Sándor György elindult egy Burda-szabásmintával Budapesten, mondván, hogy eltévedt, és a szabásmintát mutogatja, mint térképet... tanulságos :-)
Szeretitek Moldovát? Nemrég találtam egy oldalt, ahol az összes műve fent van, egyet kirakok ide is :-)
Még középiskolás koromban szinte mindennap eljárogattam Kőbányán a Pataky művelődési otthonba; Évával, a könyvtároslánnyal szerettem beszélgetni.
– Mi az apád foglalkozása? – kérdeztem.
– Színész. Az Operettszínházban játszik.
– Hogy hívják?
– Kovács Mihály. Nem ismered?
Szégyenkezve vallottam be, hogy még nem hallottam a nevét.
– Pedig nagyon nagy művész.
Pótolni akartam a mulasztásomat, vettem jegyet egy darab54hoz, melynek szereposztásában ott állt: I. Vendég: Kovács Mihály. A szín egy titkos kártyabarlang előszobáját ábrázolta, itt jelent meg az I. Vendég, vagyis Kovács Mihály. Közvetlenül a játékasztal mellől jöhetett, és sok pénzt veszíthetett, mert két kártyát tartott a kezében, és azzal ütötte a homlokát.
– Én hülye! – mondta közben.
Ezzel kiment, de később újra bejött, megint verte a fejét a kártyalapokkal.
– Én hülye! Marha! Barom! Állat! Hogy lett volna az anyám szecskavágó!
Több szövege aztán nem is volt.
Évekkel később egyszer beszélgettem az operett szövegírójával, eszembe jutott az a régi előadás, megkérdeztem, hogy miért épp ilyen önmagát szidalmazó mondatot adott Kovács Mihály szájába?
– Kérlek szépen, ez a Kovács Mihály akkoriban minden létező szervezetben elnökségi tag volt, élet-halál ügyekben döntött, és csak úgy nyírta maga körül az embereket. Színésznek olyan tehetségtelen volt, mint egy galagonyabokor, de nem érte be néma statisztálással, mindig „beszélő” szerepeket akart. Mikor ezt a darabot írtam, akkor is rám szóltak: tessék néhány mondatot adni Kovács elvtársnak! – Legyen meg a ti akaratotok! – és így végre elmondhattam róla a véleményemet, hogy lett volna az anyja szecskavágó.
Ma, április 16-án van a holokauszt emléknapja.
Sajnos a téma rettenetesen kényes, több ok miatt is. Egyrészt ott van az a szélsőséges vélekedés, mely szerint a holokauszt nem is volt akkora, és ezzel próbálják kisebbíteni az akkor történt borzalmakat, mintha százezer ember halála (egy nagyvárosnyi) kevesebbet érne ötszázezer ember halálánál (egy megyényi). Erre tett rá Mesterházy Attila a törvényjavaslatával, mely úgy kívánja ezt büntetni, hogy gyakorlatilag rögzít egy éppen hivatalos álláspontot, és aki ettől eltér, az bűnös - ezzel lehetetlenné téve minden vitát. Na és ne feledkezzünk meg a túlélők utódairól, akik minden lehetséges módon pénzt próbálnak csinálni elődeik szenvedéséből (lásd legutóbb a MÁV-ügyet), és ezzel is sikeresen támogatják az előítéleteket. Szóval agyrém, ami a témával kapcsolatban van.
De ez a nap ne róluk szóljon, hanem azokról a túlélőkről és halottakról, akik átélték és megszenvedték az akkori borzalmakat. Képzeld el, hogy jön érted és családodért az aktuális hatalom erőszakszervezete, beterelnek egy marhavagonba, ahol nyomorogva végigállod azt a pár száz kilométert, majd beterelnek egy táborba mely fegyveresekkel tele, ott elszakítják gyermekeidet meg szüleidet, mert ők gyengék, és nagyon jól tudod, hogy mi vár rájuk; te meg mehetsz a munkatábor részbe, embertelen körülmények közé, ahol alig kapsz enni, az őrök kényük-kedvük szerint megölhetnek, és várhatod, hogy talán majd történik valami, és megmenekülsz ebből a pokolból, vagy inkább várod a halált, hogy vége legyen a szenvedéseknek. És a legszörnyűbb az egészben az, hogy mikor vége lett az egésznek, és az agyilag egészséges emberek azt gondolnák, hogy ezen borzalmak többé nem történnek majd meg, nagyot tévedtek: a kommunizmus átvette a módszereket (az ÁVH módszerei, Recsk, Gulág, stb.), és majdnemhogy hasonlóképpen viselkedett azokkal, akik nem fértek bele az akkori politikai képbe. És sajnos még a XX. század második felében is találunk hasonló táborokat politikai foglyoknak...
A holokauszt emléknapja pont azért van, hogy ne felejtsük el az akkori eseményeket, és hogy a történelem ne ismételhesse meg önmagát. Rengeteg ártatlan embert kínoztak és öltek meg akkoriban, pusztán származására, vallására hivatkozva, olyan dolgokért, amikről ők semmit sem tehettek. Az általánosítás és a sztereotípiák veszélyeire hívja fel a figyelmet ez a nap, és nekünk semmi más dolgunk nincs, csak tanulni belőle. És örüljünk, hogy nem akkor éltünk, rossz csillagzat alatt.
MDF: Dávid Ibolya pártelnök lemondása után Herényi Károly jelezte, hogy ő továbbra sem mond le Dávid Ibolyáról.
MSZP: Lendvai Ildikó az aznapi negyedik sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy a Fidesz kétharmadát úgy lehetne kikerülni, ha a Jobbik visszalépne az LMP javára, az LMP az MSZP javára, az MDF az SZDSZ javára, az ÖCO a VACO javára, valamint Bokros Lajos táncolna még egy szambát meg egy rumbát.
Jobbik: Vona Gábor erre a felvetésre úgy reagált, hogy támogatja az ötletet, ezért felszólította azon Jobbikra szavazó romákat, akiknek zsidó a vallásuk, hogy a következő fordulóban támogassák az LMP képviselőjelöltjét.
MSZP: Lendvai Ildikó aznapi hetedik sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy ma még négy sajtótájékoztatót tart; a következőt Orbán Viktor sajtótájékoztatója után, "miről beszél Orbán Viktor?" címmel, illetve ha ez a sajtótájékoztató elmaradna, akkor "Mit hallgat el Orbán Viktor?" címmel.
LMP: A választás utáni ünneplés a jelek szerint túl jól sikerült a pártnál, ugyanis a választmányi tagok véletlenül megváltoztatták a párt nevét Lehet más a pálinkára...
MSZP: Lendvai Ildikó aznapi kilencedik sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a Fidesz kétharmadát úgy lehetne megakadályozni, ha a Fideszes képviselőjelöltek visszalépnének. És különben is, Kubatov.
Fidesz: Kövér László kijelentette, hogy jó lenne, ha Lendvai Ildikó is ugyanúgy 99%-os feldolgozottságon állna, mint a szavazatok számlálása.
Bevallom, nagyon tetszik az új parlament felállása: nem is feltétlenül a szereplők miatt, hanem azért, mert most mindenkinek meglesz a lehetősége a bizonyításra.
Először is bizonyíthat a Fidesz, hogy tényleg reformokat kíván végrehajtani. Abszolút többségük van, jó eséllyel meglesz a kétharmad is, tehát most nem kell egyeztetni senkivel, nem kell Torgyán-féle alkukat kötni, egyszerűen csak végre kell hajtani az elképzeléseket. Sokat hallottunk az adócsökkentésről, a bürokrácia leépítéséről, a közbiztonság javításáról, a munkanélküliség csökkentéséről, államadósság-csökkentésről – mostantól nincs kibúvó, nem lehet az ellenzékre fogni, ha nem tudják keresztülvinni. A mostani Fidesz-kormányzás háromféleképpen sülhet el: 1. jól csinálják, és az ország ezt értékeli, és 2014-ben ismét nyernek 2. jól kormányoznak, de az emberek többsége nem szereti a reformokat, ezért megbuktatják a jól működő kormányt 3. marad a mostani „langyos víz”, bársonyos reformok, meg minden más, amibe Gyurcsány is belebukott, és akkor elcsúsznak valami pitiáner politikai ügyön. Nekem az első lehetőség a legszimpatikusabb.
Aztán bizonyíthat a választás nagy vesztese, az MSZP is. Egyrészt a nyolc év alatt folyamatosan hangsúlyozták a konstruktív ellenzékiséget – tessék, most lehet művelni! -, másrészt be kell bizonyítaniuk, hogy képesek megújulni, és végre elhajtani a fenébe a Kovács-Lendvai-Kiss Péter-Gyurcsány-féle vonalat. Tudomásul kell venniük, a választóknak elég volt a Botoxból, viszont az emberek szívese fogadnának egy fiatalos, új baloldali pártot. Nem lesz könnyű menet ennek megteremtése, de mikor, ha most nem?
A Jobbik bebizonyíthatja, hogy képes európai módon, „politikailag korrekten” előadni a javaslatokat. Most nem elég kivonulni „Gárdaruhában” egy-egy helyszínre, most az országgyűlésben kell elfogadható szintű törvényjavaslatokat benyújtani olyan témákról, mint pl. a „cigánybűnözés”, és mindezt úgy, hogy a többi parlamenti párt is támogassa. Bizonyíthatják, hogy esetleges későbbi kormányra kerülés esetén sem ragadnak meg a szlogenek szintjén. Annak nem sok értelme lesz, ha a Jobbik minden ellen tiltakozik, és nagy hanggal mondják a magukét – ehhez kár a parlamentbe menni. Ha sikerül kulturáltan, konstruktívan viselkedniük, sok bizonytalan szavazó számára bizonyíthatják az „elfogadható szélsőség” politikáját, ha viszont tevékenységük kimerül a „fikázásban”, akkor megragadhatnak a 15% körül, sőt, sikeres Fideszes kormányzás alatt el is tűnhetnek akár.
Az LMP-től várom a legtöbbet. A Lehet más a politika, remélem, nemcsak szlogen, hanem valódi elv is. Elvárom tőlük, hogy a reformok mellé álljanak, de azt is, hogy a hülyeségek ellen tiltakozzanak. Jó lenne, ha ellenzékiségük nem merülne ki abban, hogy mindenre nemet mondanak, pláne nem állnak össze az MSZP-vel – ez már az SZDSZ-nek sem jött be. Várom tőlük a reformjavaslatokat, a konstruktív ellenzékiséget, valamint hogy a nagyok körmére néznek. Bizonyíthatják valódi függetlenségüket és hangoztatott szakértelmüket.
Szóval most minden adott ahhoz, hogy végre valami izgalmas alakuljon ki a szokásos „jobb-bal” harc helyett. Na, az lenne az igazi rendszerváltozás!
Mint tudjuk, ahhoz, hogy valaki egyéni képviselőjelöltként indulhasson egy választáson, 750 kopogtatócédulát kell összeszednie - persze picit többet szoktak leadni mindig, mert néhány érvénytelen, meg rosszul van kitöltve; jobb a biztosra menni. Az ajánlószelvény persze nem jelent biztos szavazatot, de azért jelzi, hogy az adott jelöltre többen fognak szavazni, mint a család. Ennek ellenére vannak érdekes eredmények, melyek azt sejtetik, hogy a kopogtatócédula-gyűjtés nem érte el a jogalkotó által kívánt hatást (most ezt szépen megfogalmaztam :-). Az azért elég hihetetlennek hangzik, hogy valaki összegyűjt 750 érvényes ajánlószelvényt, de száznál kevesebb szavazatot kapjon. Lássunk pár példát:
Pápai István (MIÉP) - 83 szavazat (Csongrád, 2. vk)
Nagy Norbert (MSZDP) - 40 szavazat (Hajdú-Bihar 5.vk)
Megyesi Károly (MIÉP) - 87 szavazat (Hajdú-Bihar 5.vk)
Ferencz Sándor (MSZDP) - 93 szavazat (Nógrád, 4. vk)
Lóth Ferenc (MSZDP) - 88 szavazat (Somogy, 6. vk)
Azért én ezeknek a jelölteknek újra megnézném az ajánlószelvényét...
Úgyis mindenki elemez ezerrel; én hadd' emlékezzek meg egy tegnapi nagyon bájos eseményről.
Ugyebár az OVB meghosszabbította a kampánycsendet, mert még nem szavazott le mindenki, de ahogy telt az idő, egyre nagyobb lett rajtuk a nyomás, és elkezdtek tárgyalni az ellenkezőjéről. Az M1 adta élőben.
És mi hangzott el valami nagyon okos szájából? "Még több százan fognak ezután szavazni, tehát fenn kell tartani a kampánycsendet, hogy ne befolyásoljuk őket, blablabla".
Mondta ezt egy jól öltözött (öltöny, nyakkendő, makkos cipő, diploma, érted, minden, váúúúú!), gondolom rendkívül felelősségteljes állással bíró úr.
Közben meg már mindenhol bemondták az előrejelzéseket, sőt, szivárogtatták az eredményeket, a szavazni vágyók meg vígan nézték mindezt mobiltévén. Meg bőszen telefonálgattak az ismerősöknek.
Vajon hol élnek ezek a nagyon jól öltözött, rendkívül jó állással bíró öltönyös hölgyek-urak? És hogy lehet, hogy ennyi ésszel áldotta meg őket a mindenható?
Kedves olvasó! Ma, április 12-én minden bizonnyal nagyon sok cikket és posztot fogsz találni a tegnapi választásról és annak eredményéről; az Index címlapja is tele lesz megmondóemberekkel, elemzőkkel, és „én megmondtam!” típusú cikkekkel. Mindenki magyarázni fogja az eredményt, tendenciákat keres és vél felfedezni, és megírja, hogy miért kellett ennek így történnie, ahogy történt. Anno, mikor kitört a válság, akkor is nagyon sok közgazdász kezdte utólag magyarázni, hogy miért is lehetett ezt előre látni – miközben előtte csak pár kósza hang jósolta meg az egészet.
Ezért egy különleges kísérletbe kezdek, melynek a végeredményét most olvasod. Ugyanis én már szombaton (április 10-én) megírom a választás általam vélt eredményét és elemezni is fogom röviden – és te tizenkettedikén a tények alapján már meg tudod ítélni, hogy hülyeség-e vagy sem. Ha jól tippelem meg az eredményt és a tendenciákat, akkor kérek egy vezetői pozíciót a kormányzati jósdába, ha meg nem, legfeljebb röhögünk rajta egyet – így, utólag. Tehát ezt a posztot szombaton írom meg, és le is kommentelem azonnal, hogy bizonyítsam, nem utólag firkantottam ide a frankót :-)
A tegnapi választást két rövid félmondattal lehetne jellemezni: nagy meglepetés nem történt, de az előzetes várakozások sem jöttek be. A Fidesz természetesen megnyerte a választást, és a listán kapott 53,2%-kal és a több mint 80 egyéni győzelemmel biztos többsége lesz a parlamentben; azonban a kétharmados többség álom marad. Hogy mi lehet ennek az oka? Egyrészt nem tett jót a Kubatov-botrány sem, másrészt sok Fidesz-szavazó azt gondolta, hogy úgyis győz a Fidesz, és nem ment el szavazni. Orbán ennek ellenére nagy győzelemnek értékelte az eredményt, de a hírek szerint az örömbe azért némi üröm vegyült – hogy minél közhelyesebben fejezzem ki magam :-)
A második helyezett az MSZP lett, melynek, mint kiderült, rejtőzködő szavazói vannak! Hát igen, az elmúlt nyolc év elég ciki lett, és a szocialista szavazók ezért nem merik a nyilvánosság előtt vállalni pártállásukat, de a szavazófülkében igen. A 21,4%-os listás eredmény bőven a várakozások felett van, és az egyéni körzetekben sem szerepeltek rosszul a szocialisták, annak ellenére, hogy egyetlen képviselőjelöltnek sem sikerült megszerezni az abszolút többséget.
A választás egyik legnagyobb vesztese a Jobbik lett. Ők maguk győzelmet vártak, és a közvéleménykutatók is 15% körül jósolták őket, azonban a 12,9%-os listás eredmény nagyon nagy csalódás a szavazóknak. Vona azt emelte ki, hogy sajnos a Fidesz által kreált botrányokat nem tudták kivédeni, és ez nagyon sok eredetileg Jobbik szavazót tántorított el tőlük, másrészt választási csalásokról beszélt, melyeket ki szeretnének vizsgáltatni. A többi párt viszont üdvözölte, hogy a szélsőjobbnak nem sikerült előretörnie.
És íme a legnagyobb nyertes, az LMP. Valószínű a Kubatov-beszéd hatására sokan döntöttek úgy, hogy tényleg elég ebből a politikából, és kellene valami más is, és ők az LMP-hez mentek át, akik így gond nélkül átlépték a parlamenti küszöböt. Habár nem sok egyéni jelöltjük maradt állva, de a listán elért 6,2% bőven elég lesz ahhoz, hogy hallathassák hangjukat a parlamentben is. Az LMP főhadiszállásán mindenesetre örömünnep volt egész éjszaka.
Ami sikerült az LMP-nek, nem sikerült az MDF-nek. A 3,4%-os listás szavazat nem volt elég az országgyűlésbe kerüléshez, és meglepő, hogy a párt nemcsak vidéken, de Budapesten is gyengén szerepelt (ott éppen csak elérték az 5%-ot, míg vidéken nagyon leszerepeltek). A politológusok azt emelték ki, hogy a párt teljesen szétverte bázisát, és ezáltal nem sikerült mozgósítani az embereket, és még Bokros neve is kevés volt ide. A párt régi szimpatizánsai és politikusai mindenesetre Dávid Ibolya és Herényi Károly távozását követelik, és az MDF újjászervezését követelik az Antalli hagyományok alapján.
A Civil Mozgalom 1,4%-ot ért el, ami elég lesz az állami támogatáshoz, máshoz viszont nem. Seres Mária mindenesetre megköszönte a szavazatokat, és jelezte, hogy ez a választás jó alap volt ahhoz, hogy az önkormányzatin minél jobb eredményeket érjenek el, de a fő cél a 2014-es parlamentbe jutás.
Tudom, vad jóslatok, de kíváncsi vagyok, mi jön be belőle :-)
Matek:
A hírek szerint pár szavazókörben még 300-400 szavazni kívánó állampolgár vár arra, hogy leadhassa szavazatát. Számoljunk úgy, hogy átlagosan egy perc egy ember szavazásához elegendő.
A kérdés: hány perc kell ahhoz, hogy mind a 300-400 ember leadhassa szavazatát? Nekem 300-400 perc jött ki, ami kb. 5-6 óra (még pluszban). Tehát ezek szerint hajnal egy-kettőig ne is várjunk semmilyen eredményt (az is csak részeredmény lesz).
A 760 fős "sorszámosztogatós" szavazókörről most nem beszélek, hátha nem igaz,
Szerintetek mikor kezdhetik el közölni az eredményeket?
A mai nap abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én ellenőrizhettem a szavazatokat gyűjtő doboz lezárását. Sokan talán nem tudják, hogy kerül oda, így néhány szót ejtek róla.
Ha elmész szavazni, láthatod a dobozt, amibe be kell dobni a borítékot. Ha jól megfigyeled, ez egy nemzeti színű szalaggal van átkötve, az elején pedig - ahol a szalag keresztezi egymást - egy záró matrica (plomba) található, így észrevétlenül nem lehet felbontani a számlálásig.
Hogy a csalás gyanúját elkerüljék, a lezárás ellenőrzése az első szavazóra hárul, aki természetesen nem lehet a választási bizottság tagja. Amíg nem érkezik meg egy korán kelő (vagy későn fekvő), addig a doboz nyitva áll. Miután azonosította magát, az ő dolga megnézni, hogy a doboz üres-e, majd figyelemmel kísérni a műveletet. Ha rákerült a lezárást biztosító matrica, meg kell néznie, nem nyitható-e, s ha rábólint, jöhet a papírmunka.
Létezik egy ellenőrző lap, ami nem más, mint egy jegyzőkönyv, hogy az első szavazó a lezárást megfelelőnek találja és aláírásával igazolja. Miután a bizottsági tagok is aláírták, ez a lap bekerül a dobozba, mint nulladik voks (ennek meglétét számláláskor ellenőrzik) és kezdődhet a szavazás.
Kabarétörténelmünk egyik legnagyobb jelenete következik, mely kötelező darab mindenki számára: Markos Nádastól a Kőbe zárt lélek! Józsi bácsi! Az alanti videó csak az első rész, de érdemes megnézni a folytatást is, itt majd itt.
Szóval kampánycsend van, most nem lehet kampányolni, politizálni sem akarok, így nézzünk valami semleges témát: például mesét mondok!
Ismeritek a holló és a róka meséjét? Tudjátok, a holló szájában ott a sajt, de jön a sunyi, ravasz vörös, és kiénekli... ja, hogy ez így a 2006-os választásokra hasonlít? Jó, kampánycsend van, ugorgyunk.
Inkább beszélgessünk a történelemről! Ki volt a kalapos király? Dehogyis Dávid Ibolya! II. József! Nem Debreczeni! Na jó, hagyjuk, lássunk valami mást.
Ma voltam vásárolni, és mivel fogyókúrázom - nem akarok Kövér lenni -, vettem narancsot. Szereted a narancsot? Ja, hogy ezt vasárnap 19 óráig nem lehet publikálni... ugorgyunk.
Például láttad a keddi Barcelona Arsenal meccset? Mekkorát játszott Messi! Most tényleg a Jobbik győzött... Jajj, ezt sem kellett volna...
Látod, nekem mindenről ugyanaz jut az eszembe. Lehet, más a politika nélkül is tud élni?
1. Nézd meg a szórólapodon, hogy melyik pártra kell szavazni. Itt nem lesz jelen a frakcióvezető, aki bekiabálja, hogy kire kell szavaznod!
2. A szavazásra vidd magaddal az asszonyt, anyósod, a gyerekeidet (ha nincs, kérj kölcsön a szomszédoktól párat, lehetőleg 8 év alattiakat), az összes rokonodat, hozd ki anyád a nyugdíjasotthonból, és így, csapatostól indulj el szavazni!
3. Ne felejtsd el meghívni a sajtót: országos médiumok, tévék, bulvársajtó, meg a helyi bálnavadászok lapja!
4. Mikor szavazol, X-szel tedd, ne rajzolj bajuszt, kettőskeresztet, sarlót-kalapácsot, turult vagy faszt a szavazólapra, illetve ne minősítsd a jelölteket, mert senkit nem érdekel!
5. A fülkéből ne lopd el a tollat, nem a parlamentben vagy!
6. Mikor a kamerák kereszttüzében bedobod a szavazatodat az urnába, a felállás a következő legyen: mögötted a család, melletted az asszony, a bal karodon üljön legalább három gyerek, és a jobb kezedben látványosan lobogtast a szavazólapot! Ezután, mikor a fotók elkészültek, dobd az urnába! Mármint a szavazólapot, ne a gyereket!
7. Mikor végeztél az egésszel, vigyél vissza mindenkit ahová való, és töltsd a délutánt valami mással. A pártközpontba ne rohanj be, lehetőleg jó nagy késéssel, olyan este 10 körül elég odavonszolnod magad! Addig lehetőleg igyál jó sok alkoholt, hogy tudjál elég hülyeséget beszélni, mikor interjúra kerül a sor!
Szeretnék gratulálni a Fidesznek és a Jobbiknak, hogy megtalálták egymásban a fő ellenséget, és sikerült addig csesztetni a másikat, míg mindkettő párt szavazóbázisa csökkent. (Figyeljétek majd meg a választásokon, mi marad a vérmes reményekből!) Gratulálok ahhoz is mindkét pártnak, hogy kitartó aknamunkával sikerült a bizonytalanokat más irányba terelni, és míg az MSZP sorra adja ki a sikerjelentéseket (hogy ez mit ér, ismerjük 2006-ból, mikor a választások másnapján derült ki, hogy "hopp, mégsem!"; de minden bizonnyal sokan már elfelejtették...), valamint az LMP és az MDF (igen, az MDF!) igyekezett visszafogni magát a hajrára, addig ez a két párt feltétlenül szükségét érezte, hogy az utolsó pillanatokban teregessék ki a másik szennyesét, hogy jó friss legyen a választóban az élmény a szavazáskor.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Viseljétek a következményét az óvodás játszmáitoknak!
Ezt mondtátok legutóbb...