Van egy elméletem: az MDF mint „igazi politikai párt” valójában nem létezik, hanem egy szociológiai-pszichológiai kísérlet alanya. Legalábbis másként nehéz megmagyarázni a történteket.
A kísérlet során a tudósok azt a kérdést vizsgálják, hogy meddig lehet még hülyíteni az embereket. A kísérlet módszere az, hogy a párt abszolút logikátlanul viselkedik, vállalhatatlan döntéseket hoz, azzal a céllal, hogy összezavarják a szavazókat, és a kérdés az, hogy mindezek ellenére szavaznak-e az adott pártra?
Kezdődött azzal, hogy az MDF négy éve centrumpárt szerepet vett fel, és ezzel sikerült is bekerülniük a parlamentbe. Ekkor még hangsúlyozták, hogy a Fidesztől és az MSZP-SZDSZ-től is ugyanakkora távolságot tartanak, ennek ellenére egyre többször együtt szavaztak a kormánnyal. Az EP választáson gyakorlatilag „Borkos párttá” alakultak, és ez be is jött. Ezt a szerepet próbálták tartani az idei választásokon is, míg ki nem derült, hogy Bokrosnak esze ágában sincs magyar országgyűlési képviselővé válnia, jól elvan ő Brüsszelben. Kérdés: a Bokros-hívők akkor most kire szavaznak?
Na, meg nagyon szép történet az is, ahogyan összefeküdtek az utóbbi húsz év egyik legkorruptabb pártjával, az SZDSZ-szel. Az MDF tulajdonképpen „ősi ellensége” ennek a pártnak, és végig ellenkező oldalon álltak, de most egymásra találtak. Összeálltak egy olyan SZDSZ-szel, mely vállalhatatlan, támogatói háttere nincs, ellenben ezer oldalról támadható. Kérdés: a konzervatív szavazók akkor most kire szavaznak?
És itt az újabb botrány: az országos lista állításánál ennek ellenére megvannak a problémák, hiszen gyakorlatilag nem maradt ütős név a csapatban, és sok kis szerencsevadász nímanddal próbálják feltölteni a keretet. Igen ám, de még van pár ős-MDF-es, aki a fenti botrányok ellenére is kitart(ana), például Csapody Miklós. Erre mit csinálnak? Nem adnak neki befutó helyet, mert kell a hely pár SZDSZ-esnek, akik jelenléte – őszintén szólva – nem oszt, nem szoroz. Erre Csapody MDF plakátokat tépked. Mi ez, ha nem az MDF halálának legszebb szimbóluma? És a kérdés: a régi „véremdéefesek” akkor most kire szavaznak?
A válaszokat megkapjuk április tizenegyedikén. Érdekes, hogy az MDF a budapesti listától várja a bejutást, ami felveti Budapest felelősségét, és az ott élők „megetethetőségi” állapotát. Az MSZP az utóbbi választásokat mindig Budapesten nyerte meg, és Budapesten sikerült többször is megválasztani polgármesternek ezt a Demszky Gábor nevű tojásvonzó, semmiről semmit sem tudó fazont. A választások során nagy kérdés lesz az is, hogy vajon sikerül-e (ismét) megetetni a fővárosiakkal egy ilyen szintű maszlagot? Beveszi-e a budapestiek gyomra ezt az MDF komédiát?
A kérdésekre a válaszokat nemsokára megkapjuk, és akkor kielemezzük.
Remélem, mindenki élvezte a kopogtatócédulás műsort; sajnos most már vége van, de jön a következő felvonás, a választás, ez a tudat vigasztaljon bennünket.
Ez a kopogtatócédula-gyűjtés nemzeti sporttá vált ebben az évben. Mindenki bőszen gyűjtött - focinyelven szólva a Fidesz egész pályás letámadást alkalmazott, és kitömte az ellenfeleit, az MSZP lassan, lomhán mozgott, de azért nekik is sikerült, a Jobbik az első húsz percet nyomta meg, és ezalatt többgólos előnyre tett szert, míg az MDF és az LMP óriási hajrát vágott ki, hogy a hosszabbítás alatt kicsikarják a győzelmet. A meccs alatt is hatalmas volt az izgalom, a nézők körmüket lerágták, hogy vajon meglesz-e X-nek a hiányzó 98 cédula, illetve az ellenfél Y megszerzi-e a szükséges 750-et.
Na, ez egy óriási bullshit, amit fent írtam, a kopogtatócédulák ugyanis ismét leszerepeltek. Az egész időszak a visszaélésekről, és az "érdekesen összegyűjtött" szelvényekről szólt: megtudtuk például, hogy négy olyan ember is összegyűjtötte a cédulát, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban; hogy Füzesabonyban a MIÉP több száz eredetileg Fideszes ajánlószelvényt adott le; de volt itt még szó kopogtatócédula-árverésről, ál-párttagok gyűjtéséről, óriási hajrákról illetve 200 nem érvényes kopogtatócéduláról is. Egy élmény ez az időszak, ennyi csalás, fura eset az adóbevallási-időszakban sincs.
Kedvencem a Budaházy-történet: Györgyünk úgy gondolta, hogy ha jelölt lesz, mentelmi jogának birtokában kijöhet a börtönből egy cseppet, ezért elkezdett gyűjteni. Elképzelése a Jobbikban sem aratott osztatlan sikert, hiszen a párt pont az ellenkezőjét szeretné, azaz hogy ne lehessen a mentelmi jog mögé bújni. De ez mindegy is, a lényeg: Budaházyék leadtak 831 kopogtatócédulát, és ebből érvényes volt 640. Szar ügy. Most nem tudom, miért mérgesebb Budaházy: mert nem jött össze a csalás, vagy azért, mert híveinek majd' 25%-a képtelen volt helyesen kitölteni a kopogtatócédulát (ez valahol a hívek egy részének szellemi színvonalát is minősíti). Ez volt az a nehéz feladat, mely pontos kitöltésének problémája ahhoz vezetett, hogy a szeretett vezér még mindig a gonosz börtönében sínylődik:
Szerintem a többség egyet ért abban, hogy ez az ajánlószelvény-gyűjtéses dolog rettenetesen elavult, és egy csomó visszaélésre adhat okot. Jó lenne leváltani valamivel. Én a pénzügyi letétet azért nem tartom jónak, mert kizárja a szegény Zseni Józsit abból, hogy induljon, de azért pár javaslatom nekem is lenne:
- Például legyen regisztrációs rendszer. A választópolgár bemegy a választási bizottsághoz, igazolja magát, és szépen a bizottság előtt ajánlja a jelöltet.
- Legyen kopogtatócédula-gyűjtés - mert ezt nagyon szeretjük -, de tartson csak két hétig, és eddig kell összegyűjteni mondjuk 500 ajánlószelvényt. És mi lesz a maradék kb. egy hónapban? A választási bizottság szépen felkeresi az ajánlókat - személyesen, telefonon -, és leellenőrzi, hogy tényleg ő ajánlja-e a jelöltet; így győződik meg a kopogtatócédulák valódiságáról.
- Maradjon ez a rendszer, de hozzanak egy szabályt: ha valakinél a kopogtatócédulák mondjuk 20%-a érvénytelen, akkor a jelöltet automatikusan kizárják a választásból! Ez arra ösztökélné az aktivistákat, hogy ne a mennyiségre menjenek rá, hanem a minőségre: rendesen kitöltessék a szelvényeket, és ne csaljanak üres cédulákkal.
Nektek milyen egyéb ötletetek van?
Találtam egy nagyon jó blogot, tényleg jó, blablabla...
Na jó, minden szentnek maga felé hajlik a keze; ez különösen az állami szférában működik, ahol egyes helyeken úgy nyomják a rokonokat, hogy csak na. Most én is ilyen leszek :-) Az asszony csinált egy blogot, Könnyen és olcsón címmel, mely ahhoz ad ötleteket, tippeket, hogy hogyan lehet bizonyos alkalmakra jól kinéző díszeket, dekorációkat, ételeket készíteni. Olyan modern „csináld magad” mozgalom.
Régebben ebben nem lett volna semmi különös; virágzott a „csináld magad”, például húsvétkor a gyerekek fújták a tojást, az anyukák sütötték a süteményt, az apukák meg tesztelték az itókát – volt is hangulata az egésznek! Ma meg mi van? A gyerek ül a számítógép előtt, az anyuka hoz a hiperből süteményt, és talán csak apuka tölt be változatlan szerepet. Valahol elhagytuk a fantáziánkat, és inkább készen megvesszük a boltból, mert „olcsóbb”, meg nem kell vele dolgozni. De tessék csak megnézni az ünnepe hangulatát is! Hol van ma már az a nagy húsvéti buli, ami régen volt? Mikor az emberek átmentek egymáshoz, és élőben beszélgettek, nem MSN-en? Ma a többség bezárkózik, és embert nem akar látni, és az ünnepre egyáltalán nincs ráhangolódva – és közben nosztalgiázik, hogy „régen bezzeg mennyire jó volt!” Hiába, ha nem ápoljuk a hagyományokat, akkor azok csak a múltban élnek...
Az örömapa című filmben van egy örök jelenet, amikor George, alias Steve Martin meglátja az esküvői torta árát (valami 1200 dollár?), és felcsattan: de hát ez csak víz és liszt! Hát, annál azért több, de tény, hogy nem kell mindent készen megvenni. A karácsonyi szezonban például árultunk asztali díszt – valami végtelenül igénytelen műanyagkinézetű sorozatdarab volt (gyárban a gép ráállt, és csinált ugyanabból a termékből mondjuk százezer darabot), az égvilágon semmi ünnepi nem volt benne – és ezt árultuk 15 euróért. De az emberek vették. Itthon az asszony meg pár filléres dologból összerakott egy olyan asztali díszt, amelyre a kollégáknak tátva maradt a szájuk. Mert nem a műanyagíz jött le róla, hanem az egyediség, az ünnep, a hangulat. A blog erről fog szólni: hogyan lehet végtelenül egyszerűen - úgy, hogy egy gyerek is könnyedén meg tudja csinálni -, kreatívan, olcsó alapanyagokból dekorációt kihozni. És egy ilyen dekorációban nemcsak maga a megléte az ünnepi, hanem az elkészítése is. Aki szeret „kreatívkodni”, az élvezni fogja az oldalt; akinek gyereke van, és szeretné lekötni ilyennel, de úgy, hogy a gyereknek garantáltan sikerélménye legyen, tehát semmi nagyon bonyolult dolgot ne kelljen csinálnia, az is.
Szóval, csak kreatívan, könnyen és olcsón!
(X)
(Én legalább kirakom ezt az egyszerű betűt, nem úgy, mint a PR cikkeket író újságok :-)
Egy pártot – vagy inkább szervezetet – óriási dicséret illet meg az „ajánlószelvényes” versenyben: ez pedig nem más, mint Seres Mária mozgalma, a Civil Mozgalom.
Bevallom, én nem sokat tudok róluk, sőt, szinte semmit. Annyit tudok, hogy Seres Mária anno a képviselők költségtérítésének kérdését firtatta, és emiatt nagyon utálták bizonyos képviselők :-) De például nem olvastam a programjukat, nem tudom, kik indulnak a mozgalom nevében, sőt, azt sem nagyon tudom, mit akarnak. Gondolom, ti is így vagytok vele, és ez nem feltétlenül a mi hibánk: a kedves sajtó ugyanis nem foglalkozott velük. Nem foglalkozott, mert nem állítottak celebjelölteket, mint az MDF, nem cigányoztak, mint a Jobbik, nem sírták tele a netet minden fórumon, mint az LMP, nem akartak 2 millió kopogtatócédulát összegyűjteni, mint a Fidesz, és nem borzolták az idegeket, mint az MSZP. Szóval finoman szólva sem volt „hátszelük”, és úgy kellett odamenni az emberekhez, hogy azok nagy valószínűséggel azt sem tudták, hogy mi fán terem ez a szervezet. De ők csak dolgoztak, csendben, halkan.
És országos listát állítottak!
Ez valahol megnyugtat engem. Bizonyítja, hogy kis „népi” kezdeményezés is tud „nagy dolgot” alkotni, pénz, médiahátszél, és susmus nélkül is. Meg azt is jó látni, hogy végre egy civil szervezet is elér némi sikert, nemcsak a „nagyok”.
Most már ígérem, hogy elolvasom a programjukat. :-)
Gondolom, ti is olvastátok a veszprémi Vona beszédet, hát, csodálatos volt. Bennem két kérdés vetődött fel rögtön: 1. ezt most komolyan gondolja; 2. és ezt mégis, hogy?
Először is azt mondta: nem a Jobbik veszélyezteti a Fidesz kétharmadját, hanem a Fidesz a Jobbikét. Tudod, Gábor, veszélyes játék ez. Lehet, hogy te ezt iróniával mondtad, lehet, hogy sokan egy jót nevettek rajta, de biztos lehetsz benne, hogy sokan komolyan vették. Aztán meg ha eléritek mondjuk a 20%-ot, ami szerintem egy egész jó eredmény lenne, ne csodálkozz, ha ezek az emberek mennek hidat foglalni, mert „csaltak a választásokon”. Aztán meg magyarázkodhatsz.
Jó lenne, ha tudnád, Gábor, hogy még kétharmad esetén sem király leszel, hanem miniszterelnök. Ma Magyarországon parlamenti demokrácia van, ami azt jelenti, hogy az nem úgy megy, hogy te kitalálod, és akkor az úgy lesz. Ott van bizony a parlament, amin keresztül kell vinni a döntéseket – a kétharmados törvényeket például kétharmaddal; másrészt persze, lehet kormányhatározatokat és minisztériumi rendeleteket is hozni, de azokat is csak egy határon belül. Be akarod záratni a két kereskedelmi tévét? Nos, ezeknek van egy szerződésük, ami alapján működhetnek: benne van, hogy mennyit fizetnek a sugárzásért, benne van, hogy milyen műsorokat adhatnak, benne van abban sok minden – és ha betartják, akkor legfeljebb újratárgyalhatjátok. Olyan, hogy te hatalmi szóval betiltod, nincs; illetve van, de utána megnézheted, ki áll szóba veled. Vagy ott van a „multinacionális tőke” megrostálása. Ezt hogyan? Behívod a Tescot, és közlöd velük, hogy ha nem árulnak mostantól turulgombócot, különben kivágod őket a francba? Tudod, mit fog csinálni a Tesco? Közölni fogja, hogy egy jó nagy metélt farkincát a valagadba. És akkor mit csinálsz? Megy a gárda Tescot foglalni, és közli reggel a dolgozókkal, hogy menjetek haza, mert nem lesz Tesco, és legyetek nagyon magyarok? Ki ad majd nekik fizetést? Hol vannak a nagy magyar gyárak, a munkahelyek, amik felszívják ezt a tömeget? Ja, hogy adót csökkentesz, és majd lesz munkahely? Hát, lesz, de egyrészt nem a külföldi multi fogja megcsinálni, mert azt kirostáltad, másrészt a magyar vállalkozónak meg idő kell, míg eljut egy olyan szintre, hogy alkalmazottat vegyen fel. Addig miből fizeted ezek segélyét? Az adócsökkentés nem rossz dolog, de hatásai időben eltolódnak, nem azonnal jelentkeznek. Ez van. De ezt elmagyarázhatta volna például a tapolcai közgazdász jelölted is.
Azért bírállak ennyire, mert közben egy csomó jó javaslatotok van. Például az, hogy nem támogatjátok a megélhetési gyerekgyártást, nagyon jó dolog, és végre, hogy fel meri vállalni valaki. Nagyon jó ötlet a képviselők végkielégítésének eltörlése is. Kár, hogy ezek elvesznek a fenti marhaságok között.
Egy választási beszélgetés 1990-ből, Déri és a Markos-Nádas-Boncz trió előadásában... Rövidesen ismét hallhatunk ilyeneket :-)
Ma is a szoljon.hu portálról idéznék szó szerint egy cikket; egyrészt, mert az országos független, hiteles sajtó bőszen hallgat róla, másrészt meg mert ez legalább annyira megdöbbentő, mint a tegnapi "Törvények kívüli falu". Röviden: a rendőr igazoltatni akart, az autó nem állt meg, csak egy ház előtt, ahonnan már özönlöttek ki a rokonok vascsövekkel és kardokkal, és meg akarták ölni a rendőrt! Mégis, mi folyik itt, az Európai Unióban 2010-ben? És erről miért nem beszélnek?
Megdöbbentő események történtek szerdán késő délután Fegyverneken. Egy rendőrségi jelentés szerint egy autós üldözés után a menekülők kardokkal, vascsövekkel rontottak a járőrökre. Hogy pontosan mi is történt? Helyszíni riportunkban erre kerestük a választ.Fegyvernek belterületén egy rendőrjárőr ellenőrizni akart szerda délután egy Ford személyautót, ami nem volt hajlandó megállni a rendőri jelzések ellenére. Ekkor a rendőrök üldözőbe vették a gépkocsit — mondta Szabó Zita százados, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrkapitányság sajtószóvivője a Szoljon.hu-nak.
A menekülő autó egy kis utcába kanyarodott, majd megállt. Az utasok a sofőrrel együtt kiszálltak. A rendőrök ekkor igazoltatni akarták őket, azonban ellenálltak az intézkedésnek. Időközben az is kiderült, hogy a Ford utasai a lakóhelyükre érkeztek meg, mivel az ottani családi házból kardokkal, vascsövekkel, vascsőre erősített pengékkel felszerelt családtagok támadtak az intézkedő járőrökre. Ekkor az egyik egyenruhás fegyvert rántott, így sikerült feltartóztatni a támadó tömeget. A társa eközben erősítést hívott, így a kiérkező rendőri erőknek sikerült lefegyverezni a támadókat. A helyszínen három személyt őrizetbe vettek, ellenük az ügyészség hivatalos személy elleni erőszak miatt indított eljárást. Az atrocitás közben lövés nem dördült el, sérülés nem történt.
A helyszínre érkező munkatársaink nyomát sem találták felbolydulásnak, minden ment a megszokott medrében. A környéken érdeklődve megtudták, többen hallottak, láttak valamit, de senki sem tudja elmondani, pontosan mi is történt.
— Én csak hallomásból tudom, mi történt — emlékezett vissza egy ötvenes éveit taposó férfi. — Ha minden igaz, akkor egy autót üldöztek itt a rendőrök a falu központjában, meg valami kardozásról is beszéltek. Nem tudom, mi az igazság, mert ahányan mondták, annyiféleképpen történt. Mindenesetre itt nem szoktak ilyenek lenni, ez egyedi eset. Ha valóban arról van szó, akit én ismerek, akkor az régebben polgárőr is volt itt a községben. Nem tudom, hogyan fajulhatott idáig a dolog. Meg, hogy gyerekek is voltak ott a csetepaténál. Fogalmam sincs, hová fog ez vezetni. De biztos nem lenne jó, ha megint olyan lenne, mint évekkel ezelőtt, amikor csuklyás emberek vonultak fel az utcán.
A legtöbben azonban nem akartak megszólalni. Elmondásuk szerint nem kívántak belekeveredni az ügybe semmilyen módon, még inkognitóban sem. Persze ez érthető, hiszen hivatalos személyekre támadtak, akik fegyvert viseltek.
Azonban, akadtak olyanok is, akik mertek emlékezni, de nekik is csak fél információik voltak a történtekről. A megszólalók elmondása szerint a száguldó Ford hirtelen fékezett a lakóház előtt, majd két kislány szaladt a ház felé. Ekkor kiszálltak a felnőttek is. A járőrökkel kiabáltak, majd az egyik férfi azt üvöltötte: „Nekünk is van fegyverünk! Hozzátok a kardot!”. A beszámoló szerint kezdetben csak két rendőrautó volt ott, egy Niva és egy Skoda, de később sokkal több érkezett a helyszínre. A visszaemlékezés szerint nagy volt a kavarodás, az ordibálás, még a gyerekek is kiabáltak, mikor a szülők dühöngtek. Egy kard biztos volt a támadóknál - ezt többen is látni vélték. A rendőröket megpróbálták megfutamítani, akik az autójuk felé hátráltak. Információk szerint ekkor vette elő a fegyverét a járőr, és így sikerült visszatartania a feldühödött családtagokat. Ezután megjött az erősítés és a kommandósok rendet tettek. A helyiek is megerősítették, miszerint három embert vittek el a rendőrök az eset után.
Nyolc évet is ülhetnek a rendőrökre támadók
Mint arról érdeklődésünkre dr. Zsilka László, a Szolnoki Nyomozó Ügyészség vezetőhelyettes ügyésze beszámolt, a három őrizetbe vett személyt gyanúsítottként hallgatják ki az ügyben, s várhatóan kezdeményezik előzetes letartóztatásba helyezésüket. Az eddigi nyomozati adatok alapján mindhárom férfit — egy apáról és két fiáról van szó — csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy ellen elkövetett erőszak bűntettével gyanúsítják. E cselekmény büntetési tétele 2-től 8 évig tartó szabadságvesztéssel jár.
Forrás: http://szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kek-hirek/a-gyerekek-szeme-lattara-akarta-felapritani-a-rendort-293809
Kedves honfitársaim!
Hogy a pápaszemes antinacionalista-soviniszta kerti jérce esne bele abba a fosba, ami itt van! De ne engem hibáztassatok, hogy úgy táncoltam, ahogy ti fütyültetek! Én elkúrtam, te elkúrtad, ő elkúrta... mi elkúrtuk - ti megszavaztátok, ők meg szívnak! És te is szívsz, ő is szív; én nem szívok, én itt olyan szerepet töltök be, mint a kolumbiai LSD-báró - te nyalod, én meg élvezem.
Gondolkoztál volna négy éve, ember! Akkor még nem volt ekkora szar, de a fing bűzét már lehetett érezni! Én megpróbáltam helyrerántani az országot, például letoltam a nadrágot előtte, ahogy ezt szokták, és próbáltam ráülni a vécécsészére, de ti - mondom ti - visszahúztátok a nadrágot, és így sikerült bele, a közepébe. És minden szaros lett így. Jó, mondhatjátok, hogy később az IMF adott pelenkát, de kérdezem én: mi lesz, ha az a pelenka elfogy? Mit rakunk akkor a seggünk alá? Vagy leülünk a székbe, és hagyjuk, hogy megint szétkenődjön? És aztán, ha az IMF ismét - sokadjára - kitörli a fenekünket, ismét rettegünk a barna színű terrortól?
Nem, ezt nem engedhetjük meg! Elég volt az összefosott gatyákból, a barna foltokból, meg a büdösből! Ideje lenne végre belenézni a pelusba, megnézni, mi van benne, analizálni, tanulni belőle, majd kidobni az egészet a fenébe! Esetleg fel lehetne akasztani lámpavasra, hogy később emlékeztessen minket, hogy milyen is volt! Aztán meg később, mikor már tiszta segg-gel esszük az ünnepi ebédet, majd rájövünk, hogy mennyire is fos volt az egész akkor, amikor azzal áltattuk magunkat, hogy a szar nem ott van. Pedig ott volt.
Szóval az emésztő tele van. Igen, tele. És ti fogjátok kiszívni. Mi már kiszívtunk minden értékeset, és már csak a szar maradt benne. Ez a tiétek. Ezt megszívjátok. És a legyek is jönnek majd rá, úgyhogy készüljetek! De ti nem fogjátok elhessegetni a legyeket, hanem még csápolni is fogtok nekik. Pedig azok is szarosak lesznek. De ti nem tanultok. Ha egy macskának a fejét belenyomják a mocskába, a macska prüszkölni fog, és nem csinál oda még egyszer. De ti odacsináltok utána is. Erről szólt az elmúlt évszázad!
Remélem, elég szemléletes voltam. Sajnálom, hogy ennek az egésznek részese voltam. Tulajdonképpen nem is értem, milyen jogon és mit értékelek én most itt. Á, írok is egy új szöveget inkább.
Néha olyanokat lehet olvasni, hogy az ember csak fogja a fejét, és mondogatja: ilyen nincs, ilyen nem lehet! A következő cikk a szoljon.hu portálon jelent meg. Be is másolom a blogba szó szerint, nagyon nincs mit hozzátenni. Figyeljétek, hogy mennyire lemondóan nyilatkozik mindenki. Hová vezet ez, mi lesz itt?
Jó tíz éve lehet, hogy Garger Kálmán, német állampolgár, házat vett Tiszabőn. Bánja is már azóta a dolgot, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett. Felújította, kibővítette a házat, milliókat ölt bele, de most szabadulna már. Azt mondja: nem lehet itt élni, teljesen tönkretették azóta ezt a falut...
Egy tavalyi felmérés szerint Tiszabő, a lakosság vásárlóerejét tekintve, az ország legszegényebb települése. Ugyanebben a 2009-es esztendőben kétszeresére nőtt a faluban az ismertté vált bűncselekmények száma. Ez a két tény tulajdonképpen mindent elmond a település jelenéről, életéről, hétköznapjairól.
— Valaha szebb napokat látott ez a falu, ám a nyolcvanas évek óta fokozatosan romlik a helyzet — felelte kérdésünkre az utcán megszólított Négyesi István. — Tiszabőn születtem, itt is laktam, mind a mai napig itt is dolgozom, de a közelmúltban én is beköltöztem Fegyvernekre. Sajnos a rendszerváltás óta nemigen talál magára a település. Az aktív korú lakosság nagy része nem dolgozik, a munkanélküliség ma már elképesztő méreteket ölt. A munkanélküliek döntő többsége szakképzetlen, és a falunak gyakorlatilag nincs már helyben élő értelmisége.
Márpedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkanélküliség növekedésével rendre együtt nő a bűnből élők száma is. A felmérések tanúsága szerint ez az állítás Tiszabőre is igaz.— Uram, szörnyű állapotok vannak Tiszabőn — mondta felháborodva a telefonba újév után a bevezetőben már említett Garger Kálmán, néhány nappal azt követően, hogy immár másodszor törtek be a házába.
— Bandák uralkodnak, egymással háborúznak! Tizenkét éves gyerekek kocsikáznak, rendszám nélküli autók jönnek-mennek az utcákon! Egymást lopják meg, rabolják ki az itteniek, nem tisztelnek se istent, se embert! Rendőrt, rendőrautót ugyanakkor alig látni a falu utcáin! — mondta.
A múlt év utolsó, szilveszteri napjára virradó éjjel, fél kettő körül, arra ébredt Garger úr, hogy acsarognak kint a kutyái: három hatalmas kuvasz, amiket éppen egy hat éve történt, hasonló betörés nyomán, védekezésül vásárolt. Amikor néhány perc múlva kiment az udvarra, a ház egy másik részében megtalálta a betörők nyomait: szétdobált szerszámokat, falhoz támasztott festményt. Sikerült megzavarnia a hívatlan látogatókat, de azok el tudtak menekülni, még mielőtt megláthatta volna őket.
Azon az éjszakán még három másik tiszabői portára is betörtek valakik! És az óvodába, rövid időn belül már sokadszor.
— Kutyák? Ugyan! — legyint nagyot helybeli ismerősünk. — Ultrahangos kutyariasztókat vettek már ezek, amikkel megfélelmlítik, megbolondítják a legvadabb kutyákat is. Nincs számukra akadály!
— Fél kettőkor telefonáltam először a törökszenmiklósi rendőri ügyeletre — mesélte tovább a szilveszteri hajnal eseményeit Garger Kálmán. — Az ügyeletes azt mondta: a helyszínelők egy másik helyszínen vannak éppen, s ha ott végeztek, majd küldi őket. Végül fél hatra értek ki hozzám. Végig zuhogott az eső, így ha esetleg maradtak is külső nyomok, akkorra rég elmosta már mindet.
Azt mondja Garger úr: tizenegy milliót költött az egykori parasztházra, de ennek csak a töredékét kapná most meg érte. Akkor inkább lebuldózerezteti — tette hozzá —, és a helyét beveti sóval, a telket pedig megtartja, hogy ne költözhessen oda senki.
Helybeli ismerősünk azt is meséli, hogy a munkája miatt rendre látja éjjelente, amint portyázni indulnak, majd hazatérnek a tolvajok. Lopnak, visznek mindent válogatás nélkül, ami csak mozdítható: jószágot, szerszámot, eltüzelhető kerítésoszlopot. Ilyen világ van arrafelé.
A tiszabői Péntek Lajost furcsa körülmények között gázolták el a falu Néphadsereg utcáján, még november 7-én, fél hat táján. Sok szóbeszéd kelt lábra a gázolással kapcsolatban, s az eset jól jellemzi a tiszabői állapotokat.
— Biciklivel mentem az úton, szabály szerint a jobb szélen, amikor L. elindult az autójával, szembe velem. Ahogy közel ért, áttért az én oldalamra, és szándékosan elütött. Belökött az árokba — mesélte a fiatalember, akinek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseit a szolnoki kórház sürgősségi osztályán látták el, majd akit három napra bent is tartottak megfigyelésre.
Péntek Lajos állítja: a gázolás egyértelműen szándékos, fegyelmező célzatú volt. Azt mondja, azért, mert az utóbbi időben többször beszélgetett az utcán a gázoló barátnőjével.
— Két haverjával ült L. az autóban, és miután elütött, elment a helyszínről. Engem megszondáztak, őt nem valószínű. Az apja jött később oda, és azt mondta: ne tegyünk feljelentést. Mi azonban megtettük. A napokban kaptam egy idézést január tizenhatodikára. Több mint két hónap telt el azóta. A faluban már tényként kezelik, hogy T.-ék lefizettek bennünket, és el lesz tussolva az eset...
És az eseteket vég nélkül folytathatnánk tovább: lopásokról, verésekről, fenyegetésekről és önbíráskodásról. No és a virágzó uzsoraüzletről, szocpolos házakról, melyek a település „gazdaságának” legvirágzóbb „üzletágai”.
Szerettünk volna beszélgetni a település vezetőivel Tiszabő közbiztonsági állapotairól, de mindhiába. Előbb időpontot adott Farkas Barnabás polgármester, majd lemondatta a találkozást a település jegyzőjével. Véglegesen! A polgármester — közölte a jegyző — egyáltalán nem akar az újságírókkal találkozni.
Az elutasítás nem riasztott el bennünket, s a polgármesteri hivatal helyett a térség „felügyeletét” ellátó Törökszentmiklósi Rendőrkapitányságon tájékozódtunk. Az egy nappal korábban kinevezett, új városi kapitány, dr. Tóth Péter alezredes, kellemes meglepetést okozva, kendőzetlen őszinteséggel beszélt a tiszabői problémáról.
— Kis kapitányság a miénk, ráadásul komoly létszámhiánnyal is küszködünk — kezdte mondandóját a kapitány. — Tizenhat betöltetlen álláshelyünk van, s annak ellenére, hogy a megyei rendőr-főkapitányság minden lehetséges támogatást megad, a rendőrség jelenlegi helyzetét látva, nem sok esélyt látok, hogy a közeljövőben gyökeres változás történjen ezen a téren. Ennek ellenére nem akarok panaszkodni, ilyen körülmények között kell megoldanunk a feladatainkat. Hogy jól vagy rosszul végezzük-e munkánkat, azt nem nekem kell eldönteni. A tények viszont önmagukért beszélnek.
— Bár a statisztikai adatok időnként csalókák lehetnek, iránymutatónak azért megteszik...
— A térségünkhöz tartozó településeken, Kengyeltől Tiszagyendáig mindenütt csökkent, Tiszaroffon pedig nem változott tavaly az elkövetett bűncselekmények száma. Az egyetlen kivétel Tiszabő, ahol egy év alatt megduplázódott az ismertté vált bűnesetek száma. Szociálisan rendkívül rossz a helyzet a településen, óriási a szegénység, nagy a munkanélküliség, ám csak ezzel nem lehet indokolni a romlást. Tavaly összesen százhatvannyolc esetben kellett eljárást indítanunk, közülük százharmincnyolc vagyon elleni bűncselekmény, lopás vagy betörés volt. Sajnos nőtt az erőszakos esetek száma is.
— Nem segítene esetleg, az erősebb rendőri jelenlét? A helyben lakók nehezményezik, hogy ritkán látnak rendőrt a faluban.
— A cigánygyilkosságok idején, országos főkapitányi parancsra, heteken keresztül fokozott rendőri jelenlétet biztosítottunk a településen. Rendőrök, polgárőrök járőröztek éjjel-nappal a faluban. Riasztó, hogy abban az időben sem csökkent lényegesen a bűncselekmények száma. Némi javulás talán azóta tapasztalható, mióta szolgálatba állt egy körzeti megbízott, a fegyverneki rendőrőrs pedig osztály jogállásúvá vált. Ezáltal olyan nyomozók léptek szolgálatba, akik megfelelő helyismerettel rendelkeznek. Tiszabőn is felállt a faluőrség, s a velük való közös munka első eredménye, hogy sikerült felderítenünk az iskolai sorozatbetörések elkövetőit. Ugyancsak fontos lépésnek tartom, hogy sikerült több, vagyon elleni bűncselekménnyel gyanúsítható személyt előzetes letartóztatásba helyezni, így jelenleg ők nem tudnak bűncselekményeket elkövetni. Sajnos ez a bűnelkövetői réteg rendszeresen újratermelődik, és rendre új elkövetők kerülnek elő.
— Nem fenyeget az a veszély, hogy a tiszabői bűnözés majd "kisugárzik" a szomszédos településekre?
— Megpróbáljuk megakadályozni ezt. Éjjelente a környező falvak bevezető útjain, az irányításunkkal, rendszeres, megerősített járőrszolgálatott látnak el a polgár- és településőrök. Vigyázva saját biztonságukat, sikerült is csökkenteni a rosszban sántikáló tiszabőiek mozgásterét. Különösen Óballa és Tiszaroff felé volt nagy a „forgalom”, de mára ez is változott. Ez is azt mutatja, hogy a rendőrség önmagában nem tudja megoldani a helyi problémákat. Elengedhetetlen ehhez a helyi közösségek összefogása is.
Nyomozás indult az önkormányzatnál
Riportunk elkészülte után jött a hír, amit a rendőrség is megerősített, hogy büntetőeljárás indult ismeretlen tettes ellen, az önkormányzati közcélú foglalkoztatással összefüggésben. A gyanú vesztegetés. A rendőrség még a múlt év végén házkutatást tartott a polgármesteri hivatalban, aminek során az üggyel kapcsolatos iratokat foglaltak le.Egy hajdan szebb napokat látott falu
A Törökszentmiklóstól 23 kilométerre, a Tisza bal partján fekvő falu közlekedés-földrajzi szempontból igen kedvezőtlen helyzetben van, hiszen zsáktelepülés, csak egy alsóbbrendű bekötőúton lehet megközelíteni. A tavalyi adatok szerint lakóinak száma már nem éri el a kétezret (1936), a lakások száma 650. Az épületek egy részének állapota elfogadható, ám egyre több a rossz, omladozó ház. A kettőezres tavaszi árvíz felbecsülhetetlen károkat okozott a településen. A 650 lakásból 74 összedőlt, 415 lakásban pedig súlyos károkat okozott. A házak zöme elöregedett, 85 százaléka a hagyományos vályogból, megfelelő alap nélkül készült. Míg a hivatalos adatok szerint 2001-ben a "magyar" lakosság aránya még 69 százalék volt, alig nyolc év alatt nagyot fordult a világ: 2009-ben, egybehangzó becslések szerint, már több mint 70 százalékban cigány származásúak lakták a települést. A fiatalabb korosztályban a romák aránya még ennél is magasabb. (Farkas Barnabás polgármester egy lapunknak adott szeptemberi nyilatkozatában 90-95 százaléknyi cigány lakosságról beszélt.)
Forrás: http://szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kek-hirek/a-legszegenyebb-faluban-mar-a-bandak-uralkodnak-280244
Egy angol fiatalember hazament a munkából, és mivel éhes volt, elkezdte sütögetni pecsenyéjét a serpenyőben. Igen ám, de mivel fáradt is volt, úgy volt vele, hogy ledől egy kicsit pihenni. A kaja persze odaégett, nagy füst meg minden, de szerencsére nagyobb baj nem történt. Az odakozmált étel pedig a következő arcot adta ki a serpenyőben:
.jpg)
A fiatalember szerint ez Jézus arca, és ez egy jel, hogy Isten figyel rá.
(Szerkesztői megjegyzés: ez szerintem inkább Kövér László, és fogalmam sincs, hogy minek a jele :-)
Ha ma megnézitek a híradót, jó eséllyel szó lesz benne a Szent Patrik napi ünnepségről. New Yorkban például karnevál lesz, Chicagoban meg akár még a folyót is zöldre festik ebből az alkalomból, de az ünnep fő központja természetesen Írország, ahol egész nap felvonulások, sörözések, és nagy bulik lesznek. De ki is volt Szent Patrik, és miért ünneplik meg?
Szent Patrik Írország védőszentje. Pedig nem is "odavalósi": Britanniában született kb. 387-ben, de 16 évesen ír rablók elrabolták, és ezután hat évig ír földön szolgált (pásztorként), míg végül visszaszökött. A története itt érdekes fordulatot vett: belépett a keresztény egyházba, járt Franciaországban és a feltételezések szerint Rómában is, majd papként visszatért Írországba, hogy megkeresztelje az íreket (nem nehéz a történetben felfedezni a jézusi megbocsátást). Itteni életéről és munkásságáról keveset tudunk - vannak források, de kritikus szemlélettel kell fogadni azokat, mert a legtöbbet jóval halála után írták -, egy azonban biztos: sikerrel járt. Halálának időpontja is kérdéses: valószínűleg 461. március 17-én halt meg - innen kiderül, hogy ma tulajdonképpen halálának napját ünnepeljük. Ez eddig egyházi ünnepnek tűnik, de valójában nem sok köze van ahhoz: ezen a napon az írek magukat ünneplik, az államukat, a nemzetüket. Ez az egyetlen saját nemzeti ünnepük. A legjobban talán augusztus huszadikához lehetne hasonlítani, de míg ott mi, magyarok az államalapítást és Szent István királyt ünnepeljük, addig az íreknél egy Szent Gellérthez hasonló papra emlékeznek, államalapításról pedig szó sincs. Érzitek a különbséget?
És hát más az ünneplés módja is. A mi pátosszal teli, komoly, szónokolásokkal tarkított nemzeti ünnepeinket tessék elfelejteni; az írek a saját nemzetüket ír termékekkel és ír kultúrához köthető szokásokkal ünneplik meg. Ilyenkor hordószámra folyik a Guinness sör, felvonulásokat tartanak karneváli hangulatban, szól az ír népzene, és mindenki zöldbe öltözik, hogy hódoljon Paddynek, az ír nemzetnek, az ír hagyományoknak, a manóknak, a tündéreknek, a szivárvány végén elásott kincsesládának, a négylevelű lóherének - igen, mindennek, mi Írországhoz köthető...
... és közben fájdalmasan megjegyzem, hogy míg igen gazdag hagyományokkal rendelkeznek, és igen színes kultúrával, a legfontosabbat, a saját anyanyelvüket gyakorlatilag elvesztették. Habár a gael nyelv az angol mellett hivatalos és egyenrangú, gyakorlatilag alig beszélik (a felmérések szerint az ír lakosság maximum 5%-a beszéli a nyelvet; tapasztalataim szerint a felmérések erősen túloznak). A gael nyelvet szinte idegen nyelvként tanítják, és az iskolások nyűgnek veszik - csakúgy, mint mi anno az oroszt. Jellemző példa, hogy lengyel kolléganőm lengyel kisfia osztályelső gael nyelvből, mert az íreket annyira nem érdekli őseik nyelve. De ír kollégáim is maximum néhány szót tudnak gael nyelven, és legfeljebb az idősebbek értik a nyelvet - ennyire letarolt mindent a hódítók, az angolok nyelve. "Nyelvében él a nemzet" - mondta anno Széchenyi, és köszönjük meg őseinknek, hogy nem hagyták veszni anyanyelvünket.
A végére egy találós kérdés: vajon mi köze az íreknek a lóheréhez? Mit jelképez a háromlevelű lóhere?
Kedves Szíjjártó úr!
„Egyetlen adófizetőktől ellopott pénz sem maradhat felderítetlenül” - mondta ezt ön a hétvégén. Erre csak két dolgot tudok mondani: köszönjük, és így legyen.
Köszönjük, mert higgye el, nekünk, adófizetőknek, átlagembereknek tele van a töke ezzel a pofátlan korrupcióval, ami itt van. Ebben az országban több százezren kapnak havi nettó 70-80 ezer forintot, de az átlag sem kap többet havi 150 ezernél, és őket (is) jogosan irritálják a repkedő korrupciós 10-20-100 milliók, meg a milliárdos támogatások haveri cégeknek. Mert mit szóljon az évi 2 millió bruttót kereső állampolgár, ha azt látja, hogy más érdemi munka nélkül kap 20 milliót értelmetlen tanulmányokra, 70 milliót „Nokiadobozokban” pusztán azért, mert „befolyásos ember”, vagy éppen 100 milliót végkielégítésre, miközben az illető vígan dolgozik tovább havi 2 millióért. Gondoljunk bele, 70 millió forintot sok ember egész életében nem kap összesen, míg Hagyó mindezt megkapta csak azért, mert ő Hagyó. Meg jó helyen volt jó időben, jó pártban. Ja, és ezek a pénzek közvetve közpénzek, tehát sok-sok havi 70-80.000 forintot kereső dolgozó dobja össze. Mit lehet erre mondani? Vonják felelősségre az összes korrupt állami szereplőt, politikust!
A másik dolog, amit kérni szeretnék, hogy így legyen. Ne csak szavak szintjén, ne csak a kampányban, hanem a választások után is. Sokan számítanak arra, hogy a választások után a csalódott fideszes szavazók átállnak a Jobbikhoz – nos, ha ezt megcsinálják, akkor ez nem így lesz! Ha másért nem, legalább a hatalmuk megőrzése érdekében cselekedjenek! Persze nem lesz könnyű, mert a párton belül is rengeteg vita lesz erről – sokan szeretnének a húsosfazékhoz ülni ott is -, de most az egyszer álljanak ellen a kísértésnek!
Tudom, nem lesz könnyű. Biztosak lehetnek benne, hogy a „független és pártatlan” magyar sajtó rágalomhadjáratot fog önök ellen indítani, Orbán-diktatúráról fognak írni, és arról fognak panaszkodni, hogy „sok régi tapasztalt szakembert” kirúgnak, hogy saját embereiket ültessék a kulcspozíciókba. Biztos lehet abban, hogy a „száz magyar liberális értelmiségi” ismét telehányja a nyugati sajtót levelekkel, hogy Magyarországon fasizmus van, és a diktátor Orbán üldözi és börtönbe zárja a volt MSZP-seket. Ne érdekelje önöket – mi tudjuk, hogy miről fog szólni, mert mi itt éltünk, és láttuk, hogy miről szól a történet. A külföldön élő magyarok majd elmesélik a helyieknek, hogy mi volt az elmúlt nyolc évben; hogy mi pénzt loptak ki a BKV-ból, hogy miért épültek két-háromszoros áron autópályák, hogy hogyan kótyavetyélték el a tévészékházat, hogy hogyan lehet az, hogy ilyen TB mellett is sírnak a vizitdíj után, mert kellene az a harmincmilliárd forint, miközben kétes hírű üzletembernek simán kölcsönadtak volna 25 milliárdot egy üzletileg megvalósíthatatlan tervre. Hogy miért nem tud egy magyar fiatal saját lakáshoz jutni, csak úgy, ha a végletekig eladósítja magát, miközben a tűzhöz közel álló személyek villákat építenek.
MERT ELEGÜNK VAN, ÉS SZERETNÉNK, HA VÉGRE MEGBŰNHŐDNE A GONOSZ, MINT A MESÉKBEN! Nem akarjuk azt látni, hogy akik most meglopták magukat, azoknak gyerekei-unokái vígan élnek a gondtalanságban, és körberöhögik az átlagembert! Mert ha így lesz, abból forradalom lesz, akárki meglássa.
Kedves Szíjjártó úr! Ígéretét felírtam, és számon fogom kérni. Remélem, ötösre felel majd.
Droli
Melyik politikus hasonlít legjobban Petőfire? Mármint nem politikailag, hanem kinézetre. Minden nagyobb pártból választottam egy (ismertebb) jelöltet; a végén lehet szavazni is!
Ez Petőfi hiteles fényképe, így nézett ki ő. Kicsit más, mint ahogy az ünnepségeken ábrázolják, félhosszú hajjal, pödrött bajusszal. Rá nem szavazhatsz :-)
Mesterházy Attilát szerintem nem kell bemutatni; ő az MSZP miniszterelnök jelöltje. Mondjuk ez ma inkább halmozottan hátrányos helyzetet takar, de mindegy. Az arcszőrzete és a füle hasonlít leginkább a költőre. De tegyük hozzá, Mesterházy azóta nem így néz ki, de Petőfi sem.
A Fideszből Varga Mihályt választottam, aki annyiban hasonlít Petőfire, hogy mindketten kunságiak. Jó, Varga nagykunsági, Petőfi kiskunsági, ráadásul Petőfi csak születésileg oda való, de mit csináljak, kit rakjak ide Dr. Pelznét? Arca mindenesetre hasonlóan szikár. (Vajon mi lenne a véleménye Petőfinek a svéd nyugdíjrendszerről?)
Őt lehet, hogy nem ismeritek: Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF elnökségének tagja és szóvivője (az MDF közelmúltjából okulva tegyük hozzá: még). Ő sikerrel indulhatna egy Mesterházy Attila hasonmásversenyen is. (Versenyen kívüli kérdés: mi lóg ki a zakójának a zsebéből?)
A Jobbikból Szegedi Csanád a jelöltünk, aki a párt EP képviselője. Mondjuk ő kevésbé szikár termet, de bajsza-szakálla ígéretes. Lehet Mesterházy azért vágatta le a magáét, mert ezzel is el akart határolódni a Jobbiktól?
(LMP-s olvasóinktól elnézést kérek, de nem igazán találtam Petőfire hasonlító politikust. Lehet Más a Petőfi? Mindenesetre ha tudnak ilyenről, írják meg kommentben...)
Hogyan változik a beszédstílus a házasság alatt? Kötelező darab! :-)
Ezt mondtátok legutóbb...