Rájöttem, miért kell ennyi közalkalmazott. Mert túl bonyolult az összes eljárás.
Történt ugye, hogy megörököltem egy autót. Természetesen a közjegyző elküldte ennek a tényét az összes kapcsolódó hivatalba. Kaptam is az adóhivataltól egy felszólítást, hogy akkor fizessek. Ezzel párhuzamosan az okmányiroda is írt, hogy ejnye-bejnye, nem írattam át még a kocsit, tegyem meg, mert baj lesz.
Rendben, értem én a célzást.
Felhívtam az ügyintézőt, lehet-e kérni haladékot, mert most jár le a műszakija és sokkal egyszerűbb lenne már egyből új érvényességű forgalmit adni. Nem, ilyet nem lehet. Kapok új forgalmit, ami érvényes lesz 2 hétig.
Ám legyen.
Bementem, erre kiderült, hogy hát nem úgy megy az, hogy átiratom, mert a rendszerük szerint kellene lennie törzskönyvnek. Na igen, de az nincs meg, ki tudja, hol tartotta apám. A közjegyzőnek elég volt a forgalmi is, sőt, azt mondta, nem baj, ha nincs meg, mert amit ő ad papírt, azzal bizonyítom, hogy az enyém. A törzskönyv elvesztése utáni mód az, hogy "megköröztetik". Megjelenik a közlönyben majd, aztán rá két hétre, ha nem találják meg, kapok egy másikat, majd utána átirathatom és akkor kapok ismét egy újat, már az én nevemre. S majd akkor kérhetek időpontot újból, ha ők írtak nekem levelet, hogy most már átírathatom.
Egyszerű, nem?
Na de lejár a műszakija, akkor most hogyan tovább? Hát az ügyintéző megnyugtatott, hogy mehet a kocsi nyugodtan műszakira közben. Pontosabban ha nincs érvényes műszaki rajta, nem lehet átíratni, de ha nem íratom át, akkor meg megbüntetnek és kivonják a forgalomból. Kaptam papírt is róla, hogy bejelentettem a törzskönyv elvesztését és folyamatban az ügy. Na hát ennek nem nagyon örültek a vizsgaállomáson, mert ők csak annyit tudnak megadni a rendszernek, hogy van vagy nincs törzskönyv és kidobhatja nekik a gép, hogy akkor most integrált műszaki vizsga kell, ami több idő és persze több pénz. Szerencsére nem ez volt, meg is lett a vizsga.
De matricát nem kaptam.
Ugyanis a fenti okok miatt csak egy műszaki adatlapot kaptam. Ezzel vezethetek elvileg. Ám 15 napom van, hogy rendszámmal együtt bemenjek az okmányirodába, ahol megkapom a rendszámra is és a forgalmiba is a matricát. Tehát most kérjek időpontot, hogy megkapjam a matricákat, s majd ha írnak, akkor ismét menjek be, hogy átvegyem az új törzskönyvet (még a régi névre), hogy majd mehessek újból, hogy végre át legyen írva.
Előjegyzési idő átlag 3 hét, de azért 15 napom van...
Mondják, hogy Magyarország kedvelt turistacélpont, s ezt előnyünkre is lehetne fordítani. Ez egy állítás.
Nem tudom, ki él közületek külföldön, s ki látott már ottani utazási katalógust. Nekem ír kollégáim mutattak párat, s bizony abban Magyarországot még nyomokban sem láttam. Tele volt persze az itthon is népszerű mediterrán-célpontokkal, de volt benne pár környékbeli ország is, úgy mint – s most tessék megkapaszkodni – Bulgária, Románia, Horvátország. Nemcsak a tengerpart miatt. Télen Szlovákia és Ausztria. Mint mondtam, hazánk sehol.
Így nehéz lesz ide turistát hozni. Tavaly egy kolléganő kérdezte, hová menjen nyaralni, ahol lehet napozni, strandolni, túrázni, s az sem utolsó szempont, hogy olcsón kijöjjön, s rögtön javasoltam neki a Balatont, az a röhej, hogy nekik annyira nem is drága. De ő nem ezt választotta: egyrészt hogy jusson el ide (röhejes repülőközlekedés, gyakorlatilag 1 nemzetközi reptérrel!), másrészt meg tényleg nem hallott máshonnan Magyarországról, s ebben igaza van, most hiába jönne nekem az elefántcsontparti kolléga, hogy menjek oda nyaralni, mert milyen gyönyörű meg olcsó, aligha vállalnám be. Végül is Görögországba ment, s jól érezte magát.
Szóval jó tudni, hogy a külföldi turisták szeretik hazánkat, csak jó lenne tudatosítani ezt bennük is. Kicsit gázosnak tartom, hogy Prágában és Bécsben is több vendégéjszakát töltenek el, mint Budapesten. Meglennének a kiugrási pontok, nyugaton ott a Balaton, keleten meg a falusi turizmus és a gyógyfürdők, de ezt nem tudatosítjuk sehol. A német nyelvű piac megdolgozásánál jóval több kell, tovább kellene menni a francia- és az angol nyelvűek felé is! A turizmusmarketingnek nem abból kellene állnia, hogy pár TV reklám és óriásplakát, miszerint I love Hungary, hanem nem ártana bevásárolni magunkat a nagyobb utazási irodák katalógusaiba is, mert ott kicsit többet lát a külföldi az országból a Lánchídnál! A fapadosoknak sem ártana támogatást nyújtani, segíteni a marketingjüket, mert sok utast hoznak! (Ez amúgy is így működik mindenhol; ha fizetnek a repülőtársaságnak, az több járatot indít ide, s meg fogja tölteni, ha máshogy nem, akciós jegyekkel; de ne felejtsük el, azután az idehozott turista Magyarországon fog költeni!)
Ez csak egy pár tipp. Az a baj, hogy ebben a témában is úgy el vagyunk tévedve, mint azzal, hogy mennyi zsenit termel a magyar oktatás; azt hisszük, hogy mi kedvelt turistacélpont vagyunk. A fenét! Ezért a célért meg kell dolgozni minden évben, s nem építhetünk arra, hogy harminc éve sok német járt a Balatonra. Szemléletváltás kell – mint annyi minden másban.
Igazándiból nem tudom pontosan, hogy van e arra valamiféle kimutatás, hogy melyik pártnak hány óriásplakátja fut, az EP választások kapcsán. Nekem úgy tűnik, hogy talán a Jobbik erősített be leginkább, az óriásplakát fronton. Szinte mindenhonnan Morvai Krisztina próbálja velem felvenni a szemkontaktust.
Ezúton jelezném Baló Györgynek, hogy figyeljen a babájára, mert állandóan engem gusztál. Ez mondjuk nekem annyira nincs ínyemre.
Bár megjegyzem, hogy inkább ő stíröljön, mint mondjuk Gurmai Zita (vagy Göncz Kinga, muhaha). Szavazni egyikükre sem fogok, de Krisztina, mint nő jobban tetszik. Persze ez a kijelentés csak akkor állná meg a helyét, ha az ilyen kiszuperált csajokra buknék.
Na, de lényeg a lényeg. Elképzelésem sincs, hogy miből futja a Jobbiknak ekkora kampányra. Vagyis elképzelésem az van. Mert ha kicsit jobban belegondolunk, kinek állhat érdekében, hogy a Jobbik megerősödjön a hazai választásokra? Hát nem hiszem, hogy a Fidesznek. Tovább gondolva, elképzelhetőnek tartom, hogy a mi kedves világbajnok, ex külügyminiszterünk is, Morvai javára mondott le, a plakátokon való szereplésről. Ennek mondjuk örülök is, mert Kingát aztán végképp nem akarom látni.
Múltkor sem tudtam rendesen aludni, amikor a tévében láttam. Képzeljétek, boszorkányokkal álmodtam. Úgyhogy azt hiszem Morvai párti vagyok. Persze ahogy mondtam, rászavazni azért nem fogok.
Slanger kolléga feltette anno a kérdést, hogy mi lesz itt 2013 után, főleg az Uniós pénzek kapcsán; én azt a kérdést feszegetném, hogy mi volt itt 1990 után, s ebből talán le lehet vonni némi következtetést a későbbi időkre.
1990-ben egy „nagy szakértő” nyilatkozott a tévében, s kifejtette, hogy Magyarország számára a bedolgozó ország szerepköre lenne a megfelelő – azaz ki lehetne használni azt a tényt, hogy a magyar munkás kevesebbért is megcsinálja ugyanazt a munkát, mint a német. Persze a termelőszektort gyorsan eladták; vagy külföldi szakmai befektetőnek, aki aztán szépen bezárta az egészet, s ezzel piacot szerzett (lásd pl. cukorgyárak), vagy pedig tehetséges magyar feltörekvő vezetőknek, akiknek oly módon sikerült tönkretenni nagy múltú márkaneveket, hogy a konkurencia magához nyúlt örömében (s valószínűleg némi sikerdíjat is kiutalt a tehetséges magyar feltörekvő vezetőnek, hogy sikeresen elvégezte a piszkos munkát). S akkor térjünk rá a bedolgozó ország szerepkörére: ide kell csábítani adókedvezményekkel a külföldi multikat, ahol a magyar dolgozó boldogan dolgozik, a külföldi munkabérének töredékéért!
Szép elképzelés volt, kár, hogy gyakorlatban ezt is sikerült elkúrni. Ugyanis a munkabéreket olyan terhekkel sújtották, hogy a külföldi multiknak már nem is volt olyan olcsó a hazai munkaerő... (Apropó: Bajnai nagyon veri a mellét, hogy a bruttó bért terhelő egyik járulékfajtát 32%-ról 27-re csökkentette. Hurrá, dobpergés, libasült! Elárulhatok valamit, kedves Bajnai úr? Megmondjam, mekkora járulék sújtja az ír munkások bruttóját? Kb. 10%. Összesen, ebben benne van az összes járulék!) Összehasonlításként: egy magyar árufeltöltő kb. 350 euró nettót keres, egy francia 900 eurót. De ha a szuperbruttót nézzük, akkor kb. már 700 euró áll szemben 1100 euróval! Így már nem is akkora a különbség! A következmény: vért izzadt az ország azért, hogy pár multi megtelepedjen, s munkát adjon, míg a hazai erősségeink elhanyagolásával (pl. mezőgazdaság, feldolgozóipar) a munkanélküliek száma jelenősen nőtt. De sebaj, bíztunk abban, hogy majdcsak kialakul ez, s nemsokára elégséges számú külföldi befektető jelenik meg itt, s ez felszívja a munkaerőt.
Azonban előjött egy olyan probléma, melyre a szocializmusban szocializálódott vezetőink nem is gondoltak: a globalizmus. Azaz, hogy bedolgozni tudnak nálunk olcsóbban is, csak keletebbre kell menni, ahol 200 euróért is boldogan elvégzik azt a munkát, melyet a magyar dolgozó 350 nettóért, de valóságban 700 szuperbruttóért végez! Rossz lóra tettünk ezzel a bedolgozó ország szereppel. A probléma ott van, hogy most már a kínaiakkal és indiaiakkal is meg kell küzdenünk, hogy egy cég itt maradjon. S gondolom, megfigyeltétek az egyre gyakoribb jelenségeket: heti 40 helyett 50-60 óra munka (persze csak 40 van fizetve), a szabadnapok-szabadságok ledolgoztatása, zsebbe fizetés, a munkahelyeken tapasztalható stressz és hajtás, elbocsátások mondvacsinált indokokkal – hát bizony ezekkel „kompenzálják a magas magyar fizetéseket”. Mondhatnám, hogy olyan rabszolgák vagyunk egy gyarmaton, akik azért némi fizetést is kapnak. S görcsösen ragaszkodunk a külföldi befektetőkhöz, hiszen ha elmennek keletre, akkor jelentősen megnő a munkanélküliség, s itt fogunk állni a semmi közepén, leépített termeléssel, eladott országgal.
Szóval: mi lesz itt 2013 után? Én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy ki tudjuk-e húzni a bérmunkás rendszerünket 2013-ig? Mert addig van időnk, míg van munkánk, utána már nem lesz pénzünk fejlesztésekre! Éppen ezért kellene az Uniós forrásokat arra felhasználni hogy mire a fentiek bekövetkeznek, addigra újra kiépüljön a hazai termelő- és feldolgozóipar, mert valamiből élni kell.
S ennek mi a realitása? Az Uniós forrásokból mi például autópályákat építünk, jó drágán, pont jókor, lassan úgyis elfogy az olaj, s mire elkészülünk az utolsó Senkifalva és Mindenkivárosa közötti hatsávossal is, addigra lehet, autó sem lesz; sebaj, majd lehet rajta futóversenyeket rendezni. Hát, ezzel sem leszünk előrébb.
Az orvos ilyenkor szokta azt mondani: készüljünk fel a legrosszabbra. Készüljünk, mindannyian, egyénileg, ne várjunk a magyar államra, mert arra aztán várhatunk...
Immár fél éve annak, hogy elkezdtük, a tudtad.blog.hu-t. Ez idő alatt írtunk olyan 350 darab körüli bejegyzést, és született 1200 egynéhány komment (köszönjük), valamint cirka 100.000 oldalletöltés. Néhányszor kikerültünk az index címlapjára is (bár nem túl sokszor). Szeretnénk tovább folytatni a blogot, és jó lenne, ha egyre több olvasó találna ránk. Ehhez kérnénk egy kis segítséget, ami a következő kérdőív kitöltését jelenti.
Ahogy korábban is írtam, létezik megoldás a hulladéklerakók bezárásából adódó, szemétdíj növekedésének megfékezésére. Mint a legtöbb probléma esetén, itt is a megelőzés, a prevenció lenne a legkézenfekvőbb megoldás.
Bizonyára nem én vagyok az egyedüli ebben az országban, akinek tele van a töke a hazai politizálással. Nem tudnám kire leadni a szavazatomat, mert úgy látom, hogy csak a kevésbé rosszat lehet választani. Valami ilyesmi ok miatt indulhatott el a Fehér kocka mozgalom is. Honlapjukon az alábbi szöveg fogadja a látogatót.
Te hogy üzensz nekik? Néhány tippet gondolatébresztőnek itt találsz.
Egyszer már írtam a témáról, de mivel rohamosan közeleg július 16.-a, úgy gondoltam, hogy ismét érdemes foglalkozni vele. 2009. július 16. ugyanis az a dátum, amikor a magyar szeméttelepek (hulladéklerakók) közül 137 darabot bezárnak. Felmerülhet a kérdés, hogy ez miért baj.
A szeméttelepek bezárásával borítékolható az is, hogy a lakosság jelentős mértékben többet kell, hogy fizessen a közszolgáltatóknak. Ennek rém egyszerű oka van. A hulladékot akár több tíz kilométerre kell szállítani, hogy legális lerakóba kerüljön. Ezek a lerakók már Eu-s normák szerint lettek megépítve, ennek okán rendkívül drága beruházásokról van szó. A kommunális szolgáltatók, pedig profitorientált vállakozások, így a jövőben is hasznot kell termelniük. Természetesen a plusz költségek (szállítás, drága lerakási díj) a lakosság pénztárcáját terhelik majd. Könnyen lehet, hogy a hulladéklerakók bezárását követően, akár a duplájára növekszik a kommunális díj. Természetesen kínálkozik alternatíva, de erről majd a következő bejegyzésben írok.
Folytatás következik...
Az Európai Uniós támogatásoknak köszönhetően, 2007-2013 között, több ezer milliárd forint (ha jól tudom kb. 33 milliárd Euró) érkezik hazánkba fejlesztésekre, felzárkóztatásra. A pályázati pénzek elosztásakor természetesen egy csomó indokolatlan beruházás is támogatásra kerül (völgyhíd, 4-es metró stb.), melyek kivitelezésekor a befektető, mintegy fejőstehenet kezeli az EU-t. Nincsenek kidolgozva megfelelően a pályázati feltételek, nem a hatékonyság a fő cél. A pályázatok körül dübörög a korrupció.
A feltételeket lásd itt! S hogy miért rohanj most azonnal OTP lakáshitelt igényelni? Mert energiatakarékos izzókészletet adnak ajándékba! Azt a kutyafáját! Ez aztán a kihagyhatatlan ajánlat!
Mennyibe kerül amúgy egy energiatakarékos izzókészlet?
Egy jó cikk az Indexről, mely az EP asszisztensek életéről szól. Kiemelek belőle néhány mondatot:
Minden EP-képviselőnek van havi 17 ezer eurója arra, hogy saját stábját fizesse belőle. A többség általában huszonéves fiatalokat alkalmaz, főállású szakértőként, asszisztensként illetve gyakornokként.
Hm, ezek a pénzek meg a költségtérítések... Van itt pénz! Szegény „pórnép” meg nyögi az adót, meg másodállást vállal, hogy egyáltalán meg tudjon élni...
Az asszisztensek munkaköre képviselőnként változik ugyan, de lényegében szinte mindent csinálnak: hallottam olyanról, aki megírja képviselője parlamenti felszólalásait, aki fordítja és átnézi a hivatalos iratait, aki kezeli az e-maileket, aki szállodai szobát foglal, aki vezeti az autót ha képviselője ivott, aki villamosjegyet vesz a képviselő által meghívott újságírónak, akit leküldenek bevásárolni, aki uniós jogszabályok tucatjairól készít egyetlen éjszaka elemzést, aki budapesti hivatalokat hívogat, hogy hány teherautó van Magyarországon bejegyezve mert egy irányelvtervezethez ez a magyar érdek képviseletéhez nagyon fontos lenne öt percen belül.
Régen ezt úgy hívták, hogy titkárnő. Mondjuk lóf...t a képviselő s...be (már bocsánat, de most őszinte hangulatban vagyok), ha ehhez neki külön asszisztens (asszisztensek!) kellenek. Gondolom a nagy munka mellett nem marad idejük másra. Ezzel semmi baj sem lenne, csak fizesse saját pénzéből, ne az én adómból!
Sokaknak láthatóan komoly küldetéstudata van és az EU-t bántó cinikus tréfákat könnyen értetlenséggel fogadják.
Hja, hát nem ártana néha kimenni a való világba, s dolgozni is egy kicsit ott... lennének nagy meglepetések!
Mivel ez nagyon bizalmi állás, ritka hogy valaki az utcáról essen be egy képviselőhöz, jellemző, hogy legalább áttételesen személyesen ajánlja valaki őket munkáltatójuk figyelmébe. Ugyanakkor van arra is példa, hogy valaki nyílt pályázaton szerezte meg az állást.
Hahaha, van rá példa! Ezek után tessék értekezni a tudás és a tehetség fontosságáról!
Jellemzően nem pártvonalról kerülnek állásba a magyar asszisztensek, de családi vagy egyéb kötődéseik azért erősek a pártokhoz.
Mondjuk ki nyíltan! Ezek az állások arról szólnak, hogy „erős párttag” anyuci/apuci aranyos kisfiát/kislányát el kellene helyezni valami jól fizető állásba, ahol azért nem kell megszakadni a munkában. S mindezt azért, hogy az EP képviselőnek még a kisujját se kelljen mozdítania, mert a hatalmas munkában biztos elfáradt. Persze mindezt az adófizetők pénzéből! …. (Ezt most töröltem, mert oké, hogy ma nagyon őszinte hangulatban vagyok, de ennyire azért mégsem kellene.)
Pedig nyílt titok a brüsszeli magyar kolóniában, hogy melyik képviselő csicskáztatja asszisztensét, vagy melyik él rendszeres nemi életet vele.
Most ugyanezek a képviselők vigyorognak ránk a plakátokról, komoly programot hirdetve! (Megjegyzés: ki akar Göncz Kinga asszisztense lenni? :-)
Hahó, kedves politikusok! Mondanék egy mondatot, amit az utóbbi időben kicsit sokat hallottunk, egész Európában! „Meg kell húzni a nadrágszíjat, csökkenteni kell a költségeket!” Tessék, lehet kezdeni!
Sokan kérdezik, hogy mikor lesz már vége ennek a válságnak, mert mindenki nagyon szeretné, ha ennek már vége lenne. S habár biztató jeleket már láthatunk, de mértékadó vélemények szerint még a jövő év is rossz lehet.
Ketté kell bontanunk ezt a válságot: egyrészt beszélhetünk pénzügyi krízisről és reálgazdasági krízisről. A pénzügyi krízissel kezdődött az egész tavaly, amikor is csődbe ment néhány nagynevű pénzintézmény, s ennek hatására általános bizalmatlanság alakult ki a pénzpiacon, azaz gyakorlatilag leállt a hitelezés (a bankok között is). Ami most bizakodásra ad okot, hogy ez a fagyos hangulat kezd oldódni, ismét beindult a hitelezés, habár nagyon lassan, s jóval óvatosabban, mint előtte, de legalább vannak jó jelek.
Nagyobb baj az (s minket ez jobban érint), hogy a reálgazdaság válsága még csak nemrég kezdődött el, s nincs jele annak, hogy kifele mennénk. Idén a gazdaság szinte minden ágazata visszaesik a tavalyi év azonos időszakához képest, s erre a cégek költségcsökkentéssel és elbocsátásokkal reagálnak. A tavalyi év ebből a szempontból nem is volt annyira veszélyes, viszont az a folyamat, ami most januárban kezdődött, több mint ijesztő. Egyre több munkanélküli, így egyre kevesebb a fogyasztás, ezáltal még kevésbé keresettek a termékek, szolgáltatások, ami tovább generálja az értékesítések visszaesését, s ezáltal a további költségcsökkentést s elbocsátást. Ez a folyamat még nem ért véget, s valahol az idei év karácsonyán tetőzik, amikor is a visszaesés drasztikus méreteket fog ölteni (tavaly karácsonykor mi, hétköznapi emberek gyakorlatilag még nem éreztük a válságot). Ennek következtében - véleményem szerint – az abszolút mélypontot jövő január-áprilisban érjük el (ekkor „érvényesítik” a cégek a karácsonyi rossz eredményeket), amikor is a foglalkoztatottság abszolút mélyponton lesz. Utána sem lesz gyors a javulás, sőt, elképzelhető, hogy a gazdaság beragad ebbe a gödörbe, s megreked ezen a termelési szinten. Magyarországon a helyzetet súlyosbítja, hogy az óriási államadósság miatt ezt a folyamatot nem lehet adócsökkentéssel gyorsítani (mert az, hogy a jövedelemadót csökkentjük, a vagyonadót és a fogyasztási adót növeljük, az inkább azt jelenti, hogy az állam kiveszi a kezét az egyik zsebünkből, s beteszi a másik zsebünkbe, s most onnan vesz el; ez nem valódi adócsökkentés, inkább technikai kérdés).
Térjünk vissza az alapkérdésre: mikor lesz ennek vége? Akkor, amikor a reálgazdaság is kimászik a válságból. Addig a pénzügyi szektor is bajban van, hiszen addig a vállalatok nem a beruházások fedezésére vesznek fel hitelt, hanem túlélési céllal, mely könnyen „rossz hitel” lehet. Mindenesetre Magyarországon ez a folyamat minimum még kitart egy évig, de ha a politika továbbra is rosszul reagálja le a dolgokat, akkor elhúzódhat 2-3 évig is. Csak hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat.
Számomra a hétvége legkedvesebb híre a Debrecen futballcsapatának bajnoki címe volt. Régen mikor tehettem, jártam a meccsekre, most, hogy már távol élek, sajnos csak televízión tudom követni, vagy még azon sem, de azért mindig nagyon szorítok a piros-fehérekért.
Azért érdekes a debreceni csapat sikere, mert sokak véleménye szerint a mostani bajnokcsapat az utóbbi évek leggyengébb csapata, egy középszerűnek nevezhető edzővel. Oké, van egy válogatott kapus Polekszics személyében, előtte egy állandóan felforgatott védelem, mely majdnem minden meccsen másképp állt fel, a középpálya Sándor Tamás (a "legenda") távozásával sokat gyengült, s elől is a válogatott Rudolf mellett hol Oláh játszik, hol Vinicius, hol Dudu, hol Szilágyi... Herczeg Andrásról, az edzőről meg jobb, ha nem írjuk le mit írtak a hazai "hozzáértők", de mindenki kapásból legalább öt nála jobb magyar edzőt vélt felsorolni.
És valahogy mégis működik ez a csapat. Herczeg leváltotta a régi "sikergenerációt", Sándorostól, Szatmáristól, de ide vehetjük Kerekest vagy Bodganovicsot is; s a helyükön olyan fiatal tehetségek játszanak, mint Szakály, Varga, Fodor vagy éppen Szilágyi. Most érett be az elmúlt évek igazolási politikája, ami szerint igyekeztek fiatal utánpótlásválogatottakat megszerezni (mint például Szakály, Huszák), valamint az a dolog, hogy Herczeg bátran dobta be a mélyvízbe a debreceni saját nevelésű fiatalokat is (például Bíró, Varga, Szilágyi). Mindezt körítve a rutinos Bernáth-Mészáros-Komlósi-Leandro-Czvitkovics-Kiss Zoltán vonallal, s megkaptuk minden edző nagy álmát, ahol pár rutinos "róka" mellett fiatal, "harapós" játékosok hajtanak a sikerért. A lehetőség minden csapatnak adott, a legtöbben mégsem élnek vele, inkább "nagy magyar sztárokat", valamint sosem hallott "-icseket" igazolnak, ahelyett, hogy inkább megpróbálnának egy normális utánpótlást összehozni.
A Debrecen bajnoki címe pont ezért megérdemelt, mert új utat mutattak a magyar focinak. Ki gondolta volna, hogy a "csikócsapatnak" tartott MTK elleni meccsen például a debreceni kezdő átlagéletkora alacsonyabb volt? Ki gondolta volna, hogy tavaly még csak a "bennfentes" debreceni drukkerek által ismert Varga meghatározóvá vált a középpályán? Vajon mit szóltak az ellenfelek nagynevű védői, mikor a fiatal, senki által nem ismert cselgép, Vinicius bohócot csinált belőlük a pályán?
Vannak, akik kétségbe vonják a Loki bajnoki címét, pedig elég csak ránézni a tabellára, ami mindent elárul. A Debrecen rúgta a legtöbb gólt (69), kapta a második legkevesebbet (29), a Loki szerezte a legtöbb győzelmet (20), s kapott ki a legkevesebbszer (4). Egy átlagos meccs tehát kb. 2,3-1 lett a Debrecen javára. Ez igen jó arány, átlag 2-1-gyel már lehet bajnokságot nyerni.
Gratulálok a srácoknak ezért a szezonért, hajrá, Loki!
Mint ahogy Droli kollégám már hírt adott egy, a hazai igazságszolgáltatás megcsúfolásáról szóló büntetőügy ítéletéről, ezennel követném példáját.
Azt sajnos nem tudom, hogy ezek az enyhe ítéletek, már a ma is túlzsúfolt börtönök miatt születnek, vagy valóban itt tart a mai „igazság” szolgáltatás. Azt pedig már el sem tudom/merem képzelni, hogy akkor milyen ítéletek születnek, ha valóban bezárnak néhány börtönt, fegyintézetet.
A végére pedig egy költői kérdés: Mi lesz itt?
Ezt mondtátok legutóbb...