Itt az új válság – most már nemcsak holmi “alternatív” közgazdászok beszélnek róla, hanem maga az IMF vezére is. És hogy miért van igaza? Mert a válság negatív hatásait az adófizetők pénzéből finanszírozták, azaz az államok adtak pénzt kölcsönöket-ajándékpénzeket a pénzügyi intézményeknek (hogy ne dőljön be az egész), és ennek következtében mindenhol megnőtt az államadósság. Amit meg nem ártana visszafizetni, mert kamatterhe van, ráadásul a befektetők csak drágán finanszíroznak olyan államokat, melyeknél nem látják biztosítottnak a pénz visszafizetését (vagy sehogy, lásd Görögország). Tehát: a pénzügyi válság elmúlt, a bankok és egyéb pénzügyi szereplők ismét óriási profitokat érnek el – cserében kezdődik az államok válsága, ahol a megnövekedett államadósság miatt adókat kell emelni, megszorításokat kell eszközölni, és ez újabb recesszióhoz vezethet.
Mindez úgy, hogy ezt a válságot pont a pénzügyi szektor mohósága indította el. És nem ők fizetik meg az árát, hanem az emberek.
Szép kilátások.
Valami egészen megdöbbentő dolgokat lehet olvasni az MDF-ről.
Az MDF információink szerint összesen háromszázmillió forintos kampánytámogatásért adta át a budapesti helyek többségét. Az összeget a két pártvezető által aláírt szerződés titkos záradéka tartalmazta. Úgy tudjuk, hogy a támogatásnak a fele érkezett meg az MDF számlájára, és ebből fizették ki azt a több tízmillió forintos kártérítést, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megítélt a pártból és a frakcióból 2004-ben kizárt politikusoknak.
A liberálisok között ugyanis váratlanul három jelölt is akadt, akik elérték vagy túllépték a hétszázötvenes határt. Az MDF-es, SZDSZ-es mezőnyből a legtöbb ajánlót a Hit Gyülekezete által támogatott XXII. kerületi Iván János szerezte, több mint ezeregyszázat, de képviselőjelöltnek érezheti magát a XVIII. kerületi Ferencz István és az újbudai John Emese is.
Az MDF úgy indult neki a választásnak, hogy megkülönböztetik magukat a Fidesztől és az MSZP-től, az ezekhez tapadó korrupciótól, elkúrástól, uram-bátyám rendszertől, a pökhendi és felkészületlen politikusoktól. Persze már itt is kérdéses volt az egész hitelessége, hiszen az MDF ugyanúgy részt vett az elmúlt húsz évben, mint a többi párt, sőt, kétszer is kormánytényező voltak, de Dávid Ibolya most ezzel kívánt szakítani, és a szakmai centrumpárt ideáját kezdte el erőltetni. A szakmaiság bizonyítására "fel is vették" Bokrost, és tavaly még elég nagy népszerűségnek örvendett a párt, emlékezzünk csak az EP választásokra, ahol azért megcsinálták a lehetetlent.
Azóta viszont lehullt a lepel. A fenti idézetek azt bizonyítják, hogy ők is képesek pénzért mindenre (még az SZDSZ-szel való összeállásra is), másrészt meg az indulás kedvéért lassan bárkit beszerveznek, aki tud vinni 750 papírfecnit. És már a látszatra sem adnak, hanem nyíltan propagálják az olyan abszurd ötleteiket, hogy "visszaviszik javításra a kopogtatócédulákat a válaszópolgárokhoz", mert most hirtelen már az SZDSZ sem jó (értsd: nem ad pénzt). Igen, ide süllyedt az egykori kormánypárt.
Engem már csak az érdekelne, hogy Bokros ehhez miért adja a nevét? MDF-es indulása most már kudarcba fulladt - szerencséjére tavaly még tudott profitálni belőle -, a mostani kampányban viszont könnyen lehet, hogy átragad rá is az "MDF szennye", márpedig akkor a jövőbeli politikai szereplése is árnyékba kerül. Fel kellene ismernie, hogy az MDF már nem "Bokrospárt", mint tavaly, hanem egy sima megélhetési párt, amely mindent megtesz, hogy továbbra is hozzájusson az állami forrásokhoz. És ehhez adja most jelenleg a nevét, nem a szakmaisághoz, mert az MDF már nem erről szól.
Ezért csodálkozom, hogy miért nem borította már rá az MDF-es vezetőkre az asztalt. Mondjuk még megteheti...
A Tudtad blog önálló indítványa
2010. évi … törvény
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
1.§
A Btk. a következő 269/D. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
Az elkúrás nyilvános tagadása
269/D. § Aki nagy nyilvánosság előtt az elkúrás tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
2.§
Ez a törvény a kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba, az azt követő napon hatályát veszti.
Indoklás
Az elkúrás megtörténtére számos bizonyíték van, maga a nagy elQró, Gyurcsány Ferenc is beismerte egy nem nyilvánosságnak szánt, de kiszivárgott beszédében („öszödi beszéd”). A beszédben a következő szavakat használta: „elkúrtuk, ilyen böszmeséget még nem csinált senki, hazudtunk éjjel-nappal”, stb. Az elkúrás tényét bizonyítja az ország akkori-jelenlegi állapota, és a gazdaság visszaesése is. Ennek ellenére vannak, akik tagadják az elkúrás tényét, igazságbeszédnek tüntetve fel a fent említett beszédet, valamint Gyurcsányra megváltóként és hiteles emberként tekintenek.
Az új rendelkezés szerint az elkúrás nyilvános tagadása miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki nagy nyilvánosság előtt az elkúrás áldozatainak méltóságát azzal sérti, hogy az elkúrás tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel.
Droli
(Tudtad blog)
Több fórumon és blogon is felszólították a népet, hogy terjesszék, "reblogolják" a következő videót, melyet megtalálhattok az amieveink.blog.hu -n is.:
Tessék, itt van, de ha már megtettem, hadd mondjam el a véleményemet is erről. Ami meg nem lesz szívderítő. Maga a videó látványa szenzációs, kiváló megoldásokat alkalmaz, felkeltette a figyelmem. A tartalmával van a bajom...
... az a problémám, hogy rengeteg benne a csúsztatás, az oda nem illő adat, meg az olyan tény, amiről nem igazán a szocialisták tehetnek. Alapként szögezzük le: az elmúlt nyolc év borzalmas volt, a nyomorba süllyesztette az országot, és ebben ma már az emberek többsége - hála istennek, mint a közvéleménykutatások mutatják - egyetért. Ettől azonban még lehetett volna tárgyilagosabban is szemlélni a helyzetet. Lássuk a kifogásaimat pontonként:
1. Hatszorosára nőtt a háztartások hitelállománya: így van, de miért nominálisan nézzük a dolgokat? És miért nem vizsgáljuk a betétállományt, mely kb. megduplázódott azóta? Persze, így is rossz az arány, de nem árt árnyalni ezt a képet.
2. Cégfelszámolások száma: ez rendben, de hol maradnak a cégalapításos adatok? Ez alapján kifejezetten jól állunk, például 2008-ban 48 ezer új cég alakult, és ez ellensúlyozza a 11600 megszűnőt. Kár, hogy ez kimaradt.
3. Fejletlen metróhálózat: ezt jobb lett volna kihagyni. Épül a négyes metró, rá is fizetjük a gatyánkat. Ráadásul a metróhálózat egy elég rossz példa: ki tudja megmondani, mennyi metró van például Dublinban? És rosszabbul élnek, mint mi?
4. Villamosított vasútvonalak száma: megmutatja a mai állapotot. Ennyi. És hol a 2002-es adat? Javult vagy romlott a helyzet azóta? Meg mennyiben befolyásolja az én komfortérzetemet az, hogy mivel megy a vonat? Tőlem mehet szénnel is, ha bent a fülkében európai körülmények fogadnak.
5. A kórházi ágyak száma drasztikusan csökkent: világszerte így van, nem ártott volna hozzátenni.
6. A vége: 1 millió depressziós, alkoholista, cukorbeteg, stb: na ne vicceljünk már, ezek a problémák már vagy húsz éve fennállnak, többsége meg régebb óta is! Tény, hogy az MSZP-nek sem sikerült ezeket orvosolnia az elmúlt 8 évben, de egy kicsit erős az ő nyakukba varrni!
Ennek ellenére ajánlom mindenkinek megnézni a videót, mert vannak benne sokkoló adatok is: az államadósság mértéke, a GDP összehasonlítva a környező országokkal, melyekből tisztán látható az elmúlt 8 év romboló hatása. Kár, hogy a fenti torzítások megkérdőjelezhetővé teszik az alkotók amúgy minden bizonnyal nemes szándékát.
Az internetet bejárta Kövér László beszéde a Sulik-cenzusról. Ahogy az ilyen helyzetekben megszokott a bal oldali megmondóemberek nagyon megmondták, hogy ez nagyon nem jó, a Fidesz szerint pedig Kövér csak ironikusan idézett egy szlovák párt programjából. (Ami ebben az esetben akár igaz is lehet, tekintettel arra, hogy a „leleplező” Egyenlítő TV egy progresszív baloldali bögre- és sapkagyűjtő szakkör.)
Szinte természetesnek is vehetjük, hogy a beszéd körüli adok-kapokban senkinek nem jutott eszébe érdemben elemezni a javaslatot. Pedig, ha ránézünk az elmúlt 8 évre akkor óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, mi fogja megakadályozni a politikusokat abban, hogy ezt az ország elleni merényletet még egyszer végrehajtsák? Hogy rövid távú népszerűség-növelésért, szavazatvásárlásért cserébe eladósítsák, és versenyképtelenné tegyék az országot? A válasz: semmi. Négy vagy nyolc év múlva nyugodtan jöhet a következő Medgyessy-Gyurcsány féle „kormányzás”. Még akkor is ha történetesen a Fidesz marad hatalmon, elvégre a Fideszre ugyanazok az erők hatnak, mint az MSZP-re, legfeljebb vezetői egy árnyalattal kevésbé tűnnek gátlástalannak, de nem lehetetlen, hogy szorult helyzetben a Fidesz is rá fog kényszerülni a szavazatvásárlásra.
Ez egy ördögi kör: A hatalmon lévők szavazatokat vásárolnak, ennek fedezete az adóemelés (-> versenyképtelenség -> stagnálás), valamint a hitelfelvétel (államháztartási hiány -> államadósság növekvő kamatterhei). Amikor már nagyon tönkre van téve minden akkor jön az aktuális Gyurcsány/Bajnai/Bokros csomag amelyik visszanyesi az állami kiadásokat, hogy megteremtse az államháztartás egyensúlyát. Rövid távon növeli a gazdasági visszaesést, de szerencsés esetben a kiadáscsökkentés némi adócsökkentésnek is fedezetévé válik, ami a hosszú távú növekedés alapjává lesz (Szerencsétlen esetben az államháztartás helyreállítása az egyetlen cél, amit még adóemeléssel is meg kell támogatni, lásd: Gyurcsány csomag.). De amint egyensúlyba kerül az államháztartás és a gazdaság, a politikai elitnek újra lehetősége lesz osztogatni, elzálogosítani a jövőt, azon szent cél érdekében, hogy nehogy a politikai elit másik fele ragadja magához a hatalmat.
A Sulik-cenzus
Mit is mondott pontosan Kövér László? „Legyen mindenkinek szavazati joga természetesen, de adhassa el az államnak. Az állam kiad egy fix összeget. Mondok egy ötletszerű összeget. Mondjuk, a mindenkori minimál nyugdíj összegét. Aki ezért kész lemondani a szavazati jogáról, visszaviszi a kis kopogtató céduláját, megkapja a pénzt, aztán menjen Isten hírével. Bizonyos értelemben mindenki jól jár Azok, akik kapnak ezért néhány ezer forintot, azok azért járnak jól, mi meg megszabadulunk azoktól, akik másképpen adják el a voksukat.”
Az utolsó mondatrész utalhat a szimpla választási csalásra. És utalhat azokra a segélyes-járadékos rétegekre, akiknek a szavazatait – mivel bevételi forrásaik az államtól függnek – egy párt könnyedén meg tudja vásárolni, bizonyos demagóg, osztogató programokkal. Ha ez a réteg nem célcsoport, mivel elfogadja szavazati joga helyett a nyugdíjminimumot (28 500 Ft) akkor a továbbiakban nem érdemes demagóg pártprogramokat írni. Azokat, akiknek bevételei nem 100%-ban az államtól függenek jóval kevésbé befolyásolják a nagy állami pénzosztások. Nekik akkor megy jól, ha a gazdaságnak is jól megy, vagyis amelyik párt őket akarja megnyerni, az kénytelen az ország hosszú távú érdekeit szem előtt tartani. És ez a Sulik-cenzus célja.
Nagy előnye, más cenzusokhoz viszonyítva, hogy jogilag nem korlátozza a szavazati jogot, hanem egy választási lehetőséget ajánl fel. Így ez a legdemokratikusabb cenzus, még liberális beálítódottságú embertársainknak is tetszhet. Hátránya viszont, hogy drága: négy évente 28 500 Ft * 4 000 000 választópolgár, 114 Mrd Ft / 4 év, vagyis 28.5 Mrd Ft / év. Hozzávetőlegesen, a GDP 0.1%-a, ami azért egy érezhető kiadás.
Adóalapú cenzus (vagy: vagyoni cenzus)
Blogok hozzászólásaiban sokszor találkozunk ezzel az ötlettel. Több féle típusban is megjelenik, mivel nem egyetlen egy ember találmánya. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban beszéljünk erről (0. pont.). Lényege: az szavazhat akinél a befizetett adó mínusz juttatások összege pozitív, vagy nulla. Célja gyakorlatilag ugyanaz mint a Sulik-féle cenzusé, de ezt jóval olcsóbban – és cserében jóval antidemokratikusabban – oldja meg.
És, mint minden antidemokratikus dolgot, ezt is lehet kritizálni, például ha valaki becsületesen leéli az életét, majd elmegy nyugdíjba, akkor onnantól ő nem szavazhat (feltéve, ha a nyugdíjat az államtól kapja).
Iskolázottsági cenzus
A XX. század előtt Európában mindenütt volt iskolázottsági, és/vagy vagyoni cenzus. Míg a vagyoni cenzus nyílt kitolás a szegényekkel, így antidemokratikus, az iskolai képesítést elméletileg mindenki szerezhet. Tehát ez egy kicsivel kevésbé népszerűtlen megoldás. És, a Sulik-cenzushoz viszonyítva kevésbé drága.
Az iskolázottsági cenzus logikája, hogy tanult, művelt személyek kevésbé hülyíthetőek meg populista, demagóg ígéretekkel. Vannak ellenpéldák, de nagy átlagot nézve ez így van.
Alapvetően két változat lehetséges: vagy diploma kell a szavazáshoz, vagy elégséges a középfokú végzettség is. A poszt végi szavazás kedvéért rögzítsük, hogy az első variációról beszélünk.
Kombinált vagyoni, és IQ cenzus
Viszont a mai rendszerben akár egy értelmi fogyatékos is szerezhet diplomát, ami lecsökkenti az iskolázottsági cenzus használhatóságát. Kellő mennyiségű blogolvasás után erre is találunk megoldást, az IQ szintet (vagy műveltséget / vagy állampolgári ismereteket) le kell mérni a választások előtt. Természetesen ez a mérés nem ingyenes, hanem (vagyoni cenzus) mondjuk 5.000 Ft.
Ezzel kiszűrjük a választópolgárok közül azokat akik intellektuális képessége nem megfelelő, valamint azokat is akiknek a szavazata megvásárolható. Két legyet egy csapásra. Hátránya azonban, hogy jelentős bürokratikus költségvonzata van, mind a választópolgár, mind az állam számára.
Végül egy cenzus-mentes megoldás
A különböző cenzusokkal az a gond, hogy ha egy demagóg párt hatalomra kerül, és megszünteti a cenzust, akkor hosszú időre beágyazza magát a hatalomba. Nem 8 év, hanem évtizedek fognak elveszni. A fent említett cenzus-megoldások jobbak, amíg működik a rendszer, de ha a rendszer felbomlik, akkor hosszú időre stagnálás jön az országra.
Úgy vélem, hogy a következő törvény-, illetve alkotmánymódosítások együtt elégségesek lehetnek a politikusok helyes irányban tartására cenzus nélkül is:
I.: A választás január végén, vagy február elején legyen.
Minél inkább közelít a választás időpontja az év elejéhez, annál kisebb lesz az utolsó 1/2 évi demagóg osztogatás mértéke.
II.: Az önkormányzati választások legyenek az országgyűlési választásokkal egy időben.
A kormány az első 1/2 évben nem tud komolyan működni. Ha a Bokros csomagot azonnal bevezették volna, és nem várnak vele 8-9 hónapot, akkor nem kellett volna olyan radikális intézkedéseket hozni, nem "fájt" volna annyira. A 2002-es "jóléti rendszerváltás" (=elkúrás) egyik indoka szintén az önkormányzati választásokra való felkészülés volt. A választások előtt a politikusok a rövid-távú haszon – hosszú távú veszteség játszmát játsszák, így közérdek, hogy ne duplikáljuk ezt a periódust.
III.: Legyenek olyan gazdaságpolitikai sarokszámok, amelyeket, ha a kormány átlép, akkor megbuktathatóvá válik. Konkrétan két ilyen küszöbértékre van szükség:
1: A költségvetés legyen GDP arányosan 0.5%-os többletben.
2: Az állam gazdasági beavatkozásának mértéke (vagyis az államháztartás bevételi oldala) maradjon egy X% szint alatt. Az X a jelenlegi szintről indul, és évente 1%-kal csökken, amíg el nem éri a 25%-ot. (Azokban az években amikor nem sikerül teljesíteni a szintet, az X csökkenése megáll, hogy legközelebb teljesíthető legyen.)
Amennyiben a kormány nem hozza ezeket a számokat, akkor megállapítható, hogy túlzottan populista volt. Ilyenkor egy kizárólag ellenzéki képviselőkből álló „csonka parlament” döntsön arról, hogy akar-e előrehozott választást vagy sem.
Ezen intézkedések hatására, nem mondom, hogy azonnal, de a negyedik előre hozott választás után egész biztos vége lenne a parttalan demagógiának.
Megjegyzem jelenleg is vannak olyan törvények, intézmények (Állami Számvevőszék; Költségvetési Tanács; Költségvetési plafontörvény) amelyek az államháztartás stabilitására hivatottak figyelni, de ezeknek nincs szankcionáló erejük, ezért hatástalanok.
IV.: A kormányciklus hossza növekedjen 6 évre.
Önmagában semmi értelme, csak a III. mellékhatásainak kiküszöbölése érdekében van rá szükség.
V.: A képviselők csak az alapfizetésüket kapják, valamint e mellé egy változó összegű juttatást (nagyságrendileg az alapfizetésük 3-4 szerese), ami a következő mutatókon alapul:
- GDP növekedés
- Költségvetési sufficit
- magyarországi magyar nemzetiségűek demográfiai mozgása
E három mutatón alapulna bérük változó része.
Ha egy menedzser bére a részvényárfolyamok növekedéséhez van kötve akkor ő mindent el fog követni a részvényárfolyamok növekedéséért. Ennek analógiájára jó lenne a ha politikusaink a fenti célokért mindent elkövetnének. Még akkor is ha ellenzékben vannak.
Egy ilyen struktúrában a pártokra olyan ösztönző erők hatnának, amik képesek lennének ellensúlyozni a populista impulzusokat.
Egy idegen férfinak adott át 180 ezer forintot egy idős asszony Tatabányán abban hiszemben, hogy unokáját segíti ki a pénzzel, közölte a rendőrség.
A nőt telefonon felhívta egy férfi, az unokájaként mutatkozott be, és pénzt kért, majd a beleegyező választ hallva azt mondta, hogy az összegért egy barátját küldi el. A másik férfi perceken belül megérkezett, és mobilját odanyújtotta a sértettnek. Az asszonyt telefonon arra kérte az álunoka, hogy az ügyről ne szóljanak az édesanyjának.
Néhány nap múlva a nagyszülők felhívták az igazi unokát, így derült ki, hogy csalás áldozatai lettek, és feljelentést tettek a tatabányai kapitányságon.
Ez a forrás...
„Emlékeztetnék rá, hogy hasonló jelenséget láttunk 2005 után, amikor a Gyurcsány-Kóka kormány pénzügyileg megalapozatlan, meggondolatlan autópálya-és metróépítési programba kezdett, abból kiindulva, hogy majd az autópályák hozzák a tőkét és a fellendülést. Ez borította az államháztartást egyetlen év alatt, 2006-ban 3400 milliárd forinttal „szaladt el” az adósságállomány, kezdődött el a kapkodás, melynek eredménye lett az új IMF-hitelkeret. (Ennek már semmi köze az Orbán-kormány és a Medgyessy-kormány korábbi béremeléseihez.)”
Részlet Gazdag László egyetemi tanár Figyelőben megjelent írásából
Végre, valaki kimondta! Volt egy alapjaiban elhibázott gazdaságpolitikai koncepciónk az elmúlt húsz évben: a politikusok azt mondták, hogy Magyarország tranzitország, és ahhoz, hogy az ország fejlődjön, autópályákat kell építeni, minél többet, mert majd az elhozza a kánaánt. Különösen az SZDSZ jeleskedett ennek propagálásában, akkor persze még nem gondoltuk, hogy van némi Strabag-háttér is a dologban. Maga az autópálya szó ma is varázsszónak számít, emlékezzünk csak vissza a 2002-es kampányra, ahol Orbán szemére vetették, hogy nem épültek autópályák (illetve nem adott át eleget), másrészt a mostani kampány során is kiemelten hangsúlyozzák, hogy az elmúlt 8 évben 700 km autópálya és gyorsforgalmi út épült!
700 km, hurrá! És tessék mondani, hol a gazdasági fellendülés, hol vannak a gyárak, a logisztikai központok, a munkahelyek? Aki már látott nemzetközi kikötőt, tudja, hogy a logisztika nem egyenlő azzal a pár török és román kamionossal, aki 30 óra vezetés után átrobog az országon, és a hogy annyi konténert, akkora logisztikai központot egész Magyarországon nem látni, mint ott. Hiába vagyunk Európa közepén, ha egyrészt Európát nem érdekli, mi van a másik szélen, másrészt meg ha a tengeri szállításból meg kimaradunk. A nagy multik persze kiépítették logisztikai központjaikat Németországban, Lengyelországban, Franciaországban és a nemzetközi elosztás ott történik, ide csak a hozzánk szánt mennyiség érkezik. Sőt, a befektetők sem kívánnak nagy gyárakat építeni ide, ha visszaemlékezünk, a Mercedes is inkább az állami támogatást említette, mikor idejött, az autópályát meg csak utána. Nem is csoda, idejön az érdeklődő, meglátja az itteni adó- és járulékfizetési kötelezettséget, és visítva menekül boldogabb helyekre, és nem érdekli, hány km autópályánk van.
Ráadásul ez a 700 km autópálya nem aprópénz volt, pláne itt, Mutyilandben nem. Nálunk speciális felára van az állami beruházásoknak, és ennek köszönhetően az átlag feletti áron épülnek a betoncsíkok, és több milliárd forintba kerülnek kilométerenként. Ez a 700 km belekerült legalább 2000 milliárd forintba a 8 év alatt, de lehet, hogy aki ismeri a pontos árakat (mármint hogy KI mennyibe kerül), most hangosan felnevet. 2000 milliárd forint rettenetesen nagy pénz, ebből kompletten rendbe lehetett volna tenni és modernizálni az egészségügyet, adókat lehetett volna belőle csökkenteni, vagy akár államadósságot lehetett volna belőle törleszteni (legalább 10-15 százalékponttal kisebb lenne az államadósságunk, a kamatnyereséget most nem is számolva, lehet, hogy a költekezés ellenére meglenne a 60%-os GDP arányos kritérium!). Ehelyett autópályákat építettünk, és most fizethetjük az árát, miközben a gazdaságra gyakorolt pozitív hatásait nem igazán látjuk.
(A dolog szépsége, hogy az üzemanyag ára közben szép csendben emelkedik, most már 300 fölé kúszott, és pár éven belül elérheti akár az 500 forintot is. Milyen szépen nézünk majd ki akkor a sok autópályánkkal, amiken nem lesz autó, mert azokat a benzinárakat csak kevesen tudják megfizetni!)
Szóval szeretném jelezni a politikusoknak, hogy én arra fogok szavazni, aki ezt a pénzt valódi gazdaságélénkítésre fordítja, és nem autópályát épít belőle Kisbudujfalva és Nagybudujfalva közé.
A hétvégén ismét okosabbak lettünk: Balogh Zsolt, volt BKV vezérigazgató-helyettes, leendő börtöntöltelék a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában elmondta, hogy anno összesen 70 millió forintot adott át Hagyó Miklósnak, és hogy egy Nokia-dobozba 15 millió forint fér el.
“Nokiadoboz” - akár nevezhetjük új szoci mértékegységnek is. 1 nokiadoboz=15 millió forint. Én valamit rosszul csinálhatok, mert van itthon egy Nokia dobozom, de megnéztem, és nem találtam benne semmi pénzt, csak egy Nokia 1208-ast meg egy töltőt. Ezek szerint én nem vagyok sikeres. De számoljunk csak: ha egy nokiadoboz=15 millió forint, akkor 1 hagyó = 70 millió forint = 4,66 nokiadoboz, 1 tocsik= 800 millió forint = 11,42 hagyó. A sort tetszés szerint lehet még bővíteni! Szóval ezért nem akarják ezek bevezetni az eurót, megvan már a saját mértékegységük (1 nokiadoboz az kb. 55555 euró; reszkess Unió, lealázzuk a közös valutát!).
...
És akkor már látom lelki szemeim előtt a szocialista iskolát, ahol matematikát tanulnak a gyerekek: “Pistike, mennyi Tocsik egy négyes metró? 750 tocsik, ügyes vagy! És mennyi nokiadoboz? Kb. 40.000, köszönöm! Azért vigyél még magaddal párat, mert ki tudja, hány politikus lesz ott!” vagy a szocialista témazáró így néz ki: “Egy vállalkozó motorospályát akar építeni Sávolyon, természetesen adóforintokból, 25 milliárd forintért. Ha Baja Ferike megkéri a maga 10% kenőpénzét ezért, akkor mennyi nokiadobozt kell vinni neki?” (Ennek kiszámolását az olvasókra hagyom; a helyes megfejtők kaphatnak egy Apeh vagyonosodási vizsgálatot, mert hát égető szükség van minden adóforintra.)
És akkor leírom az én kedvenc feladatomat: Hány nokiadoboz kell ahhoz, hogy végre az összes korrupt politikus és állami vezető méltó helyére, a börtönbe kerüljön?????
Nagy Bandó András írása 1986-ban készült, de mondandója mennyire aktuális ma is!
Megrendítő hír az MSZP honlapjáról:
Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter felavatta, majd kerékpárral végighajtott azon a közel egy kilométer hosszúságú, mintegy 55 millió forintból megépült kerékpárúton, amely hozzájárul a környezetkímélő közlekedés biztosításához Kaposszekcső és Dombóvár között. A beruházáshoz 46 millió forinttal járult hozzá az unió.
1 km... hát, kampány van, már ez is hír. De ne legyünk rosszmájúak, inkább örüljünk, hogy csak ennyibe került. :-)
Mi kell ma a sikerhez? Először is egy 18 éves ikerpár,akik különös sérójukkal vagány megjelenésükkel, és félreérthetetlen ír akcentusukkal meghódítják a tinilányok szívét. Mellé egy jól bejáratott, könnyen dúdolható sikerdal, mely szerepre az Ice Ice Baby és az Under Pressure tökéletes. És egy tehetségkutató (X Factor), ahol befuthatnak. És az eredmény: 1. hely az ír és az angol slágerlistán, valamint tomboló siker, teltházas koncertek, melyekre már hónapokkal előtte nem lehet jegyet kapni. Ez a Jedwards.
Az ír ikerpár tavaly tűnt fel, és azóta minden körülöttük forog. Habár az X Factort nem ők nyerték, a közönség egyszerűen nem tud betelni velük. Az ikrekkel vannak tele az újságok, a plakátok, a tévé, és a legújabb hír az, hogy pót-koncertnapokat kellett beiktatni egy csomó városban, akkora az érdeklődés.
Pedig a kislemezük őszintén szólva nem egy nagy durranás. 2 szám van rajta: az Ice Ice Baby, amit ők énekelnek, és az Ice Ice Baby karaokéváltozata (!), és ennyi. Se nagylemez, se saját szám, semmi. De ezt az egyet jól megcsinálták, és ami körítést nyújtanak mellé, épp elég, hogy sztárok legyenek. Ez most még elég. És az egy dolog, hogy Magyarországon még nem ismertek, de előbb-utóbb feltűnnek a hazai magazinokban is, fáziskéséssel, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Mindenesetre a blogunk az elsők között írt róluk, és erre büszkék vagyunk :-)
Nem tudom, megfigyeltétek-e, de mostanában az Index főoldala illetve a blog.hu tele van a Jobbikot nem éppen jó színben feltüntető bejegyzésekkel. Jelen pillanatban, mikor ezt írom (csütörtök dél), akkor is két bejegyzés foglalkozik a Jobbikkal, ahol az egyik valami orosz lobbinak tünteti fel őket, a másik meg azt ecseteli, hogy aki a Jobbikot választja, csalódni fog. Nos, én sem rajongom a Jobbikért - meglátásom szerint egy olyan párt, ami jól látja a problémákat, de rossz megoldásokat ad rá -, de erősen túlreprezentálják őket, negatív értelemben. A Jobbikot “fikázni” ma divat, és könnyen címlapra lehet vele kerülni.
A Jobbik ma egy parlamenten kívüli párt, amelyik a választásokon jó eséllyel bejut, és a második-harmadik helyen fog végezni. Lehet őket szeretni, nem szeretni, imádni, gyűlölni, de a média tárgyilagossága őket is megilletné ugyanúgy, mint ahogy megilleti a többi pártot, például az MSZP-t, Fideszt, MDF-et, vagy a nyúlfarknyi, erősen felülreprezentált LMP-t. Ez a tárgyilagosság azt jelentené, hogy helyükön kell őket kezelni, ismertetni kell a programjukat, és be kell mutatni minden nézőpontot velük kapcsolatban is. Persze, Magyarországon élünk, tudjuk, hogy a média éppen ezt a szerepet nem teljesíti, de akkor sem illik a Jobbikot ennyire negatív színben nyomatni éjjel-nappal (mégha meg is érdemlik sokszor), miközben a többi párt “ügyeiről” csak a néma csend...
Egy nagyon aranyos történet arról, mikor a gyerek bent van a munkahelyen, és dolgozik. Mint légiirányító :-)
Felfüggesztették állásából a New York-i John F. Kennedy repülőtér egyik légi irányítóját, mivel magával vitte gyermekét az irányítótoronyba, és engedélyezte neki, hogy ő adja az instrukciókat a felszálló repülőgépeknek.
JetBlue 171, felszállás engedélyezve " - hangzottak a fiú szavai az egyik esetben. Apja ezután részletesebb utasításokat adott a kaliforniai Sacramentóba induló repülőgépnek, majd közölte a pilótákkal: "Ezt kapjátok fiúk, amikor a gyerekeknek nincs iskola!".
Forrás: Index
Mai kérdésem az lenne: ti utaznátok-e egy olyan repülőn, melyet így irányítanak?
Aki esetleg lemaradt volna róla: "Rogánné nem mer az ura előtt szarni". Ez fogad a tavasz első napján az Index címlapján. Azért ez már igen! Jó, elhiszem, a politikus is ember, neki is van alteste és olyanja, amivel olyanokat is szokott csinálni; és elfogadom, hogy a politikus nem egy szobor, ami legtöbbször csak válltól felfelé létezik, de az a nagy helyzet, hogy engem mégis jobban érdekelne az, ami felül van, és nem az, ami alul. Mert ami felül van, sokszor az is bűzlik, viszont az is tény, hogy ha valakit sokat mutogatnak alul, akkor nem látják, hogy bűzlik felül.
Rogánné nem mer az ura előtt szarni... azért Rogán Tóninak is lehetett volna annyi esze, hogy ilyenkor szépen elküldi az asszonyt kávét főzni, és megkéri a riportert, hogy ezt a részt majd vágják ki. Vagy a riporternek, hogy ezt a részt nem hagyja benne. Mert az egy dolog, hogy ma ez a bulvárműfaj virágkorát éli, és hogy Rogánné szarását többen olvassák, mint mondjuk Pintér András amúgy kiváló cikkét a háztartások tőzsdézési szokásairól, de könyörgöm, valahol szabjunk már határt! Ennyi erővel legközelebb a tehetségkutató abból fog állni, hogy ki tudja messzebbre hányni a reggeli sárgaborsófőzeléket. Lenne nézettsége, higyjétek el.
Rogánné nem mer az ura előtt szarni... most arra gondolok, mi lesz a következő. Kampány van, vazze, gyerünk, minden hír számít! Például: Torgyán József orgazmus előtti felszólalásokat tart! Morvai Krisztina csak hátulról szereti! Mesterházy Attila még a nagydolog közben is a nyugdíjasokra gondol! Orbán Viktor egyszer bepisilt a kispadon! Hajrá!
Arra kérném az Index tisztelt szerkesztőit, hogy találják meg az egyensúlyt az olvasott bulvár és a valóban közéleti tartalom között! A címlapot sokan olvassák - gyerekek is -, és ha már minket sikerült teljesen elhülyíteni, legalább őket próbáljuk megmenteni ettől! Én még mindig hiszek abban a világban, ahol egy Gregor Bernadettet nem csak az izéjéről ismerik meg, ahol egy Kocsis Zoltán hívnak meg a talk-showba Fekete Pákó helyett, és ahol egy Kiszel Tünde és Győzike ismertsége nem előzi meg a mindenkori magyar pénzügyminiszterét.
Tegyünk érte!
Ezt mondtátok legutóbb...