Potom 15 dolcsiért vehetsz a gyereknek, ilyen kis donor figurákat. Ez olyan, mint nálunk a kinder tojás. Hiszen itt sem tudod, hogy milyen figura lapul a dobozban. A játékokkal az a cél, hogy népszerűsítsék a szervek felajánlásának fontosságát. A művészek megtaláltak tehát annak a módját, hogyan legyen akár 5 szívünk, vagy tíz szemünk.
Nehéz szülés volt, sok volt a bába és az orvos is, de így sem akart világra jönni a kicsi. Aztán a főorvos 2009. május 22-én egy laza mozdulattal világra segítette. Megszületett az új erdőtörvény.
Jelen pillanatban ez Európa legszigorúbb erdőtörvénye. Kell is ez nekünk, magyaroknak! Hiszen az erdő- kincset nem szabadna elherdálnunk, ez a miénk és annak is kell maradnia. De ehhez az kell, hogy őrizzük és óvjuk, mi magyarok!
A törvénnyel az illegális fakitermeléseket (ez is ránk jellemző) szeretnék kivédeni, követhetővé tennék a fa útját a kitermeléstől a felhasználásig. Nem tudom, hogy lesz-e foganatja. Betartja-e valaki csak azért, mert azt írták le „ott fenn”!
Közeledik az idő és "elballag" az unokám. Június 12-én búcsút vesz az általános iskolától, hogy szeptemberben egy "emelettel" feljebb folytassa tanulmányait. Ennek már tétje van. Ő választotta a középiskolát. Talán egész életét meghatározza a szakma, a hivatás, melynek alapjait 5 év alatt kell elsajátítania. Most még buzgón készül a család a ballagásra. Igen, ez mérföldkő az ő életében, hiszen középiskolás lesz. Elhagyja a teret, ahol 8 évig koptatta a padokat, gyűjtötte az ellenőrzőben a dicséreteket és az intőket, életre szóló barátságokat kötött és pár tanárt örökre a szívébe zárt. A tény, hogy a családban rajta kívül mindenki készül, izgul, szervezkedik, elgondolkodtat. Mire ez a nagy felhajtás? És miért okoz gondot az ajándékozás? Egy szép könyv, egy csokor virág miért nem elég jó erre az alkalomra? Családi beszélgetés kapcsán megtudtam, hogy ez már nem divat, sőt ciki, ha "csak" egy könyvet és virágot kap a ballagó diák. Miután elmondták a tudatlan nagyinak, hogy ma már a hordozható számítógép, a drága mobiltelefon, a motorbicaj, (és sorolhatnám a drágábbnál drágább ajándékokat) szerepel az elvárások között, hát mi tagadás dühös lettem. Családok, akiknek ma egzisztenciális problémáik vannak, hogyan vehetik fel a versenyt a jól menő vállalkozóval, a jó anyagi körülmények között élő családokkal? A munkanélküli szülők, vagy a gyermekét egyedül nevelő anya (ilyenből több is van az osztályban) mit mond gyermekének a szép csokor mellé? Jó tanácsokat, szívből jövő, szép szavakat. Csakhogy egy 14-15 éves kamasz megérti-e azt, hogy a drága és hőn óhajtott telefon helyett most "csak" pár, bátorító, hasznos tanácsot kap szüleitől, rokonaitól? Mert többre nem telik.
Életem két, szép, meghatározó emléke az általános iskolai és a középiskolai ballagásom. Ma is őrzöm a lepréselt rózsaszálat a szüleimtől kapott csokorból, és a könyvet, melybe anyám gyöngybetűivel a következőket írta: "Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindig, minden körülményben.." (Arany János) Ez a mondat meghatározta eddigi életemet, igyekeztem ennek szellemében élni. Unokámnak a virág mellé most én is csak ezt tudom adni. A 13. havi nyugdíjamból talán vettem volna neki egy mobiltelefont:-)
A sorozat mai részében is mutatunk egy fotót, egy olyan tárgyról, amelynek nem teljesen egyértelmű a funkciója. Az olvasónak ismét azt a feladatot szánjuk, hogy találjon ki valami frappáns/ötletes/poénos funkciót az adott eszköznek, és ossza meg velünk komment formájában. Nem feltétlenül a tárgy valós szerepére vagyunk kíváncsiak.
Szívünk szerint a legjobb ötletet díjaznánk is, de egyelőre nem tolonganak a szponzorok, így jelenleg ajándékot nem tudunk adni. Tehát ismét a dicsőségért, és a rengeteg elismerésért megy a játék.
Mit gondoltok, mire lehetne használni az alábbi tárgyat, és egyáltalán, mi ez?
Kis kreatív játék következik. A következő kétsorosok ismert magyar politikusokról szólnak. Kik lehetnek ők? Annyit segítek, ha a kipontozott helyre beírod a nevét, akkor rímel!
Nyereménynek egy kéthetes thaiföldi álomutazást tudok felajánlani; azaz mikor leközelebb álmodsz, álmodban nyaralhatsz két hétig Thaiföldön :-)
Szóval a versikék, a megfejtéseket a kommentekben kérjük:
Párom nagypapája -aki immáron több, mint 70 éves-, vidéken él. Annak idején nagy paraszt (értsd mezőgazdaságból élő) volt, földekkel, állatokkal. Persze tőle is elvettek a kommunizmusban mindent, így nem róható fel neki, hogy utálta azt az időszakot. Bár igaz ami igaz, a mostani rendszer sincs ínyére.
Mikor legutóbb meglátogattuk Béla bácsit, az első dolga az volt, hogy kivigyen bennünket az istállóba. Pontosabban a juh hodályba. Eddig nem volt ilyen funkciójú épülete, de úgy határozott, hogy birkanyájat szervez maga köré. Az első két egyed már be is lakta az épületet.
"Szóval ő Ildikó (LENDVAI) és Katalin (SZILI) ;) Hát nem édesek!"
Mikor megkérdeztük az öreget, hogy mi a nevük az állatoknak. Azt mondta, hogy az egyik az Ildikó, a másik meg a Katalin. Béla bácsi elmondása alapján teljesen politikai alapon kapták az állatok ezeket a neveket.
„A szocialisták egy országot néztek/néznek birkának, én miért ne nézhetném őket annak?”
Tulajdonképpen azt hiszem, tudok azonosulni az öreggel, igaz nekem ez nem jutott volna eszembe. Béla bá szerint hely még van, így fejébe vette, hogy legalább a frakciót megalapítja, ott lenn, vidéken. A következő állat nevét is kitalálta már, Ő lesz Kinga.
Olyan családban nevelkedtem, ahol a csúnya beszédnek, káromkodásnak nem volt helye. Nem is próbálkoztunk. Olyan gazdag a magyar nyelv, hogy érzelmi kitöréseinkre mindig megtaláltuk a megfelelő, de trágárnak nem nevezhető kifejezéseket. Ebben a szellemben próbáltam fiaimat nevelgetni, mondhatom, felnőtté válásukig eredményesen.
Az első, fiam szájából elhangzott "b...meg"-et éppen az anyósülésen ülve, első autójában hallottam, nem kis meglepetésemre. Sokkolt a félreérthetetlen szitok, melyet egy vele szemben szabálytalankodó autósra szórt. Nem értettem az őszinte haragot, de leginkább azt, ahogy ennek hangot adott. Az én jól nevelt fiam káromkodott. Mivel soha nem vezettem autót, csak utasként ültem mellette, nem is értettem haragjának indítékát. Később elmondta, hogy baj lehetett volna a másik autós felelőtlensége miatt, ezért "húzta fel" magát ennyire.
Később megtapasztaltam szinte ugyanezt a kisebbik fiamnál, aki, ha lehet mondani még szerényebb, szófogadóbb fiúcska volt kis korában. Az első autójában, az első velem tett kocsikázás közben, letekert ablaknál, beszólt egy autósnak, aki már nem is tudom, hogy mit csinált rosszul. A fiam, aki soha, senkire egy csúnya szót nem mondott a jelenlétemben, "anyázott". Kudarcként éltem meg mindkét esetet, mire fiaim felvilágosítottak, hogy ők még "finomak" is voltak sok autóshoz képest.
Ezt így szokták csinálni, ez a menő? Nem értem és nem is tudom elfogadni. Valaki beül az autójába és nem viselkedik "úrvezetőként", ez nekem magas. Sokszor voltam tanúja a zebrán lépkedve, hogy gyalogos az autóst, az autós a hülye gyalogost szidja, melegebb éghajlatra irányítják egymást, malacságokat ordibálnak. Hallottam buszvezetőt is káromkodni (bele a hangosba), de soha nem gondoltam azt, hogy talán a jogosítvány megszerzésének feltétele a káromkodás is. Olvasom a hírekben, hogy egyetemisták kutatást végeznek hazánk vezetési kulturáját tesztelve, különös tekintettel az "anyázó", trágárkodó sofőrökre. Én azt tudom tanácsolni nekik, hogy sok jegyzettömböt vigyenek magukkal, mert lesz mit írogatni a magyar autósok vezetési stílusáról, szokásairól:-)
Az már abszolút nem újdonság -így hírértékkel sem bír-, hogy a mi kedves hazánk elég nagy pácban van. Mind politikailag, mind gazdaságilag és persze társadalmilag is. Ezt vagy a saját bőrünkön érezzük, vagy látjuk a szomszédot, rokont, ahogy küzd az életben maradásért. Ilyenkor választások idején, természetesen rengeteg önjelölt mindenható akad, főleg azok között, akik EP képviselők szeretnének lenni. Persze ők nem mindenhatók.
Kíváncsi lennék, hogy ha valami csoda folytán, mi, kis emberek megváltoztathatnánk az ország jövőjét, Ti mit tennétek? Mit vezetnétek be, mit törölnétek el? Mindenki a fantáziájára bízom a dolgot, nem kell leragadni a realitások talaján.
Ha én lennék egy napra a mindenható, akkor például az összes embert azonos színűvé varázsolnám (fekete, fehér, sárga, piros tökéletesen mindegy), így az egyik társadalmi probléma már meg is oldódna.
Unom a politizálást, unom a cigányozást, unom a túllihegett, semmitmondó, figyelemelterelő híreket!
Szinte örültem, amikor az orvos injekciókúrát írt fel, az egyébként nem súlyos, de igen kellemetlen, reumatikus betegségemre. Legalább elücsörgök, pihenek az egészségügyi központban, amíg várakozom a soromra. Nincs politizálás, hiszen a beteg embereknek ott nem ez a legnagyobb gondjuk. Gondoltam én!
Időpontot kaptam, szigorú utasításra kilenc órára kellett megjelennem az első "döfésre". Mindig kínosan ügyeltem arra, hogy a megadott időpontban megjelenjek, ne késlekedjek, felborítva ezzel a szigorú sorrendet. Fél kilenc körül leültem a váróban egy idősebb nő mellé. Gondoltam, hogy nézelődöm, olvasok, majd csak eltelik az idő. Fél óra múlva pedig túl leszek a 3 perces "beavatkozáson". A mellettem ülő idős hölgy látszólag megörült nekem, mert rögtön társalgást kezdeményezett.
-Először van itt? Még nem láttam. XY doktornőre vár? -csak úgy záporoztak a kérdések. - Igen, - válaszoltam - kilencre kaptam időpontot. A nő erőltetett nevetésben tört ki és együtt érző hangon mondta: - Maga csak hiszi kedvesem, hogy kilenckor behívják. Itt nem úgy megy semmi, ahogy azt maga gondolja. Nézze meg a táblát! Ki van írva: rendelés 8-14-ig. Egy hónap óta járok ide és még egyszer sem fordult elő, hogy az orvos 8-kor itt volt. Volt olyan nap, hogy fél órát késett, de lehet, hogy többet is. Akkor átöltözik, kávézik, reggelizik. Jó, ha 9 óra előtt elkezdik a rendelést. Néha jön egy-egy protekciós beteg soron kívül. Előfordul, hogy 2-3 órát várakozunk, pedig időpontot kap mindenki. Annak betartását senki nem ellenőrzi, nem illendő kérdezősködni. Régen nem így működött. Évek óta járok ide, akkor még SZTK volt és nem volt ilyen puccos, szép épület. Tudtuk, hogy ki volt az utolsó beteg, ki, ki után következik és várakoztunk türelmesen. Nem kellett időpont, jöttünk ha fájt valami, az orvos pedig vizsgált, kiírta az orvosságot vagy beutalt. Most látja mi van? A beteg le van sajnálva:-( Alig van idő a betegekre, 3 papírt is alá kell írni minden alkalommal. Adminisztrálnak, többet foglalkoznak ezzel, mint a betegekkel. Csak akkor gyorsíthatja meg a dolgokat, ha borítékot dug a doktornő zsebébe. Én ilyet nem tudok megtenni, mert nagyon kevés a nyugdíjam. Már a tizenharmadik havit is elvették, abból még néha tudtam adni a nővérkének is. Ezek meg "ott fönn" mind milliárdosok, milliomosok, azt sem tudják, hogy..............csak mondják, hogy legyünk türelmesek, pár év múlva már minden jó lesz............. és betegtársam csak mondta a magáét, politizált, beszélt a gazdasági válságról, a beépített térdprotéziséről, és a betegek kiszolgáltatottságáról.
Tíz órakor bekopogtam a rendelő ajtaján. Naivan közöltem az asszisztensnővel, hogy kilencre kaptam időpontot és még a kutya sem szólt hozzám. Lekezelő stílussal, hogy mindenki hallja a váróban rám üvöltött: - A főorvos asszonynak rengeteg telefonja van, (gondolom, hogy betegektől) ezért csúszik az időpont betartása. Sem elnézést, sem türelmet nem kért, csak hülyének nézett.
Most igyekszem megszerezni a főorvos asszony elérhetőségét, intézkedem, hátha telefonon keresztül megoldható a kezelésem. Ily módon beadatom magamnak az injekciót, ő pedig telefonon keresztül megkapja a "borítékot". Talán így járnék a legjobban:-(((
Vélemények tudományról, élővilágról, emberekről, szexről, politikáról, közéletről. Hírek, történetek, amelyek célja a szórakoztatás, és az sem baj, ha néha gondolatébresztésre sarkallják az olvasót! (tovább)
:
jó lesz ide a kettes is :) (2020.09.01. 22:06)Kotonos úr
BlaMachine85:
A prófeta szólt belőled a hús áremeléssel kapcsolatban. Ha egészségesen tartott állatok húsát akar... (2020.07.21. 00:23)A disznónak a szobában a helye!
Ezt mondtátok legutóbb...