Rettenet 1 kép

 

Az Index hírportál fotósa kapta el ezt a jelenetet a bizottsági helyekről történő egyeztetések helyszínén. Hogy milyen alkalomból, azt nem lehet tudni, gondolom a megegyezés után.

 

Érdemes a képet elemezni egy kicsit: Vona Gábor ül az asztalnál, Mesterházy Attila odamegy hozzá kezet fogni. Vona kelletlenül fogadja a közeledést, félig-meddig emelkedik csak fel ülő helyzetéből, amivel Mesterházyt enyhe meghajlásra kényszeríti. Tekintetével messze elkerüli MSZP-s partnerét, így Mesterházy hiába keresi a szemkontaktust, legfeljebb Vona jobb fülét vizsgálgathatja. Mesterházy erőltetett mosolyát sem fogadja Vona, amennyire a profilból kivehető, komoly arccal adja tudomásra, hogy nincs ínyére ez az aktus.

 

Vajon a kormány ellenzéke lesznek, vagy inkább egymáséi?

Változó gyed és a gyes szabályok - Nesze neked családbarát ország

Ez a téma megint jól mutatja, hogy milyen állapotok uralkodnak ebben az országban. A jelenlegi állás szerint a 2010. május 1. és december 31. között születendő gyermekek után mindössze egy évig jár a GYED és újabb egy évig a GYES, előtte és utána viszont két évig jár a GYED és további egy évig a GYES. A gyermeket akarók meg számolgathatnak.

Már a szigorítás bevezetésekor is tudta az MSZP-SZDSZ által támogatott Bajnai kormány, hogy a következő választást a Fidesz nyeri, és azt is, hogy győzelme esetén visszaállítaná a korábbi szabályozást. Ennek ellenére meglépte a szigorítást. A most születő gyermek után összességében közel egymillió Ft-tal kevesebb támogatás jár, mint az egy héttel ezelőtt születő társa után. A pórul járt szülők meg szidkozódhatnak, hiszen azt hallják, hogy ha nyolc hónappal későbbre vállalták volna gyermeküket, akkor megint a magasabb összeget kapnák.

Két dologra lennék kíváncsi: Egyrészt vajon hányan indíttatták meg mesterségesen a szülést május elseje előtt, - vállalva az egészségügyi kockázatokat – hogy a magasabb juttatásban részesüljenek? Másrészt hányan halasztják el néhány hónappal a gyermekvállalást, hogy újra a magasabb juttatásokban részesülhessenek?

Pénzügyi szempontból mindkét döntés racionális, hiszen a kisgyermekes családoknak minden fillérre szükségük van. Ezekre a döntésekre azonban nem szabadna rákényszeríteni a gyermekvállalókat! A múltbéli tapasztalatok alapján tudhatnák már a döntéshozók, hogy az ilyen jellegű változtatások demográfiai hullámzásokat okoznak.

Javaslom, hogy kétharmados többséggel lehessen csak változtatni a gyermekvállalással összefüggő szabályokon, vagy legalább legyen már annyi jó érzés politikusainkban, hogy ezekben a nemzetstratégiailag fontos kérdésekben kompromisszumokra jutnak egymással döntéshozatal előtt. Lényeg, hogy ilyen lehetetlen állapotot amilyen a következő nyolc hónap lesz ne idézzenek elő. Én elhiszem, hogy mindkét fél jót akart, de egy olyan országban ahol csökken a népesség és a születések száma, ezt nem lehet megcsinálni az emberekkel!

Mihály-napi vásár Debrecenben – Hurkatöltőtől a körtemuzsikáig minden

A hétvégén volt szerencsém végigsétálni a Debrecenben nagy hagyományokkal rendelkező Mihály-napi vásáron. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy mire volt jó egy ilyen vásár régen, mondjuk ötszáz éve, és milyen szerepe van jelenleg.

Mit kerestek az emberek ötszáz éve a vásárban, mikor az átlagjobbágy csak kétévente látott pénzt, az sem a sajátja volt? A többség nyilvánvalóan csak nézelődött, és ámult-bámult. Csodálkozott a török tűz- és kardnyelőn vagy éppen kígyóbűvölőn. Plazma TV helyett álmodozott a helyi céhmester cipőjeiről, felesége pedig a távol keleti import selyemkelmékről. Hosszan időztek a városi szakácsművész sercegő-gőzölgő fűszeres sült húsa előtt, próbálva az illatokból következtetni az ízre. Na persze azért valódi üzletek is köttettek, a módosabbak talán meg is kóstolhatták azt a húst, vehettek is egy pár cipőt, hiszen akkoriban ezeket csak itt lehetett megkapni. A szegényebbek pedig nyilván csereberéltek az árusokkal. Lisztért, tojásért cserébe vihetek haza egy-egy egyszerűbb hasznos szerszámot.

Napjainkban a legtöbb búcsúnak-vásárnak már egészen más hangulata van. Persze az is lehet, hogy a régi korokról gondolt romantikus ideál nem is létezett. Szóval a céhmester cipőjét felváltotta a kétes eredetű, az árus által bőrnek titulált műbőr cipő. A szakácsmester helyét átvette az ízfokozóval, mesterséges színezékekkel gazdagon ellátott, E számoktól vélhetően hemzsegő, és még ki tudja mit tartalmazó gumicukorárus. Kardnyelők és kígyóbűvölők helyett pedig gyermekkorombéli, vagy talán (nagy?)szüleim gyermekkorabéli leharcolt körhinták és még sokkal durvábban sergő-forgó szerkezetek gondoskodnak dübörgő zene mellett a szórakoztatásról. A hasznos szerszámokat pedig a semmire sem használható, de legalább olcsó kínai műanyagáruk váltották fel. Egyáltalán: semmi extra nincs, amit a közeli hipermarketben ne lehetne beszerezni fele annyiért. Emberek azért ma is vannak tömegével. A legtöbben keveset költenek, sokszor csak megszokásból, hagyományból mennek el, és az utolsó árust elhagyván megbeszélik egymást közt, hogy az ezévi felhozatal még a tavalyinál is sokkal gyengébb volt. Valahogy a körhinták hangulata sem a régi már. Régen sorba kellett állni a pénztárnál, és sokszor csak a 2-dik vagy 3-dik menetre jutott hely. Ma már egyetlen kisgyermek kedvéért is elindítják a gépet. Persze a kisautó lámpája nem világít, a kürtje nem szól hiába nyomogatja szegény a gombokat. Az árakat, amit ezért elkérnek inkább nem is említem.

Az a jó a debreceni Mihály-napi vásárban, hogy bár napjaink sokat taglalt vásárbetegsége itt is erősen érződik, sok a bóvli, és rozsdás körhintában sincs hiány, de azért ha az ember jobban odafigyel, akkor még ma is igazi értékeket találhat. Itt még lehet egy kis ízelítőt kapni a letűnt korok vásárainak hangulatából. Mindenkinek ajánlom. A kínai műanyag mellett még ott van a fémből készült hurkatöltő és a fából készült körtemuzsika is. Nincs hiány a sercegő fűszeres húsokat áruló vendéglátósokból sem, igazi erdélyi szőttest is láthatunk, sőt még egy kígyót-pénzért-a-vendég-nyakába-akasztó idomár is feltűnt. Azért a tárcájára mindenki vigyázzon, mert már az első napon bemondta a helyi rádió, hogy zsebtolvajok vannak. Ez is a hangulat része, zsebtolvajok régen is voltak.

De cipőt azért már nem itt vennék.

Kell-e nekünk Malév?

Van egy nagy álmom. Gondolom, nektek is elegetek van a koszos, színvonaltalan, sokszor valójában fapados BKV-ból, ezért azt találtam ki, hogy alapítok egy prémium közlekedési vállalatot! Fűtött, fedett, tévével és internetkapcsolattal ellátott megállók, a légkondicionált buszon kényelmes fotelülés, televízió, csinos hostessek, akik tálcán hozzák az üdítőt és a szendvicset, valamint egyéb fakultatív programok, hogy az utazás kellemesen teljen. Több járatot is indítanék, főleg a frekventáltabb útvonalakon, például Hősök tere-Móricz Zsigmond körtér, Moszkva tér-Kőbánya Kispest, stb; na, hogy hangzik? Ja, a menetjegy ára oda 10.000 Ft, retúr: 15.000 Ft. Azt mondod, hogy ez így hülyeség, csődbe fogok menni? Dehogy fogok, majd megtámogat a magyar állam az adófizetők pénzéből!

Valami hasonló szituáció van a Malévval kapcsolatban is. A nemrég még magánkézben lévő állami vállalat tavaly például 24,4 milliárd forintos veszteséget szedett össze, úgy, hogy közben jobban teljesített vetélytársainál, és növekedett az utasszám is (mi lett volna ellenekző esetben...). De nem kell aggódni a cég miatt, a magyar állam éppen most fog több mint 24 milliárd forintot (90 millió eurót) beletolni a Malévba, természetesen az adófizetők pénzéből. Hogy miért? Mert különben a Malév csődbe menne, és ezek szerint hazánk nem létezhet saját prémium légitársaság nélkül. (Az, meg hogy egyes kórházakban műtétek maradnak el, nem olyan fontos.) Pedig úgy néz ki, a nemzeti légitársaságok kora lejárt; sorra mennek csődbe, illetve itt is belép a "nagy hal megeszi a kis halat" elv, azaz a jövőben a jóslatok szerint Európában lesz kb. 5 prémium szolgáltatást nyújtó légitársaság, és a Malév pont nem lesz ezek között. De mi azért nyomjuk bele az adóforintokat, hátha sikerül egy-két évvel meghosszabbítani az agóniát.

Szóval van egy nemzeti légitársaságunk, mely újabban az állammal finanszíroztatja a veszteségeit, a maradékot meg majd összedobja az utazóközönség. Vajon kik utaznak ma Malévval, kik veszik igénybe a fapadosokhoz képest nagyobb szolgáltatást? Az üzletemberek, akik az adott városba szeretnének menni, nem mellé 70 km-rel, és lehetőleg napközben, nem éjszaka; az "ígyencek", akiknek nem elég a fapados "A-ból B-be" szolgáltatás; a "pechesek", akik másként nem tudnak eljutni a célba; illetve az olyan állami pozíciókat betöltő emberek, akiknél "menjél nyugodtan Malévval, úgyis a cég/hivatal fizeti!" elv uralkodik. Kíváncsi lennék az arányokra, különösen az utolsó csoport arányára, melynek utazását végső soron ismét adópénzből fizetik. (Akit érdekel egy példa, azaz hogyan utazik a MÁV többszázezer forintért, megnézheti itt.)

A kérdésem csak annyi lenne: megengedheti-e magának az ország, hogy egy olyan vállalkozást finanszírozzon, mely talán egyszer nullszaldós lesz, de sokkal biztosabb, hogy elbukik a piaci versenyben? Közfeladat-e a prémium légiközlekedés állami finanszírozása? Lefordítva, kicsit demagóg módon: az ötven éves Mari néninek, aki dolgozik és adót fizet - isten áldja meg ezért - feladata-e az, hogy finanszírozza egy jól menő üzletember utazását?

Vasárnapi kabaré - Adóbevallás

Nem tudom hová fokozni.. ahogy Balázs Péter feje vörösödik, miközben ordít, meg ahogy Máthé Erzsi játsza az értetlent... Óriási darab :-)))

 

Érdekességek a nagyvilágból

Tudtad-e, hogy

- Egy mosolyhoz 17 izom munkája kell, míg a szemöldök összevonásához 43?
- Atlantában (USA) a törvény szerint tilos a zsiráfot telefonpóznához vagy utcai lámpához kötözni?
- Marshalltownban (Iowa, USA) a lovaknak tilos tűzifát enniük egy helyi rendelet szerint?
- A homárnak kb. 7 év kell ahhoz, hogy 1 font súlyra hízzon?
- Omahában (USA) ha egy gyerek a böfög a templomi szertartás alatt, akkor a szüleit letartóztathatják?

(Forrás: Irish Mirror, saját fordítás)

Svájci frank: 150-ért vettem fel, 200-zal törlesztem. Ki nyeri az 50-et?

Két éve törlesztem a hitelem, mégis hogy lehet, hogy sokkal többel tartozom, mint amikor fölvettem? Ki nyerészkedik rajtam? Hisz én csak 150 Ft-ot kaptam egy svájci frankért, most meg több mint 200 Ft-ot kell érte fizetni törlesztéskor. Ki vágja zsebre azt az 50 Ft-ot frankonként? Mi közünk nekünk a görög válsághoz? Gondolom sokan törik a fejüket ilyen és hasonló kérdéseken.

A válaszokhoz tudnunk kell néhány dolgot a devizapiacokról és devizahitelezésről:

1. A devizapiac leginkább a barterügyletekhez hasonlítható, nincs általános mérőegység. Ha devizát veszünk devizáért, az olyan mintha például sört cserélnénk ásványvízért.

2. Az egyik deviza leértékelődése együtt jár egy másik deviza felértékelődésével. A jelenlegi görög adósságválságot tehát nem mindenhol élik meg egyúttal saját fizetőeszközük válságaként. Mi azt érezzük, hogy a forintunk folyamatosan veszít értékéből, miközben az amerikaiaknak vagy a svájciaknak a devizájuk felértékelődése okoz – valljuk meg sokkal kellemesebb – problémát. Megjegyzem a múlt héten még nálunk is arról cikkeztek, hogy az MNB lassan beavatkozhat a forint túlzott erősödésének megakadályozására.

3. A devizahitelezés – leegyszerűsítve – úgy működik, hogy az adott ország (a könnyebb érthetőség kedvéért maradjunk Svájcnál), tehát Svájc jövedelemtulajdonosai svájci frank megtakarításaikat bankbetétekbe helyezik. Ezt a svájci frank összeget a bankok továbbadják a hitelfelvevőknek, tehát például egy magyar állampolgárnak, aki így svájci frankban adósodik el. A kapott svájci frankot az aktuális árfolyamon forintra átváltja, majd elkölti a kívánt célra. Ez a magyar hitelfelvevő azonban forintban kapja fizetését, a hitelét viszont svájci frankban kell törlesztenie, ezért törlesztéskor forintját svájci frankra kell váltania. A törlesztőösszeg tehát svájci frankban nézve nem változik, forintban viszont a mindenkori árfolyamok szerint ingadozik.

Ki nyeri el tehát az én 50 forintomat, amennyivel többet fizetek vissza a svájci frankért, mint amennyiért kaptam? Talán a bank? Nem valószínű. A bank csak közvetítő szerepet játszik, hiszen ő nem a saját pénzét, hanem a nála lekötött svájci frankot helyezte ki hitelként. Ha tehát a bank forintban számol, akkor amennyivel többet fizetek én a banknak, a bank is annyival többet fizet a svájci frank betéteseinek, ha azok ki akarják venni betéteiket.

Akkor talán a svájci frank betétes? Elvileg igen, gyakorlatilag nem. A svájci betétes ugyanis frankban számol, frankban viszont a tőkéje ugyanannyi, mint amennyi a betétlekötéskor volt, tehát ő sem érzi magát az árfolyamváltozás nyertesének. Az 50 forintot tehát én elvesztettem, de senki nem nyerte meg. Ezt hívjuk kockázatnak. Persze a dolog fordítva is működik. Ha a forint erősödik, akkor én nyerek azon, hogy forintban alacsonyabb a törlesztőrészlet, viszont amit én nyerek, azt közvetlenül senki sem veszíti el. Ez az érem másik oldala.

Nézzük a másik kérdést: Mi közünk nekünk a görög válsághoz? Miért esik a forint? A válaszhoz a devizapiacok 1-es pontban jelzett barterjellegét kell kicsit továbbgondolnunk. Tegyük fel, hogy a svájciak sört termelnek, a svájci frank legyen most a sör. Mi magyarok ásványvizet termelünk, a forint tehát legyen most az ásványvíz. A görögök pedig az összes eurózónabeli tagállammal együtt kólát gyártanak. Az eurót tekintsük most kólának.

A három termékkel az országok kereskednek egymással, kinek mire van szüksége. Hasznosságuk, és nekik tulajdonított érték alapján kialakulnak bizonyos cserearányok: 1 liter sörért 2 liter kólát, vagy 4 liter ásványvizet kell adni. 1 liter kóláért pedig 2 liter ásványvizet.

Igen ám, de a görögökről kiderül, hogy ügyeskednek. Nagyon szeretik a sört és többet szeretnének venni, mint amennyi értékű kólát megtermelnek (értsd: hitelt vesznek fel, eladósodnak), ezért az általuk termelt kólát tengervízzel hígítják, hogy többnek tűnjön. Mikor ez kiderül (értsd: a görögöknek már 13%-os költségvetési hiányuk van, és úsznak az adósságban, amit már nem tudnak fizetni), a teljes eurózóna kólatermelésére rossz fényt vet. A kóla értéke szépen elkezd csökkenni a sörhöz képest: 1 liter sörért már 3 liter kólát kell adni. A görögök viszont továbbra is sok sört szeretnének inni, és nem akarják elfogadni, hogy nem lehet (tüntetni kezdenek). Svájcban elkezdenek gyanakodni az ásványvíz minőségét illetően is: Emlékeznek még, hogy nemrég a magyarok is szennyvízzel hígították az ásványvizet (értsd: néhány éve nálunk is elszaladt a költségvetés hiánya, amit azóta is próbálunk ledolgozni, és az államadósság szintje is magas). Ezért a svájciak ezekben a bizalmatlan időkben inkább preferálják a jó hazai sört, és kevesebb ásványvizet fogyasztanak, kevesebbre értékelik azt saját sörükhöz képest. Így esik meg, hogy 1 liter sörért a korábbi három liter helyett 9 liter ásványvizet kérnek. Így kialakulnak az új cserearányok, vagyis 1 liter sör = 3 liter kóla = 9 liter ásványvíz, illetve 1 liter kóla = 3 liter ásványvíz.

Az új árfolyamok azonban csak a bizalmatlanság idejében állják meg a helyüket. Amint enyhül a válság (értsd a görögök elkezdik lefaragni hiányukat, és törleszteni adósságukat) újra keresetté válik a kóla és az ásványvíz, mert jó-jó a sör, de azért kólára és ásványvízre is szükség van. Középtávon tehát számíthatunk az árfolyamok visszarendeződésére.

Nagyon leegyszerűsítő a példa, de valahogy így működnek a piacok a világban. A nemzetközi kereskedelemben minden ország kereskedik egymással. Ha valamely ország iránt valamilyen okból megrendül a bizalom, akkor a devizája leértékelődik. Ha sok ország iránt rendül meg a bizalom, akkor kialakul a globális bizalmatlanság, és felértékelődnek a biztosnak számító, átlátható, erős gazdaságú országok eszközei. Ez jelenleg a dollár és a svájci frank. Ezzel párhuzamosan leértékelődnek a leggyengébb, legsebezhetőbb gazdaságú országok devizái. Ezt szenvedjük most mi is a magas svájci frank árfolyammal. Azért én bízom benne, hogy lesz itt még sokkal barátságosabb hangulat is. Kérdés, hogy mikor, egy hónap múlva, egy év múlva, vagy négy év múlva? Ezt nem tudom, de lesz az biztos. Úgyhogy kitartás!

Vasárnap legyen zárva a Tesco?

Mostanában ismét fellángolt a vita az üzletek vasárnapi nyitvatartásáról - mintha ez lenne a legnagyobb gondunk -, és mivel ezzel kapcsolatban elég nagy kavar van a fejekben, hadd’ írjak le pár dolgot. Kereskedelemben dolgozom pályakezdő korom óta, alkalmazottként és vezetőként is, van némi rálátásom.

 

Szóval először a tények: ma, ha valaki vasárnap dolgozik, akkor 50%-os vasárnapi pótlékot kap (a rendes órabérén felül), valamint egy másik szabadnapot - pénzügyileg tehát jól jár a dolgozó. És ha figyelembe vesszük, hogy vasárnap a vezetőség erősen csökkentett létszámmal van jelen, és ezáltal nem magyaráznak feleslegesen, valamint nem várható semmilyen központból érkező, a valóságtól teljesen elrugaszkodott atyaúristen érkezése, bízvást állíthatom, hogy idegileg is. Tehát a vasárnapi munka nem olyan rossz dolog, sőt, több előnye van, mint hátránya. Sok helyen a belső szabályzatban is le van írva, hogy senki nem formálhat jogot arra, hogy minden vasárnap dolgozzon.

 

A vásárlók is szeretik a vasárnapi nyitvatartást: a vasárnap a hét harmadik legforgalmasabb napja, sőt, nyáron sokszor a második, tehát igen sokan vásárolnak ekkor. A vásárlóközönség elég vegyes: egyrészt vannak az “elfoglaltak”, akik ilyenkor tudnak vásárolni (hétköznap dolgoznak, szombaton nem akarnak tolongani); aztán vannak a “rajongók”, akik minden nap vásárolni járnak, és ki nem bírnának egy napot sem a szeretett hiper nélkül (ők azok, akik karácsonykor is nyitva tartattnák a boltot); aztán vannak az “unatkozók”, akik vasárnapi program gyanánt bolyonganak órákat egy hiperben; és a “beugrók", akik a vasárnapi nagy közös családi program után beugranak egy kenyérért, és viszik a fél boltot. Nem csoda, hogy a felmérések szerint az emberek 58%-a elutasítaná a vasárnapi kötelező bezárást, és csak 37% támogatná (Medián, 2007).

 

Szóval a dolog működik, igény van rá vásárlói és kereskedői részről is, de hát ha valami működik, miért ne verjük szét: a KDNP népszavazást indítana a témával kapcsolatban, a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezete támogatásával (ez utóbbiról kérdezzétek a hiperben dolgozó ismerőseiteket, vajon hallottak-e a KASZ-ról egyáltalán...), és bár a cél nemes (“vasárnap legyen a családoké meg az emberi kapcsolatoké, aaah!”), nem látom, hogy ezt miként szolgálja az, ha bezár a Tesco. Hivatkoznak arra is, hogy Nyugat-Európában ez már régóta így van, és hát Nyugat-Európa ilyenkor etalon, adu ász, ütőkártya. Az, meg hogy tapasztalataim szerint például Franciaországban, Angliában, Spanyolországban és Írországban az üzletek vígan nyitva vannak vasárnap, nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül. (A többi országról nem tudok nyilatkozni, nincsenek tapasztalataim.)

 

És hát jön a legnagyobb kérdés, hogy ha bevezetnék a vasárnapi zárvatartást, lennének-e elbocsátások. Itt a “bezáráspártiak” fő érve az, hogy nem, hiszen a forgalom átmenne a többi napra, tehát a vasárnapi jelenlétet át kellene csoportosítani oda. Logikailag helyes az érvelés, de a gyakorlatban nem így működik. Aki ezzel érvel, az figyelmen kívül hagyja a hiperes vásárlási szokásokat: aki bemegy a hiperbe egy bevásárlólistával, általában nemcsak azokat veszi meg, hanem egy csomó más “felesleges” terméket is - mert “marha ócsó’!” Erre kiváló példa lehet a kb. 10 cm-es ásó-kapa-gereblye szett; kizárt dolognak tartom, hogy valaki azzal a céllal menjen a hiperbe, hogy “kell egy három darabos, 10 cm-es ásó-kapa-gereblye szett”, sőt, ha ilyet mondana otthon, a kedves házastárs körberöhögné a gyerekekkel együtt. Én viszont nem értem, hogy akkor hogyan adhattunk el több ezret ebből a sz... ööö termékből. Minden vásárlásra jut ilyen termék: a gyerek kibömböli a labdát, a feleség a dezodort, az anyós a bugyit (megjegyzés: ezek közül a gyerek bömbölését lehet a legjobban elviselni), tehát elmaradnának ezek a “felesleges” vásárlások (önmagában nem lenne baj!), amiből a hipernek az árrése származik (mert nem a 9 Ft-os kifliből meg a százforintos kenyérből él a hiper). Ez nem menne át a hét többi napjára, ezért a nem-élelmiszeren elég komoly forgalomkiesés lenne ebből. Ez pedig elbocsátásokkal járna, mivel a hiper bérkerete az forgalomfüggő. De aki nem hisz a fenti példában, itt van a Tesco szóvivőjének nyilatkozata: „Egy esetleges korlátozással a vásárlók döntési szabadságukat veszítenék el, munkatársaink pedig azt a kiemelt munkabért, amit a pihenőnapokon végzett munkáért kapnak. A döntésnek pedig kihatása lehet a munkanélküliségre is a lehetséges elbocsátások miatt.” Vagy az Auchan “finom” nyilatkozata: “Az intézkedés nem feltétlenül járna elbocsátásokkal. A bércsökkenés viszont jelentős lenne, aminek mégiscsak az alkalmazottak látnák kárát.”

 

Tehát összefoglalva:

1. A vasárnapi zárvatartás elbocsátásokkal járna – a dolgozó rosszul jár (Hofi mondta: “ A dolgozó járjon jól! Ott a járda :-)

2. A vásárlók nagy része nem járna jobban, mivel szeret vasárnap vásárolni

3. Nem látom az összefüggést, hogy ha bezár a bolt, attól hogyan javul a családok életminősége, és a társadalmi kapcsolatok

 

Még jobban összefoglalva: tényleg nincs nagyobb problémánk?

 

Budapesti közlekedés – megint a dolgozó embert szívatják

Az elmúlt hetekben két hír látott napvilágot a budapesti közlekedéssel kapcsolatban. Egyfelől Budapest éppen aktuális MSZP-s főpolgármester-jelöltje ígért ingyenes BKV-t a fővárosiaknak, másfelől május végétől tovább bővítették a fizető parkolási övezeteket. Ezúttal a IX. és a XIII. kerületben.

Mindkét javaslatról elmondható, hogy már megint a dolgozó, adófizető emberekről húznak, húznának le még egy bőrt, jórészt az inaktívak javára. Hiszen kik azok, akik finanszírozzák az adósságban úszó, veszteséges, korrupt vezetőkkel teli BKV-t? Hát a dolgozó adófizetők. Ugyanazok az adófizetők, akik minden reggel dolgozni indulnak talán éppen a XIII-dik kerületbe. Akik vagy kifizetik a 9800 Ft-os BKV bérletet - hiszen nekik nem jár kedvezmény - hogy felszállhassanak a metróra arra a néhány megállóra reggel és este, vagy ha öltönyben/kosztümben nem akarnak izzadtságtól csöpögve koszosan beérni munkahelyükre akkor autóval közelítenék meg munkahelyüket. Azt a munkahelyet, ahol megdolgoznak saját és családjuk megélhetésükért és befizetik az államkasszába azokat az adóforintokat , amiből aztán nyugdíjakat fizetnek az időseknek és (ál)rokkantaknak, egészségügyet tartanak fenn a betegek számára, ne adj’ isten finanszírozzák az inaktívak kedvezményes vagy ingyenes tömegközlekedését, fizetik a munkanélküli segélyeket, a 13. havi nyugdíjakat és eltartják a nokiás dobozosokat.

Hát hol itt az igazság?! Nem elég, hogy a fizetés felét levonják még akadályozzák is a munkába járást? Hát persze! Puccos irodaházakban dolgoznak. Ha ilyen jól megy nekik, fizessék csak a havi tízezres BKV-t. Vagy ha nem fűlik a foguk hozzá, vagy olyan kényelmesek, akkor fizessenek hát a parkolásért, hogy aztán a nyugdíjasok és munkanélküliek kedvükre furikázhassanak kedvezményesen vagy ingyenesen. Miből is finanszírozná az MSZP az ingyenes BKV-t? A belvárosba dolgozni igyekvők, vagy belvároson át dolgozni igyekvők dugódíjából. Hát gratulálok.

Mi az indok a legújabb XIII. kerületi parkolási zóna kibővítésére? Az irodaházakban dolgozók elfoglalják munkanapokon munkaidőben a környező panelházak parkolóit, ezért szükség van a forgalomszabályozásra, értsd a pofátlanul odaparkoló dolgozó emberek korlátozására. Hát gratulálok. Miért zavarnak egyeseket a dolgozni igyekvő emberek? Az, hogy kitömik adóval a költségvetést még oké, de hogy odaparkoljanak napközben a munkahelyük elé, az már nem oké. Pedig kit is zavarnak ezek az autók napközben? Hát biztos nem az ottlakó napközben távol lévő dolgozó embereket.

Nekem is van néhány javaslatom:

1. A diákigazolvány mellett vezessük be a munkaigazolványt a munkahellyel rendelkezőknek. Munkaigazolvánnyal legyen ingyenes a BKV, ezzel is támogatva munkahelyre jutásukat. Egyéb esetben legyen 9800 Ft. Aki nem dolgozik, ugyan hova utazik? Mi az a fontos államérdek, amiért támogatni kell őket?

2. Munkaigazolvánnyal legyen ingyenes a munkahely előtti parkolás, ezzel könnyítve a munkahelyre jutását azoknak, akiknek a tömegközlekedés valamilyen okból nem alternatíva. Pl.: akik munka előtt/után a gyermekeit bölcsődébe (ja bocsánat olyan nincs) óvodába, iskolába hozzák/viszik, akik az agglomerációban laknak, és tömegközlekedéssel háromszoros időbe telik az út, ráadásul még a szintén horror árú kedvezmény nélküli MÁV/VOLÁN bérletet is meg kellene vásárolniuk. Igazolvány nélkül parkolási díjat és dugódíjat kelljen fizetni a helyi lakóknak is. Aki nem dolgozik, ugyan hová furikázik autóval? Munka- és diákigazolvánnyal legyen ingyenes a munkahely/iskola és a lakóhely közötti MÁV és VOLÁN közlekedés. Aki igazolvánnyal nem rendelkezik, az fizessen egész árú menetjegyet. Ugyan miért olyan fontos államérdek, hogy az inaktívak utazását támogassuk? Hová furikáznak ők?

Ennyivel az inaktívak igazán támogathatnák az értük is fáradozó dolgozó vagy tanuló, tehát dolgozni fogó embereket. Cserébe kapnak tőlük nyugdíjat, segélyt, egészségügyet. A munkahelyre jutásnak legyen már elsőbbsége az egyéb célú utazással és parkolással szemben! Végül is mire tartjuk fenn a tömegközlekedést? Arra, hogy az inaktívak kedvükre furikázhassanak ingyenesen és kedvezményesen, vagy arra, hogy a dolgozó emberek eljussanak munkahelyükre és jövedelmet termeljenek maguknak és az országnak.

Ezek a javaslatok persze nem komolyak, de valahol itt kezdődne a munka becsületének helyreállítása. Aki napi nyolc órát - vagy többet - gürizik, azt támogassuk már meg azzal, hogy a számára legoptimálisabb munkába utazási módot választhassa, és ne diszkrimináljuk már a legmagasabb összegű tömegközlekedési díjakkal és fizetős parkolókkal ott, ahol nem feltétlenül szükséges, miközben mindenki más kedvezményesen utazik, és fenntartott parkolókkal rendelkezik. Ha a lakóhely körzetében mindenkinek jogában áll ingyenesen parkolni, a munkahelye közelében is legyen már mindenkinek joga.

Verselemzés

A tegnapi irodalom érettségiről eszembe jutottak a régi szép idők, mikor még én érettségiztem... hát ugye, mi is a magyarral kezdtünk, mely során három téma közül lehetett választani: az első egy komolyabb irodalomtörténeti kifejtés volt, a másik kettő meg műelemzés. Nos, az első témának rengeteg buktatója volt; azért egy olyan kifejtős kérdés, hogy mondjuk az “angol romantikusok hatása Arany János szerelmi költészetére” elég combos, mivel ahhoz ismerni kell az angol romantikusokat, aztán Arany János szerelmi költészetét, szóval erre tanulni is kellett! És ha az ember ezt választotta, akkor könnyen bukhatott azon pontokat (jegyeket), hogy mondjuk elfelejtette beleírni Arany János betegségeit, meg hogy a gennyedző fekélyes sebein naponta hányszor kellett cserélni a kötést. (Ott van benne a Mohácsy-féle tankönyvben, tessék csak utánanézni!)

Mennyivel egyszerűbb téma volt a “lusták” kérdése, a verselemzés! Elvégre szöveggyűjteményt lehetett használni, ott meg sok helyen alul, lábjegyzetben, eleve ott volt egy csomó információ, a többit meg hozzá lehetett rakni józan paraszti ésszel is: pl. szakaszoljuk a verset, melyik szakasz miről szól, ha ne adj’ isten össze tudja az ember kapcsolni a költő életrajzának egy eseményével, az már egy nagy pirospont, aztán keresni kellett benne metafórát, alliterációt, meg egyéb költői eszközöket, és nagyjából készen is vagyunk. Na meg a nagy kérdés, hogy mit akart mondani a költő... mondjuk egy ilyen kérdéstől a jobbérzésű magyartanár falnak ment, de hát bőven volt olyan magyartanár, aki “megette”. Pedig maga a kérdés rendkívül érdekes, mert ugyebár ott van a mű előttünk, lehet, ismerjük a költő hátterét, életrajzát is, de hogy éppen akkor, amikor ezt a verset írta, milyen állapotban, hangulatban volt, hát, azt pont nem. Aztán meg elemezzük a szerelmes vers csodás hangulatát, kiváló rímeit, miközben lehet, hogy a költő közben arra gondolt, hogy “ha nem írok valami szépet Lillának, úgy pofánvág, hogy hatfelé rohanok”. Vagy a kedvencem, Petőfi forradalmi költészete: azt az irodalomtörténészek sem tagadják, hogy Petőfi és baráti köre március 14-én úgy be volt állva, mint a csacsi (be voltak rúgva, kis híján a forradalom is elmaradt emiatt). Nincs ebben semmi különös, a Beatles is akkor élte a legtermékenyebb zenei korszakát, mikor a fiúk “ködben” voltak a sok marihuánától meg LSD-től, de ezért utólag már senki nem haragszik. Persze ezek az apróságok kimaradtak az irodalomkönyvből, csak a pátosz meg a zsenialitás, mintha a költőink-íróink, mint egy mellszobor, csak nyaktól felfele léteztek volna; pedig az az alatt lévő szerveket is használták, és azok is hatással voltak a műveikre. Persze az ilyet nem illett beleírni az érettségi dolgozatba :-)

Kicsit elkalandoztam a témától; kíváncsi vagyok, ti mit választottatok, milyen szempontok alapján, és milyen jó sztoritok van az érettségivel kapcsolatban!

Tudtad érettségi

Ma van az érettségi, ezért a Tudtadon is érettségizni fogunk!

 

Matematika:

1. Ha egy liba felvásárlási ára 5000 Ft, akkor hány forintot fog 5 libáért fizetni Bajnai Gordon?

2. Ha a parlamentbe kerüléshez 5%-ot kell elérni, és 8 millió választópolgárral számolunk, akkor hány SZDSZ szavazó kell a küszöb eléréséhez? És mennyi a valószínűsége, hogy lesz ennyi SZDSZ szavazó?

3. Ha Orbán bevezeti a 13. és 14. havi nyugdíjat, az az előző évvel összehasonlítva, éves szinten, hány %-os nyugdíjemelésnek felel meg? És hány százalékkal csökken a Fidesz szavazótábora, mert ilyen marhaságokat ígérget?

 

Magyar:

1. Elemezze a következő mondatot: „Nem lesz gázáremelés”! Mi a mondat alanya és állítmánya? És valóságtartalma?

2. Hány betű van az MSZP-ben? És hány tetű?

3. Mi a hibás a következő mondatban? „A mosógép elromlott.”

Műelemzés:

1. Arany János: Szandi két apródja
2. Hemingway: Az öreg halász és a henger
3. Petőfi Sándor: Anyám kúpja

 

Történelem: esszék

1. A kurucok története. Budaházy lenne a Jobbik Esze?

2. Kovács László és az arany bula

3. A Szent Jobb körmenet vs. Orbán nagygyűlés

 

Angol:

1. szövegértés: Áder János angol nyelvű beszédének elemzése:

   a, mit mond Áder János,

   b, érdekel egyáltalán valakit, mint mond Áder János????

2. I can speak English.

   a, mit jelent a fenti mondat?

   b, ha tudja, mit jelent a fenti mondat, akkor mi a fenét keres még Magyarországon?

3. I love Gyurcsány.

   a, tagadja a fenti mondatot!

   b, ha nem tudja tagadni, akkor jelentkezzen az mszp.hu-n található elérhetőségeken!

    

Ének-zene:

1. Énekelje el az Internacionálét!

2. Énekelje el a székely himnuszt!

3. Értékelés: ha egyiket sem tudja elénekelni, akkor műveletlen, ha csak az egyiket, akkor szűk látókörű, ha mindkettőt el tudja énekelni, akkor áruló.

 

Természettudományok:

1. Az egyik vonaton a Fidesz-KDNP-Jobbik-LMP ül, össztömege 120 tonna, és 120 km/órás sebességgel robog az egyik irányba. A másik vonaton az MSZP-SZDSZ-MDF ül, össztömege 110 tonna, és 150 km/órás sebességgel robog a másik vonattal szemben. Ha a két vonat összeütközik, hány millió ember fog örülni ennek?

2. Kifejtős kérdés: elemezze Lendvai Ildikó szaporodását! (Csak emelt szinten, reggeli után!)

3. A szőlőbányák szivattyúzásának működési elve: ki szív, mit, ki fizeti?

 

Testnevelés:

1. Demszky Gábor tojással megdobálása 20 méterről, esőben

2. 100 méteres síkfutás a Fidesz nagygyűlés után, könnygázban

3. Egy helyben guggolás Vona Gáborral, dalokat énekelve 

Vasárnapi kabaré - nénike az elektronikai üzletben

Az öreg nénike és a mai modern számítástechnikai szleng :-) Gyöngyszem :-) 

Éljen május elseje!

Különösen, hogy az ünnep aktuálisabb, mint valaha. Mert mit is ünneplünk tulajdonképpen?

1886. május elsején az USA több városában tömegtüntetés kezdődött az akkori munkaügyi törvény módosításáért. Az ok az volt, hogy a XIX. század végén a munkások gyakran több, mint napi 10 órát dolgoztak, és mindezt olyan kevés bérért, mely gyarkan csak a létminimumra volt elegendő. A tüntetés két nap múlva erőszakba torkollott, a rendőrök a tömegbe lőttek; majd a másnap folytatódó tüntetéseken bomba is robbant, miközben a rendőrök ismét fegyvert használt, és később több szociáldemokrata és anarchista hangadót is őrizetbe vettek (őket vádolták a merénylettel, miközben a szemtanúk nem ismerték fel őket). Őket halálra- illetve életfogytiglanra ítélték.

1889-ben Párizsban az a II. Internacionálén úgy határoztak, hogy 1890. május elsején a munkásszervezetek mindenhol vonuljanak fel, és követeljék a 8 órás munkaidőt, ahol még nincsen. Ez annyira jól sikerült, hogy 1891. május elsejét a kongresszus már hivatalosan is elfogadta, mint a munkásosztály összefogásának ünnepét (az USA-ban), és 1904-ben az amszterdami kongresszus már az egész világra kiterjesztette ezt. Ez a nap később több helyen is nemzeti ünneppé vált.

... és akkor lássuk, hogyan áll a munkásosztály helyzete a mai Magyarországon.

Szégyen, gyalázat, hogy a 8 órás munkaidőt ma szintén követelni lehetne. Rengeteg helyen kényszerítik arra a dolgozót, hogy fizetetlen túlórákat vállaljon be, sokszor rendszeresen.

Szégyen, gyalázat, hogy sok helyen annyira alacsonyak a fizetések, hogy abból ma is csak a létminimum szintjén lehet tengődni. Szégyen, gyalázat, hogy ugyanaz a multinacionális cég az anyaországbeli munkás fizetésének harmadát-negyedét adja ugyanazért a munkáért a magyar dolgozónak!

Szégyen, gyalázat, hogy sok helyen nem adják ki a szabadságokat, csak papíron.

Szégyen, gyalázat, hogy sok helyen nincs meg a heti két pihenőnap.

Szégyen, gyalázat, hogy az adórendszer arra kényszeríti az embereket, hogy feketén dolgozzanak, és hogy ezeket az embereket semmi sem védi a munkáltató önkényétől.

Szégyen, gyalázat, hogy a munkaerőfelvételnél nyíltan működik a diszkrimináció, és hogy például 50 felett azt mondhatják az embernek, hogy "öreg vagy, nincs szükségünk rád!"

És végül szégyen, gyalázat, hogy a magyar kormányzat, a magyar állam mindezt elnézi, és semmit nem tesz meg a helyzet normalizálásáért! 

Úgyhogy a rengeteg "vívmány" ellenére ma sem vagyunk sokkal jobb helyzetben, mint a XIX. századi munkások. A különbség csak annyi, hogy most már nem a Munka Törvénykönyvének megváltoztatásáért kell tüntetni, hanem a betartatásáért.

Kellemes május elsejei ünnepet mindenkinek!

Megszégyenítve

A történet egy kis vidéki városban játszódik, délelőtt, a takarékszövetkezetben. Áll a sor a pénztár előtt; elöl egy idős bácsika, utána egy nagydarab középkorú asszonyság, és így tovább... A két elöl álló, mintha egymás ellentéte lenne: az öreg ácsként dolgozott az átkosban, de még most, nyugdíjasan is elvállal egyszerűbb munkákat - valóságos ezermester. A nagydarab nő ellenben sohasem dolgozott egy percet sem, csak szülte sorban a gyermekeket; már van neki 6, de senki nem merne megesküdni rá, hogy nem lesz hetedik. Ha az időzítés jól jön ki, akkor akár a legidősebb lányával is együtt szülhet, és akkor az unokája egyidős lesz a legkisebb gyerekkel...

A bácsika a pénztárhoz lép, és kiveszi a nemrég megérkezett nyugdíját a számlájáról; hiába, őt már senki meg nem fogja győzni a bankszámlák és bankkártyák hasznosságáról, ő jobban szereti, ha a pénz nála van. A pénztáros szépen leszámolja neki a pénzt, ami ott, a szegény keleti végeken elég jó pénznek számít, de Pesten csak röhögnének vagy szörnyülködnének rajta. Persze a nagydarab asszonyság is látja ezt, és - mint egy varjú - valósággal károgni kezd:
- Jááj, nézzétek a magyar mennyi pénzt kap; bezzeg én, hat gyereket nevelek, és alig kapok valami pénzt... hát hol itt az igazság?

A bácsika csendben, halkan elbattyogott, megszégyenülten... és én is azt kérdezem, csak más szempontból: hát hol itt az igazság?