Skip to content


Virágos mosoly

Szerző: mememellen - 2010.06.15. 12:43

Bookmark and Share

 A szomszéd néni világ életében morcosan nézett rám, főleg mikor kisebb voltam és az ablaka alatt rúgtuk a bőrt. Az évek múltával a délutáni focik elmaradtak, szép lassan mindenki felcseperedett, de ő ugyanúgy kritikus szemmel fogadta a „kezét csókolom” –okat, valahogy úgy, mintha még mindig élne benne annak a pár letört virágnak az emléke.

Sosem tudtam ezt mire vélni, gyerekfejjel ő is csak egy volt a sok raplis öregasszony közül. Ám, ma valami megváltozott bennem, mondhatnám úgy is: megvilágosultam.
 
Gondoltam, még a nagy meleg előtt meglocsoltam a ház előtti virágokat. A szomszéd szokásához híven az ablakból figyelte az utcán közlekedőket, köztük engem is. Észre vette kezemben az öntözőkannát, s így a ma reggeli –immár nem hűvös- szerbusz mellé egy mosolyt is biggyesztett. Nem tudom miért, de ez valahogy jó érzéssel töltött el. Mire befejeztem a locsolást már ő is kannával a kezében állt és nézegette a virágjait.
 
Később, délelőtt a ház előtti virágokban két totyogó kisgyermek gyönyörködött, akik épp édesanyjukkal sétáltak arra. Lehet, hogy ők ketten, az életük elején, s a néni így az élete végén tudnak, éreznek valamit, amit én nem. Talán azt, hogy a természet jóval előttünk itt volt, s még jóval utánunk is itt lesz, s épp ezért, tisztelni, óvni, ápolni kell.
 

Címkék: élet nyugdíjasok öröm mosoly virág rájöttem

A bejegyzés trackback címe:

https://tudtad.blog.hu/api/trackback/id/tr732078183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

daniferi 2010.06.15. 15:32:06

Hát egy szép virágban jobb gyönyörködni, mint ebben a focivbben :D

mememellen 2010.06.16. 06:07:40

Néha, kell ilyen könnyed poszt is. :)

bogancs · http://nivo.blog.hu 2010.06.16. 11:28:36

Hát igen! Ahogy az ember halad a korral, úgy változnak a szempontjai. Ezt persze nem az öreg mammerre értem, mert valószínűleg egy idő után már megint nem nagyon változnak ezek a szempontok. Vagy ki tudja?

Szóval a nagyon kis gyerek mindenre rácsodálkozik, mondhatni minden vicc új neki. Aztán, ahogy halad a korral, már nem a megismerés, hanem a versenyszellem az úr. Ilyenkor jön a konfliktus az ablakból figyelő nagyikkal a labda miatt. Azután ez a kor is elmúlik, majd mikor a kisgyerek már felnő, és elülteti az első rózsáját, akkor ő is elkezdi félteni a labdázóktól...

@mellen: "Talán azt, hogy a természet jóval előttünk itt volt, s még jóval utánunk is itt lesz, s épp ezért, tisztelni, óvni, ápolni kell."

Kisgyerekként én is csak a rózsák tengerét láttam, nem értettem, mi a baja azzal valakinek, ha véletlenül közészáll a labda, és letörik itt-ott. De mióta én is kertészkedem kicsit, tudom, hogy ahhoz hogy valami szép legyen, sok munka kell, nem magától virít az a rózsa. Nem lehet, hogy inkább ennek köszönhető a Te öreg nénid korábbi rosszallása is?

Sajnos én nem tapasztalom, hogy a természetvédelem olyan sok embernek szempont lenne. :-((

mememellen 2010.06.16. 14:28:16

@bogancs: De, pont emiatt lehetett a rosszalása. A kertészkedésbe még nem kezdtem bele, de fontolgatom.

süti beállítások módosítása