A történet, mondhatni, szokásos: szavazógépeket kell eltárolni valahol, az "illetékes" bekér öt ajánlatot, ebből négyet elutasít, s kiválasztja a maradék egyet, mely történetesen az illetékes rokonáé... a rokon vállalja, hogy egy egyszerű, lepusztult melléképületben 25 évig eltárolja a szavazógépeket évi 21.000 euróért. Egy újságírónak feltűnik a dolog, elkezd nyomozni, s kiderül két dolog: az egyik, hogy ennek az árnak kb. a feléért professzionális tárolóhelyet lehetett volna bérelni, a másik meg az, hogy 20 év múlva "lejár" a szavazógépek használati ideje, tehát akkor akár ki is lehet őket dobni - akkor miért 25 éves a szerződés? Erről ír egy cikket, a cikkből botrány lesz, s ennek hatására az "illetékes" felettese felmondja a szerződést, s új pályázatot fognak kiírni. Az "illetékes" nem nyilatkozik, vár a szankciókra.
Miből jöttél rá, hogy ez a történet nem Magyarországon történt meg? Az euró nem ér! :-)
(Amúgy az eset Írországban, Monaghan megyében történt.)
A videó láttán, néhány kérdés felmerül bennem (aki tudja a válaszokat, kérem homályosítson már fel engem is):
Norbi: `Számomra Réka az etalon` (kisalfold.hu)
Schobert Norbi és felesége Rubint Réka nemrégiben Sopronban járt.
Nem tudom elhinni, hogy van ebben az országban olyan ember, akit érdekel, hogy a Schorbert család Sopronban járt. Ki nem szarja le?
Érkeznek a kopogtatócédulák, ahogy az választások előtt már csak lenni szokott. A legszorgalmasabbak, már el is kezdték gyűjteni őket, hogy mihamarabb összegyűljön az a 20.000 darab, amely segítségével felkerülhet kedvenc politikusunk arra a bizonyos listára, amelyből aztán júniusban 22 fő felkerül a szavazólapra is. Nagy lesz a verseny, hogy ki tud nagyobbat, szebbet, jobbat ígérni, hogy bekerüljön a tejjel mézzel folyó Kánaánba, az Európai Parlamentbe. Már megszokhattuk, hogy így választások előtt, a magában ambíciót érző politikai „elit” (bár mint tudjuk, Magyarországon ilyen nem nagyon létezik), bármit beígér, hogy ő is jól megtömhesse a zsebeit. Pláne, ha a zsetont Euróban mérik. De nézzük, hogy mely mondatokat olvashatjuk talán majd leggyakrabban, a párthovatartozástól függetlenül.
Azt a videót láttátok már, ahol Budaházy harcol a gárdással az április ötödikei tüntetésen? Van valami sajátos bája ennek az egész Jobbik-Gárda-szélsőjobb történetnek: ezek a gyerekek gyakorlatilag maguk megteszik azt, amit a baloldali (bocsánat: független, mérvadó) sajtónak kellene tenni: lejáratják magukat ország-világ előtt.
Ott áll az emelvényen Budaházy, s magyaráz. Hogy mit, azt szerintem ő sem tudja. Egyszer változást akar, egyszer hátraszól a rendőröknek, aztán némi szenvedélyes igazságbeszéd, közben a közönség is bekiabál; a színvonal olyan, mint egy jobb kocsmában. Persze aztán lehet mutogatni a videót a begerjedt nyugdíjasoknak, akiknek lényegében az egész egyenlő Orbánsátánnal, s meg lehet állapítani, hogy a jobboldal nem szalonképes, gyűlölködő, meg hát úgy egészében visszataszító, s lehet ismét rettegni Bolgár úr műsorában is. S inkább eléneklik az Internacionálét, mely, mintha ördögűző szer lenne, távol tartja a csúnya jobboldalt attól, hogy terrorban tartsa az országot. Összemosás rulez.
Érdemes megfigyelni a Kurucinfó viselkedését is: Polgár barátból pillanatok alatt ellenséget csináltak, dossziét is kapott, most meg gyakorlatilag Budaházy oldalára állnak, finoman szembefordulva a Gárdával. Ugyebár a Fidesz (bocsánat, a Kurucinfó szerint Zsidesz) és Polgár is zsidó, meg cigány, meg ügynök, kíváncsi vagyok, a Gárda mikor lesz az.
Szóval a baloldalnak egyszerű dolga van a „szélsőjobb veszéllyel” kapcsolatban: nem kell tenniük semmit, ugyanis a fiúk előbb-utóbb úgyis „leszalámizzák” egymást, s lesz vagy 4 szélsőjobb párt, melynek a retorikájában szerepelni fog az, hogy a másik három szélsőjobb párt a Zsidesz/MSZP ügynöke. Hurrá!
Van nekünk egyáltalán vállalható, normális politikai pártunk?
Nemrég a blogon csináltunk egy tudáspróbát, amiből kihagytam egy fontos kérdést: sorold fel a hazai cukorgyárakat! Aki 10-15 éve érettségizett, gondolom már kezdené is: Ácsi, Sarkad, Szolnok, Kaba... aztán megakadna: egyáltalán, léteznek még ezek? Hát igen, a mai diáknak ebből a szempontból lényegesen egyszerűbb dolga van, mivel elég egyet megjegyeznie (Kaposvár), a többi már megszűnt... Pedig 1992-ben, mikor privatizálták ezek nagy részét, néhány ember megpendítette: mi lesz, ha a multi csak piacot vásárol, s nem szakmai befektetőként gondolkodik? - de erre jött a ledorongolás, hogy ugyanmár, a privatizáció jó dolog, a multi meg különben sem tesz ilyet! Így sikerült fillérekért elkótyavetyélni a magyar cukoripart, mely azon túl, hogy bőven nyereséges volt, rengeteg embernek adott munkát. Ma meg csodálkozunk, hogy vidéken nincs munka...
De nemcsak a cukoriparra igaz ez, hanem a teljes könnyűiparra. Tudomásul kell vennünk: hazánk soha nem lesz a vas és acél országa, mert ehhez nincsenek adottságaink; mikrochippeket gyárt olcsóbban Kína meg Taiwan; az autóipar haldoklik, meg ez a terület már le van osztva; akkor mit lehetne ezzel az országgal csinálni? Nem szolgáltathat mindenki, illetve nem dolgozhat árufeltöltőként, valamit termelni is kellene, de mit? S itt jönne be a képbe a mezőgazdaság, meg az arra épülő feldolgozóipar, csak hát anno Kovács Lászlóék annyira zseniálisan tárgyaltak az EU-val, hogy az agrártámogatásoknak a töredékét kapjuk csak meg, s amit kiharcolt, hogy ezt az állam kiegészítheti (höhöhö, értitek, az EU nagy kegyesen megengedte, hogy ha már ő nem ad pénzt, akkor a magyar állam megtehesse), azt Bajnai éppen meg akarja szüntetni. Mondhatni, sakk-matt, mehet mindenki fodrásznak, csak legyen is, aki hajat vágat.
A könnyűipar jelentőségét nem kell ecsetelnem. Felszívja a képzetlen munkaerőt, amiből nagyon sok van hazánkban; vidéken teremt munkalehetőséget, nemcsak az iparágban, hanem a hozzá kapcsolódó ágazatokban is (pl. mezőgazdaság); értéket termel, pl. az élelmiszeripar kifejezetten sikeres lehet a növekvő élelmiszerárak mellett; valamint javítja hazánk külkereskedelmi mérlegét, s ezen túl az államháztartást is, az adók kapcsán.
Itt van az IMF hitel, amiről sok mindent nem tudunk, csak annyit, hogy egyszer vissza kell fizetni. Az IMF hitellel három dolgot lehet tenni:
Én az utolsó pontot javaslom. Vizsgáljuk meg, milyen ágazatokat lehetne újra felépíteni, mely képes a munkahelyet teremteni, s feltételezzük, hogy a jövőben akár Magyarország jövőjét is jelentheti! Az élelmiszeriparban és az ehhez kapcsolodó iparágakban hazánknak megvannak a megfelelő adottságai, tehát ide érdemes lenne befektetni. Kérdésesebb a textilipar helyzete, mert itt bizony Távol-Kelet nagyon ural mindent, s a fajlagos szállítási költségek is alacsonyak, ezáltal itt nem biztos, hogy érdemes próbálkozni, bár valamelyik szegmensbe be lehet szállni (pl. lakástextil?). Műanyag? Nem igényel nagy beruházást, termékek széles skálája előállítható... Papír? Hát igen, itt is bezártak már mindent, amit csak lehetett, tipikusan, mint a cukorgyáraknál...
Jó, egyetértek, kicsit olyan lenne, mint a szocializmus, hogy állami tulajdonú vállalat termelni próbál, kevés hatékonysággal. De most nem teljesen mindegy, hogy szociális transzferként fizetjük ki ezen pénzeket, vagy munkabérként, miközben ne adj isten értéket is termel az emberke? S esetleg a jövőben ezen üzemek nyereséget termelnének, s ezt befizetnék az államkincstárba? Persze, ismerem a nagy magyar valóságot is, ha azt mondaná Bajnai, hogy jó, csináljuk ezt, s erre adná a pénzt, biztosak lehetnénk, hogy ilyen-olyan tanácsadói szerződésekre (20 oldal terjedelemben) elfolyna az egész, meg ezek a vállalatok tipikus kádertemetők lennének, mint például a MÁV, s igazán ez a tragédia, hogy a fent vázolt terv hiába tűnik jónak, ha tudjuk, hogy a valóságban ebből is egy nagy pénztemető lenne. Pedig lenne benne fantázia.
Nagyon fontos közleményt szeretnék bejelenteni. Tényleg nagyon fontos. Bajnai ehhez képest semmi, az MSZP maximum kishír lehet. Szóval: (nagy levegő, stb.):
Rubint Réka Fricinek becézi Schobert péniszét!
Igen, erre van szükségünk! A Norbi rudi a titkok titka!
Holnapi témánk: hogyan nevezik Lendvai Ildikóét?
Osztály, vigyázz! Érettségihez felkészül, visszaszámol... papírt megfordít, s lehet válaszolni a következő kérdésekre. A puskázás tilos!
1. Mettől meddig tartott a 2. pun háború?
2. Mi a kén vegyjele?
3. Melyik évben halt meg Arany János?
4. Hány olvasógyakorlata van Kodálynak?
5. Mi a másodfokú egyenlet megoldóképlete?
6. Melyik magyar királyhoz köthető az Aranybulla?
7. Mond egy Tóth Árpád művet!
8. Hányadik elem a periódusos rendszerben az oxigén?
9. Hány óceán van a világon?
10. Melyik században élt és alkotott Michelangelo?
11. Hány liter víz fér el egy 1 köbméteres tartályban?
12. Mi az allegória?
13. Mi a radon?
14. "Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya" - ez kinek a törvénye? (Segítség: rakd a sorok végére a kisangyalomot, úgy hátha ismerősebb :-)
15. Milyen zöngétlen hangok vannak?
Idő lejárt, kérem a lapokat, köszönöm. Ugye milyen jó, hogy ilyen könnyű kérdések voltak?
Hány kérdésre tudtad a választ? Hány éve érettségiztél?
Fodor Gábor felszólította Orbán Viktort, hogy támogassa a szakértői kormányt.
Melyiket, Gábor? Bajnaiét? És az mitől szakértői? Rendben, Bajnai valóban szakértő abban, hogy hogyan kell fillérekért megvenni az állami vagyont (ez a privatizáció), s hogy ezt hogyan kell visszabéreltetni úgy az állammal, hogy az a kis pénz is minél hamarabb visszajöjjön. De ezen túl miért szakértő? Még az új kormány tagjait sem ismerjük, például hogy ki lesz a pénzügyminiszter, így pláne nehéz szakértői kormánynak nevezni.
De mi is az a szakértői kormány? Nyilvánvalóan szakértőkből áll. S itt jön a probléma: elméleti, vagy gyakorlati szakértőkből álljon?
Mert meg lehet tenni Dr. Prof. XY-t miniszternek, csak hát mi van akkor, ha a szakértő emberkénk életében nem dolgozott a versenyszférában, s hiába mozog profi módon elméleti síkon, ha gyakorlati tudása szinte nulla! Ilyen példákat minden bizonnyal mindenki tudna mondani, akit valaha is tanított ilyen Dr. Prof., hogy aztán az életben kiderüljön, hogy amit ő ott előadott, az a valóságban nem működött. Gazdasági területen ilyen például az az alaptétel, hogyha a bankbetét kamata nagyobb hozamot ígér, mint az üzleti befektetés hozama, akkor a gazdasági szereplő a bankbetétet fogja választani. Logikus, nem? Aztán meg ha kimegy az ember a való életbe, kiderül, hogyha így működne a dolog, akkor a magyar cégek legalább fele nem is létezne, sőt, ezzel a logikával például megmagyarázhatatlan, hogy a hiperláncok egyáltalán miért terjeszkednek, miért olyan hülye a tulaj, miközben bankbetéttel többet keresne! De hát a válság arra tanított meg bennünket, hogy az ember nem gondolkozik logikusan, s képes pusztán hit alapján meglehetősen megalapozatlan döntéseket hozni – amibe aztán belebukik. Lásd még: Lehmann Brothers, Provident, meg OTP részvény 6000 Ft-ért.
Számomra a szakértő nem az elméleti gondolkodót jelenti, hanem a gyakorlatit. Az adótörvények kapcsán például lehet költeni hatástanulmányokra, hogy minek milyen hatása lesz, miközben egy egyszerű adószakértő fejben szinte azonnal kiszámolja, hogy mit fognak erre lépni az általa képviselt cégek. Egy érző széplélek elvtársnő nagyon szép terveket tud kidolgozni arra, hogy hogyan is kellene integrálni a romákat, de egy közöttük dolgozó szociális gondozó alighanem lazán kirázna egy ennél messze jobb megoldási módszert. Egy bölcsészkaron tanító professzor lehet, hogy elméleti síkon nagyszerű módszereket dolgozna ki arra, hogy hogyan lehetne elérni, hogy az általános iskolában az a kölök megtanulja legalább a négy alapműveletet, de egy ott tanító jó tanár alighanem még jobbat. Ők az én igazi szakértőim, akik valóban az adott közegben végzik mesterségüket, s nem az, aki burokban, rettenetesen tudományosan le tudja vezetni elméleteit, melyről a gyakorlatban kiderül, hogy használhatatlan.
Lehet, a szakértői kormányt is rájuk kellene építeni.
Mindenki azt mond amit akar, de nekem valahogy nem jut eszembe semmi frappáns válasz, a poszt címében feltett kérdésre. Mondhatjátok, hogy nincs bennem semmi hazafias érzelem, de most őszintén, „Miért jó ma magyarnak lenni?”
Miért jó ma magyarnak lenni?
Mióta Ferenc lelépett a színről, eléggé elkurvult itt a helyzet. Ámbár amikor Feri volt a csúcsistencsászár, akkor is olyan volt ez a magyar politizálás, mint valami paródia. Csak az a gond, hogy eddig sem igazán volt vicces ez a mi paródiánk, és kezd egyre inkább a paródia tragédiává válni. Mindenesetre azzal, hogy elfutott még alaposan megkeverte a szart a biliben. Mert ugye, úgy ahogy cirka egy héttel ezelőtt, még ma is az a nagy kérdés, hogy ki lesz az új miniszterelnök. Volt itt már jelentkező bőven, de valahogy senki nem felelt meg, a mi kurva kényes ízlésünknek. Tulajdonképpen úgy akarunk változást, hogy mi magunk sem tudjuk mit akarunk. Így pedig elég nehéz lesz. Csóró jelölteket mind kifogásoltuk, mert mindenkivel volt valami baj. Most ez a szögedi gyerek, ez a Gordon került terítékre. Szépen megy is a kicsontozás. Libaügy, elherdált uniós pénzek, meg az isten tudja mi mindent lehetne még a számlájára írni. Tehát ahogy a többi jelölt, ő sem makulátlan, így nem alkalmas arra, hogy ezt a mi csúcsra járatott országunkat elkormányozza abba az irányba, ahol kolbászból van még a kerítés is. Mert ide egy tökéletes, hibát soha nem vétő ember kell. Egy olyan, akinek olyan tiszta a múltja, mint egy újszülött csecsemőé. Bevallom, én személy szerint nem tudnék olyan magyar politikust mondani, akire ne lehetne valamilyen balhét ráverni, vagy ne lehetne valamilyen kényes üggyel kapcsolatba hozni. Ezek szerint Magyarország miniszterelnök nélkül kell, hogy maradjon?
(Élt a falunkban egy nő. Ez a nő az 1998-as búzaválság idején (mikor annyi búza termett, hogy szinte alig lehetett eladni) fogta magát, elment az ország másik végébe, s az ottani termelőktől felvásárolta a terményt, azzal a szöveggel, hogy külföldre viszi eladni. Örült is mindenki, hogy végre megszabadult a búzától! Persze nem fizetett azonnal, hanem erről ígérvényt adott, hogy majd pár hónap múlva jön vissza a pénzzel. Aztán az első magyar felvásárlónak eladta a terményt az akkori nyomott árakon, s nem fizetett senkinek semmit. A történet többi része a szokásos: feljelentés, persze addigra a pénz meg a vagyon már szétíratva a rokonokra, így a több tízmilliós kárból semmit nem tudtak behajtani; elítélték pár évre, amit leült, harmadolták is; azóta, ha hazamegyek, sokszor látom, hogy feszít a terepjárójában, a háza előtt. Tipikus magyar sikertörténet.)
A fenti (igaz) történet jutott az eszembe akkor, mikor Bajnai Gordont hozták fel, mint a miniszterelnöki pozíció legújabb várományosát. Bajnai a Hajdú-Bét üggyel szintén belopta magát az emberek szívébe, amikor is felvásárolták az állatokat, fizetni persze nem fizettek érte, inkább felszámolást kértek a cég ellen. Persze tudni vélik, hogy azok a pénzek bizonyos off-shore cégekhez vándoroltak, de hát ez tipikus fasiszta ultranacionalista orbánsátáni kijelentés, természetesen a valóság nem ez. (Illetve ha megválasztják Gordont, nemsokára minden bizonnyal ezt olvashatjuk a mértéktartó Népszava hasábjain, s Bolgár György is ezt fogja bizonygatni lelkes antifasiszta harcában.)
Semmiképpen sem szabad hagyni, hogy Bajnai Gordont megválasszák. Ha mégis ez történik, akkor sikerül remekül keretbefoglalni az elmúlt húsz év magyar valóságát: az ügyeskedők, hazugok következmények nélkül élhetnek itt – akár még miniszterelnökök is lehetnek.
Most mikor már teljesen hülyét csináltak nagyra becsült politikusaink Magyarországból, és amikor már Bokros sem akar miniszterelnök lenni, nincs más hátra, fel kell kérni a lehető legalkalmasabb embert, aki betöltheti Magyarország miniszterelnöki tisztségét. Hogy ki ő? Ha annyit mondok, hogy „ Monnyon le” akkor ugye rögtön tudja mindenki? Hát persze, hogy Torgyán Józsi bácsi. Nem is értem, hogy őt miért nem kérték fel. Ha a Gyurcsány embere, ez a Molnár Csaba lehetne miniszterelnök, akkor Torgyi papa miért nem?
Ezt mondtátok legutóbb...