Szerző:
Droli
- 2010.01.09. 08:14
Nekünk eddig túl sok bajunk nem volt a szomszédokkal (lekopogom). Egy társasházban élünk (Írország), tehát jobbról és balról is van falszomszédunk. Az egyik egy öreg egyedülálló ír férfi, aki mellesleg alkoholista, de a csendesebbik fajtából – reggel megy a kocsmába, aztán este valamikor hazajön. Amúgy nagyon aranyos, csak nem értem, mit beszél, pláne, ha már túl van a sokadik üvegen. A másik szomszédunkkal az elején nagyon sok baj volt: Pakisztánból települtek ide, és bizony a kezdetekkor úgy viselkedtek, mint a … szóval tudjátok, azok, akik a legenda szerint Indiából kerültek Magyarországra, és nem az idén barnultak le. Teleszemetelték az udvarukat, hangoskodtak, de a csúcspont ott jött el, amikor egyik este mulatni támadt kedvük, s ezt elég hangosan tették. Fogalmazzunk úgy, hogy zengett tőlük az utca. Persze az íreket sem kell félteni, kihívták a rendőröket, akik rövid úton lerendezték őket. Azóta teljesen megváltoztak, összeszedték a szemetet, nem hangoskodnak, egész civilizált lett a viselkedésük.
Viszont nem mindenütt ilyen békés a szomszédság, s néha megdöbbentő történeteket lehet olvasni ezzel kapcsolatban. Hadd ajánljam a szoljon.hu portál egyik cikkét, mely a nem éppen példás szomszédi viszonyokról szól. Idéznék belőle pár érdekesebb részt:
„Feriék már nem ilyen szerencsések. Hiába jelezték a felső szomszédjuknak, hogy ne rohangáljanak folyton a gyerekeik, mert nem tudnak tőlük pihenni, falra hányt borsónak bizonyult a kérés. A szomszédék két kislánya, olykor kiegészülve egy harmadik kisgyerekkel, éktelen futkározást rendeznek bármely napszakban úgy, hogy már-már attól tartanak, leszakad a plafon. Szóltak nekik, hogy ezt azért mégse kellene, de azt a választ kapták, hogy ez társasház, ezért ezt el kell tudni viselni. Ugyancsak a felső szomszéd közkedvelt foglalatossága, hogy pont éjjel negyed tizenkettőkor centrifugáz. A mosógép meg ugrál, dübög. Kora hajnalban meg már zubogtatják a fürdővizet a kádba, jó hosszasan, amitől szintén nem tudnak aludni.”
Anno laktam panelban, szóval tudom, hogy a dübögés nagyon hangos és zavaró tud lenni. Olyan szomszéddal viszont nem találkoztam, aki éjjel centrifugáz.
„Tamás arról is beszámolt, hogy a szomszéd egy-egy zajos kocsmai éjszaka után, hajnalban, hazafele menet rendszerint becsengetett, és ezt addig csinálta, amíg ki nem mentek. Egyik nyáron a férfi odáig ment, hogy borgőzös fejjel baltát fogott és a kerítésen húzva a balta fejét azzal fenyegette a családot, hogy ha elalszanak, átmászik és szétveri őket. Mivel ez a nyolcvanas években történt, a rendőrök kimentek, majd a ruhájánál fogva kihúzták az utcára és elvitték egy kicsit autókázni. Mikor hazahozták, alig bírt bemenni. A járőrök csak annyit mondtak az özvegyasszonynak, hogy ezután nem lesz gond a férfival. Igazuk lett, bár a mai napig acsarkodik a férfi, és olykor szitokáradatot zúdít a szomszédasszonyra. Soha nem sikerült megfejteniük, vajon miért gonoszkodott a férfi a családdal. Talán még az orosz hadifogságban elszenvedett sérelmeket akarta levezetni másokon.„
Ilyet már nekem is meséltek; a legtöbb ilyen ember sajnos a hétköznapi életben elszenvedett sérelmeit vetíti rá a szomszédra, és pöröl vele. Külön élmény, ha bolond is, mert szinte kizárt dolog, hogy elvigyék pszichiátriai intézménybe. (Hol az OPNI?)
„Egy faluban élő fiatalember szerint a szomszédjukkal, amióta az eszét tudja, mindig haragban álltak. Ez a torzsalkodás odáig fajult egyszer, hogy a szomszéd megtiltotta a fiának, hogy barátkozzanak a fiatalemberrel, majd gyűlöletének hangot adva, leköpte őt. Persze ez ismét csak olaj volt a tűzre, mert a felnőttek ekkor megint vad szócsatát vívtak. Egyszer a rendőrséget is kihívták, miután a szomszéd háza előtt elbicikliző fiúra támadt a férfi egy kaszával, mivel szerinte a rücskös kerékgumik miatt nem nőtt a fű a járda mellett. A mai napig nem beszél a két család egymással, és ahol tudnak, kitolnak egymással. Így megesett az is, hogy a paradicsomágyást gyomirtóval lepermetezték, egy seprűnyélre szerelt pengével elvágták a tökszárakat, fűrésszel megvágták a szőlőtőkét és kiszárították azt. A légpuskával telelőtt barackfát pedig már ne is említsük...”
Nos, ez a kedvencem, mikor a szomszédság rossz viszonya harccá alakul, és arról szól, ki tud jobban kitolni a másikkal. Persze gondolom a felek annyira büszkék, hogy soha nem fogják azt mondani, hogy legyen akkor vége, és éljenek tovább harc nélkül; így viszont mindkettőnek rossz lesz. Ezt maguktól soha nem fogják megoldani.
Nektek milyen élményetek vannak a szomszéddal kapcsolatban? :-)
(Aki szeretne még ilyen szomszédos történeteket olvasni, például milyen az, mikor szex közben csönget át a szomszéd, annak ajánlom ezt a cikket, szintén a szoljon.hu-ról.)
