Mi az a pünkösd?

Szerintem nagyon sok ember nem tudja, mit ünnepelünk ma, azon túl, hogy nem kell dolgozni :-)

Pünkösd napján a keresztény hagyományok szerint a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. Ezen a napon szállta meg a Szentlélek Jézust, Szűz Máriát, valamint az apostolokat. Ennek hatására az apostolok más-más nyelven kezdték el szónokolni azt, amit a lélek sugallt nekik. Aki ezt nem tudja elképzelni, annak ajánlom az Ördögűző jeleneteit, ahol a főszereplőnk nem azt mondja, amit akar, hanem amit a beléje szállt ördög akar (ez úgyis idevág ehhez a szép ünnephez :-). Vagy még jobb példa: mikor Varga Mihály (Fidesz), aki amúgy egy értelmes ember, nem azt mondja, amit szíve és esze szerint mondana, hanem azt, amit a Fidesz elvár tőle (lásd még: svéd nyugdíjrendszer utórezgései). De kicsit elkanyarodtunk a Pünkösdtől :-)

Vasárnapi kabaré - Hófehérke és a hét elgyötört törpe

Szenzációs felvétel szenzációs színészekkel...  "reggel alma este alma, ettől nő a kebled halma" :-)

Szar-ügy

Sok minden miatt pereltek már a történelemben; különösen az USA-ban vannak érdekes történetek, ahol a vicc szerint még a meztelen újszülött kisbabát is beperelheti a nővér szexuális zaklatásért, de nekünk, magyaroknak is van egy remekművünk erről, a fülemüle per. Ezek azonban olyan “messzi” dolgok, és én sem gondoltam volna, hogy közelről lesz szerencsém végignézni egy ilyet: a kisvárosunkban ugyanis a lószar miatt robbant ki a botrány, és ebből lett per.

Hogyan ne fogadjunk el kenőpénzt?

Kedves Wieszt János elvtárs!

Mély megdöbbenéssel olvastam a híreket, miszerint megbuktál 2 millió forint kenőpénzzel, és az utána következő szánalmas magyarázkodásodat is. Hát nem tanultál a többi elvtárstól, hogyan kell ezt csinálni? Okulásul összeszedtem a hibákat, amiket elkövettél:

Utálom a bikicsunájt!

Ezennel megalapítom az "Utálom a bikicsunájt fan clubot". Utálom, hogy mindenhol ezt nyomják a képembe, utálom, hogy ekkora felhajtás van körülötte, és nem értek egyet azzal, hogy ez az ember "vesztes" lenne. (Ezt most ez leírom internetes nyelven, mert annyira gyönyörű: Dislike-olom ezt a hype-ot, IMHO a jútúbos csávó nem lúzer.)

Esetem az adóbevallással és az adóköteles GYES-sel

Ma kitöltöttem az adóbevallásomat. Hát mit mondjak, felment tőle a vérnyomásom. 

Szépen haladtam pontról-pontra a munkáltatótól kapott jövedelemigazolás alapján. Bepötyögtem a nagysikerű ÁNYK programba az 1-es pontba az éves munkabéremet (APEH terminológiában: Munkaviszonyból származó bérjövedelem érdekképviseleti tagdíj nélkül) , és az 55-ös pontba a levont adóelőleg összegét. Miután más összeg nem volt a papíromon, gondoltam kész is vagyok. Kicsit fel is lélegeztem, lám nem is olyan bonyolult ez, öt perc volt az egész. Ezért kár volt már két hete görcsölni, hogy neki kellene már állni a bevallásnak. Persze csak ezután jött a java.

A Fidesz teljesíti a ballibek régi álmát

Rengetegszer hallottuk a baloldal „gondolkodóitól”, hogy a kommunizmus, és a nácizmus közé nem szabad egyenlőségjelet rakni, sőt, még össze sem szabad hasonlítani őket. 

Ennek ellenére egyes megátalkodott emberek nem átallják folyamatosan összehasonlítgatni a kettőt. Például olyan kérdéseket tesznek fel, hogy ha egy zsidó kulákot azért ölnek meg mert kulák, az miért jobb, mintha ezért ölnék meg mert zsidó? Különösen elvetemült egyedek még arra is rámutatnak, hogy mind a kommunizmus, mind a nácizmus irtotta a „rendszer ellenségeit” – egyik oldalon: zsidók, kommunisták; másikon: kulákok, arisztokraták leszármazottai, egyházi emberek, gazdagabb polgárok, stb – de a kommunizmus e – beugró áldozatszám – mellé még folyamatos „rendszerfenntartó” emberáldozatot követelt. Mivel a kommunizmus lényege a gazdaság taccsra vágása, az ebből következő permanens éhhalálveszély miatt az emberek szervezkednek, esetleg nyíltan forradalmat csinálnak, vagy ha nem tehetnek mást, akkor megpróbálnak elszökni, ezen tevékenységek megakadályozásának költsége az úgynevezett „rendszerfenntartó emberáldozat”.

Az APEH megint lecsap!

Az APEH keményen ellenőriz, kérem, a legutóbbi hírek szerint a Vaterásokra fognak rászállni. Hiába, na, a kisembert könnyebb megfogni-megszorongatni, mint a nagymenő milliárdos vállalkozót, offshore-üzletembert, BMW-vel közlekedő rokkantnyugdíjast vagy ne adj isten, politikust.

Ráadásul annyira abszurd az egész. A Vatera 2008-as forgalma 12 milliárd forint volt, és ennek jó része abból származott, hogy a kisember vett az adózott jövedelméből valamit, kifizette utána az áfát, majd most, hogy megunta (vagy megszorult), eladta valaki másnak, sok esetben áron alul. Tehát ebből a kisembernek nem sok jövedelme származott, sőt... persze, minden bizonnyal vannak a Vaterán olyan "profik" is, akik ezt nagy tételben, üzletszerűen csinálják, haszonnal, de hangsúlyozom, összesen kb. 12 milliárd forintról beszélünk.

Ebből várja az adót az APEH. Ha ezt az egészet adóalapnak tekintjük, akkor kiszabhatjuk rá a 25%-os adót, ami 12 milliárd forintnál jelent kemény 3 milliárd forint adóbevételt. Mondom, az Apeh számára legjobb esetben. Kint leszünk a vízből! Pláne, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy egyes cégeknek önmagában ekkora elmaradása van...

...de az APEH természetesen inkább a pár tízezres jövedelmekre megy rá ahelyett, hogy a "nagyokat" cseszegetné. Ja, hogy ezt mondtam már? Sebaj, úgy látszik, még mondani kell.

Kormányválságok, nagykoalíciók, szélsőségek – Ezt hozná a tisztán listás választási rendszer?

Előző bejegyzésemben megnéztük, mi történt volna az elmúlt 20 évben Magyarországon egy brit típusú, tisztán egyéni jelöltekből álló választási rendszerben. Most nézzük a másik végletet, a tisztán listás rendszert. A listás rendszer lényege, hogy nincsenek egyéni választókerületek, illetve az egyész ország egyetlen nagy választókerületnek tekinthető. Ennek megfelelően egyéni jelöltre nem, csak pártlistára szavazhatunk egy egyfordulós választás keretében. A parlamenti helyeket a listán elért szavazatok arányában osztják szét a parlamentbe jutott pártok között.

Ilyen választási rendszer legtisztábban Izraelben működik. Ott a parlamentbe jutási küszöb 2 százalék, ezért gyakran 15-nél is több párt szerez mandátumot, kormányalakításhoz pedig akár 6 párt koalíciójára van szükség.

Nézzük, hogy nézett volna ki a magyar országgyűlés az 1990 óta eltelt választásokon egy tisztán listás rendszerben. Az ábrák 5 százalékos bejutási küszöbbel készültek, ha azonban 4 vagy 3 százalékos bejutási küszöb jelentős változást okoz, akkor azt külön jelzem. A sok ábráért előre is elnézést kérek.

1990:

Az MDF-FKgP-KDNP koalíciónak nagyon törékeny, mindössze 51%-os parlamenti többsége lenne, szemben a másik három parlamenti párt (SZDSZ, MSZP, Fidesz) 49%-ával szemben. A Torgyán-féle kisgazdák kiválása a koalícióból tehát minden bizonnyal kormányválsághoz és előrehozott választásokhoz vezetett volna.

3 százalékos bejutási küszöb esetén további három párt jutott volna a parlamentbe (az egykori állampárt MSZMP 3,89%, a szociáldemokrata MSZDP 3,76%, valamint a szintén balos Agrárszövetség 3,32%-os mandátumaránnyal), így az MDF vezette koalíció meg sem alakulhatott volna, hiszen együttesen is csak a parlamenti helyek 45,4%-át birtokolnák. Alább látható ez az ábra is. Na ebből rakjon össze valaki egy kormányképes koalíciót! Még egy MDF-SZDSZ nagykoalíció is kevés lenne a többséghez. Szépen indult volna a rendszerváltás.

1994:

Itt már sokkal egyszerűbb a képlet.

Az MSZP-SZDSZ koalíciónak stabil többsége lenne, igaz nem érték volna el a kétharmados arányt. 3%-os bejutási küszöb esetén bejutott volna még a parlamentbe a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt is, de ez jelentősen nem befolyásolta volna a mandátumarányt.

1998:

Újabb érdekes felállás lett volna 1998-ban. 5%-os küszöb esetén kiesik az MDF, viszont bejutó a MIÉP, aki a mérleg nyelve lehetett volna, ugyanis nélküle sem a Fidesz-FKgP, sem az MSZP-SZDSZ blokknak nem lett volna többsége. Lehetséges alternatívák kormányalakításra: 1. Fidesz-FKgP-MIÉP koalíció: A MIÉP kormányra kerülése valószínűleg összeurópai bojkotthoz vezetett volna. A kormánypártok állandó vitában álltak volna egymással, jó eséllyel kormányválság és előrehozott választás lett volna a vége.

2. Fidesz-FKgP kisebbségi kormány, MIÉP-es küldő támogatással: Nagyon gyenge kormány állhatott volna fel, valószínűleg ebben a felállásban sem húzták volna ki a négy évet.

3. Fidesz-MSZP nagykoalíció: Azt hiszem, ezt nem kell kommentálnom.

3%-os bejutási küszöb esetén bejutott volna még a parlamentbe a Munkáspárt és az MDF is, azonban a Fidesz-FKgP-MDF hármas együttesen is csak 47,5%-on állna, így a fenti dilemmák ebben az esetben is érvényesek.

2002:

2002-ben 5%-os küszöb mellett hárompárti parlament jött volna létre, MSZP-SZDSZ kormánnyal. Érdekesebb a helyzet 3%-os bejutási küszöbbel, ugyanis parlamentbe kerülhetett volna még a MIÉP, és a Kupa Mihály vezette jobbos-balos felvágott Centrum Párt. Ebben a felállásban (az ábrát lásd alább) az MSZP-SZDSZ páros csak a helyek 49%-ával rendelkezne, a többség eléréséhez a Centrum Pártot is be kellett volna vonni a koalícióba. Egy ilyen felállású kormánynak azonban kicsi az esélye, ugyanis a Centrumnak korábbi jobboldali, MDF-ből kivált politikusai is voltak szép számmal (például Pusztai Erzsébet), akik valószínűleg nem kértek volna az MSZP-ből.

2006:

2006-ban a négypárti parlamentben rendkívül kiegyenlített, 51-49%-os arányú baloldali többséggel indulhatott volna a Gyurcsány kormány. Ez a vékony többség pedig gyorsan elkopott volna (lásd: Horn Gyula betegsége- innen is gyógyulást kívánok neki, vagy Toller László balesete, hogy a korrupciós ügyek miatt felfüggesztett képviselőket ne is említsem).

2010:

A jelenlegi helyzetben tisztán listás választás esetén is győzött volna a Fidesz, ám parlamenti aránya messze elmaradt volna a kétharmadtól. Így viszont ez a blogbejegyzés sem születhetett volna meg, hiszen kétharmados támogatás nélkül valószínűleg nem is lenne terítéken a választási rendszer módosítása.

Azt hiszem, a cikk elolvasása közben mindenkinek egyértelművé váltak a tisztán listás választási rendszer jellemzői:

1. Nehéz stabil kormánytöbbséget elérni.

2. A legtöbb esetben többpárti koalíciós kényszerek alakulnak ki, sokszor a szélsőséges pártok válnak a mérleg nyelvévé.

3. A sokpárti kormányzás és a gyenge többség miatt magas a kormányválságok esélye, ami kiszámíthatatlanná teszi a politikai környezetet.

Jó lenne ez nekünk?

A brit választási rendszerrel 16 évig kormányzott volna az MSZP

Ma kezdi az új országgyűlés a 200 fős parlamentről szóló alkotmánymódosítás vitáját. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a törvény lesz a Magyar Köztársaság 1990 óta elfogadott legjelentősebb törvénye. Érdekesség- és tanulságképpen érdemes eljátszani a gondolattal, hogy hogyan alakultak volna a rendszerváltás utáni országgyűlési választások eredményei különböző választási rendszerek esetén? A következő néhány bejegyzésemben ezt fogom bemutatni. A magyar választói akarat ugyanaz, mégis a különböző választási rendszerek nagyon különböző végeredményre vezethetnek.

Nagy-Britanniában 13 év kormányzás után a múlt héten elvesztette a választásokat a Munkáspárt, és konzervatív-liberális koalíció alakult. A brit rendszer azért különleges, mert csak az egyéni választókerületek győztesei kerülnek a parlamentbe egyfordulós választást követően, tehát a győztes mindent visz elve érvényesül. Mandátumszerzésre csak a nagy, vagy regionálisan erős pártoknak illetve képviselőjelölteknek van esélye. Ennek megfelelően a választások után általában stabil kormánytöbbség alakul ki.

Elsőként nézzük, hogy hogyan alakultak volna nálunk a parlamenti erőviszonyok az elmúlt 20 évben, ha a világ legrégibb fennálló demokráciájának választási rendszerét alkalmaztuk volna, ha nálunk is a brit rendszerhez hasonlóan csak a 176 egyéni választókerület első fordulós győztesei szereztek volna mandátumot.

1990:

A két nagy párt, az MDF és az SZDSZ szerzi meg a mandátumok többségét, rajtuk kívül csak a Független Kisgazdapárt rendelkezik jelentős számú képviselővel. Az MSZP és a Fidesz marginális szereplő a rendszerváltás utáni első parlamentben, mindössze 3-3 képviselővel rendelkeznek. Valószínűleg MDF-KDNP-FKgP koalíció alakul, tehát a rendszerváltás első évei ugyanúgy telnének mint az valójában történt.

1994:

Az MDF kormánnyal a csökkenő életszínvonal miatt elégedetlen választók kormányváltást szeretnének, az MDF népszerűsége nagyot esik. A 33 százalékos támogatottságú MSZP tarol a választókerületek többségében, megszerzi a mandátumok 91%-át, ezzel egymagában alkotmányozó többséghez jut, és gyakorlatilag visszatérünk a rendszerváltás előtti egypárti szocialista rendszerhez. Az előző ciklus kormánypártjainak mindössze 1-1 képviselőjük lenne, a Fidesz kiesik a parlamentből, az SZDSZ pedig 12 képviselővel rendelkezik. A valószínűleg megalakuló Horn Gyula vezette MSZP-SZDSZ koalíció gyakorlatilag ellenzék nélkül maradna. A ciklus elején bevezetett Bokros-csomag jelentős népszerűségvesztéssel sújtja a kormánypártokat, főként az SZDSZ-t. A ciklus második felében azonban beindul a gazdasági növekedés, így az MSZP támogatottsága növekedésnek indul.

1998:

Bár a jobboldali pártokra összességében jóval többen szavaztak, megosztottságuk miatt a 32 százalékos támogatottságú MSZP jelöltjei nyerik meg a választókerületek 65%-át, tehát közel kétharmados mandátumaránnyal újra a szocialisták nyerik a választásokat. Koalíciós társa az SZDSZ súlyos vereséget szenved, mindössze két képviselői helyet szerez. A jobboldali Fidesz, FKgP és az ekkor még szintén jobboldali MDF együttesen a mandátumok valamivel több, mint egyharmadát szerzik meg, az 5 százalékos támogatottságú Csurka István vezette MIÉP pedig nem kerül be a parlamentbe.

Innentől válik érdekessé a gondolatmenet, hiszen a tényekkel ellentétben Orbán Viktor nem tudna kormányra kerülni, hanem Horn Gyula maradna a miniszterelnök, ezúttal valószínűleg egy tisztán MSZP-s kormányban.

2002:

Gyakorlatilag kialakul a kétpártrendszer. Az MDF a Fidesszel közös jelölteket állít, a kisgazdák népszerűsége lenullázódott, szavazóik főként a Fideszhez vándorolnak. A fővárosban tarol az MSZP, a 32 körzetből 25-öt megnyer. Vidéken hajszállal a Fidesz nyer több helyen, 73-70 az arány a szocialistákkal szemben. Az SZDSZ egyetlen helyen győzedelmeskedik. Hárompárti parlament alakul, ezúttal már zsinórban a harmadik szocialista kormánnyal.

2006:

Gyakorlatilag nem változnak a mandátumarányok, az MSZP változatlan támogatottság mellett immár negyedik kormányát alakíthatja. Az önállóan induló MDF nem jut be a parlamentbe.

2010:

A korrupciós botrányok, a megszorítások, és a gazdasági válság okozta munkanélküliség az MSZP meggyengülését, és a Jobbik megerősödését eredményezi. A Fidesz egyetlen kivétellel az összes körzetben megnyeri a választást, az SZDSZ kiesik, a Jobbik és az LMP pedig jelentős támogatottságuk ellenére sem jutnak be a parlamentbe. 16 év szocialista kormányzás után Orbán Viktor alakíthatna gyakorlatilag ellenzék nélküli kormányt.

Nem kérdés, hogy egy ilyen választási rendszerrel egészen máshogy alakulhatott volna Magyarország elmúlt 20 éves történelme. Mik a rendszer főbb jellemzői?

1. A kis pártoknak semmi esélyük nincs, valószínűleg nagyon gyorsan kialakulna a kétpárti rendszer.

2. A győztes párt stabil parlamenti többséget tudhat maga mögött. Amennyiben valamelyik oldal nagyon meggyengül, vagy megosztottá válik, könnyen katasztrófális vereséget szenvedhet.

3. A rendszer nem kedvez a szélsőséges pártoknak. Még jelentős országos támogatottság mellett is kicsi az esély a mandátumszerzésükre, hiszen ehhez az kellene, hogy bizonyos körzetekben a szélsőséges jelölt legyen a legnépszerűbb.

4. A rendszer nem kedvez új pártok alakulásának. Az új pártoknak a szélsőséges pártokéhoz hasonló akadályokkal kell szembenézniük, vagyis akár 10-15%-os országos támogatottsággal is szinte lehetetlen a mandátumszerzés.

Jó lenne ez nekünk?

xxxx 2010.05.17. 14:45 Közben kijött a hír a Fidesz választási rendszer javaslatáról: Az egyéni képviselők megválasztása egyfordulós rendszerben történne, tehát a fent leírt szisztémában. Igaz az arányosítást segíti az országos lista és a kompenzációs lista léte. De a parlament 40%-át a fent leírt módon választanánk. Tehát jelen javaslat szerint az új rendszer jobban támogatna a legnagyobb pártot a jelenleginél.

Vasárnapi kabaré - A közértben

Azok a boldog békeidők, mikor még nem volt Tesco, Cora meg Auchan... szóval hogyan is ment azokban az időkben? Vigyázat, a jelenetben olyan nagyszerű színészek játszanak, akiket még nem arról ismertünk meg, hogy "villantott", vagy hogy "ittasan vezetett"... Ja, és mit is nem lehetett kapni reggel kilenc óra előtt? A fenti zavarosnak tűnő bevezető után inkább jobb, ha megnézitek a következő kabarét :-)

 

MÁV, BKV, MALÉV - majd az állam fizeti!

Ismertiek a történetet, hogy az egyszeri ember odaszarik egy másik ember ablaka alá, majd bekopog vécépapírt kérni... Nekem valami hasonló jutott eszembe annak kapcsán, hogy a Fidesz - a tervek szerint -, konszolidálni kívánja a fenti vállalatokat, azaz ki kívánja fizetni a felhalmozott adósságokat, és ezzel új pályára kívánja állítani őket.

Nem tudom. Nem értek vele egyet. Illetve nem ilyen formában. Ugyanis nekem eszembe jut, hányszor röhögtek szembe az ott dolgozó emberek bennünket. Dr. Sziebert a korrupt sehonnai, aki noname diplomájával vette el a BKV jogi igazgatói pozíciót rátermettebb jelöltek elől, hogy aztán meg beszedje a jutalékát bizonyos cégektől. Dr. Szalainé, aki pozíciójával többszörösen is visszaélve jogtalanul utalt ki magának laza százmillát, végkielégítés címén. De eszembe jutnak a MÁV-os repülőjegyvásárlásos sztorik is, azaz hogyan kell egy repülőjegyet dupla-tripla áron megvásárolni, persze haveri cégen keresztül; illetve eszembe jutnak azok a személyek, akik iszonyat pénzeket felvesznek azért, hogy csődbe vigyék a MÁV-ot. Vagy ott a Malév, melyről éppen most olvasom, hogy 812 millió Ft-ot utalt ki egy cégnek, anélkül, hogy az bármit csinált volna.

De semmi gond, kérem, a zállam majd kifizeti, és ennek örömére szépen meg fog növekedni idén az államháztartás hiánya! Gyerekek, sehonnai emberek évekig röhögtek a szemünkbe, lopták az adófizetők pénzét, és ezekért olyan fizetéseket vettek fel, melyekről mi csak álmodni merünk, cserében ráadásul csődbe vitték ezen cégeket, és mi a következmény? Fizeti az állam, és közvetve azok, akiket szemberöhögtek. Az említett pár tétel nem milliós, hanem tíz- és százmilliós tételek, és egy könyvet meg lehetne tölteni a fent említett cégek botrányaival! Ki tudja, mekkora szerepe van ezeknek a veszteségekben? A BKV éves vesztesége kb. 10-20 milliárd között van, ebből 100 millió Ft azért már komoly tétel!

De most az állam ezt (is) kifizeti. Fizesse, mit bánom én, ha ez az ára annak, hogy egy fenntartható rendszer jöjjön létre. Az én állampolgári (tulajdonosi, hahaha!) javaslatom a következő: akkor viszont tessék kirúgni a teljes menedzsmentet, akiket azért fizettek (nagy pénzért), hogy ez ne fordulhasson elő, mégis előfordult. A teljes felügyelőbizottságot, akiket azért fizettek (nagy pénzért), hogy az ilyenekre rákérdezzenek, de nem kérdeztek rá. Mindenkit, akinek köze van ehhez.

Ennyit megérdemlünk az elmúlt pár év után, nem?

Milyen ruhában lesz ma?

Nem biztos, hogy így fognak öltözni, de nézettsége lenne, az biztos :-)

Kalózbűnözés

Hőstörténetnek indult, botrány lett belőle - írja az Index tegnapi cikkében, mely arról szól, hogy szomáliai kalózok elfoglaltak egy orosz hajót, de az orosz katonák kiverték őket onnan. Utána a kalózokat egy csónakba rakták 300 mérföldre a parttól, navigációs eszközök nélkül, és... a kalózok nem értek partot. Valószínűleg a tengerbe vesztek.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én helyeslem az oroszok eme lépését. A nemzetközi jog szerint át kellett volna adniuk a kalózokat a szomáliai hatóságoknak (szomáliai vizeken történt az eset), de hát Szomália ma nem az a vidék, ahol ennek bármi értelme is lenne. Hasonlóképpen érveltek az oroszok is, mikor erre a "méltó megtorlásra" hivatkoztak.

Az eset mindenesetre szépen mutatja, mennyire nem tud mit kezdeni a világ ezzel a kalózkodással. Ott álltak az orosz katonák, akik lefegyvereztek egy rakat kalózt. Ha elviszik őket Szomáliába, gond nélkül szabadon engedik őket (mert Szomália már a kalózok kezében van), azok meg jót röhögnek az egészen, és mennek a következő hajóért. Ha orosz törvényszék elé viszik őket, akkor meg sipítozik a világ, hogy ezt nem lehet. A megoldás egy nemzetközi bíróság lenne, de ennek még nincs meg a törvényi háttere. Szóval ez egy szép sakk-matt helyzet, melyből nem lehet jól kijönni.

Ti mit tettetek volna?