ugyanis az amúgy óriási profit csökkenni kezd, akkor itt a világvége, zuhannak a részvények, dőlnek a bankok. Társadalmi felelősségvállalás, fenntartható növekedés, egyetlen földünk van? Szerinted mindez érdekli a tulajdonosokat?
Szóval nem vezet jóra ez a folyamat, ami ma megy a világban. A BP esete arról szól, hogy a magyar állam az adófizetők pénzéből felépíti a nagy olajmultinak ezt a szolgáltatóközpontot, hogy aztán a BP tulajdonosa élvezze a hasznot, cserében meg lök némi munkalehetőséget. Ne legyenek kétségeink, ha pár év múlva mondjuk Vietnam többet ígér, gond nélkül arrébb áll a BP – erről szól a mai világgazdaság, termelési ágazatoknál szinte teljesen, de a szolgáltatásoknál is lassan elindul ez a folyamat. Úgyhogy dönthetünk: vagy egyre feljebb kötjük a gatyát, és egyre több pénzt adunk a multinak, hogy itt maradjon, és ne vigye el a munkahelyeket, vagy pedig nemet mondunk, abban az esetben viszont fel kell készülni egy nagyobb munkanélküliségre és szegénységre, és kétséges, hogy a hazai vállalkozások betöltik-e, és mikorra töltik be a multi által hagyott űrt. Nem túl jó kilátások.