Mi a fenéért kell átengedni egy főváros közepét egy reklámrendezvénynek? A Red Bull Air Race marketingfogásnak kiváló, érdekelni viszont nagyon keveseket érdekel. Nem véletlen, hogy éppen arra az ünnepnapra van rászervezve, amikor egyébként is tele a Duna két partja az esti tűzijátékra érkezőkkel, bármikor máskor megrendezve, pláne az ilyenkor szokásos légiparádé támogatása nélkül a versenyzők csak nagyrészben üres tribünök előtt repkednének.forrás: Bede Márton
2 kislány buszon utazik Londonba. Mindegyik kezükben 4 kosár van, minden kosárban van 2 macska és minden macskának van 4 kölyke. Három macska Párizsban kiszökik a kosárból. Hány láb van a buszon?
Csináljuk meg Magyarországot!
Ebben az országban óriási lehetőségek vannak. Itt van rögtön a turizmus. Leírom, hogyan kellene csinálni.
Adott Írország. Szép zöld, nagyon jókat lehet túrázni meg nézni az óceánt, jól be lehet rúgni a kocsmákban, és kb. ennyi. Az idő borzalmas, esik vagy esni fog, nyáron max. 20 fok, s ennyi.
Adott Magyarország. Sok-sok víz meg strand, szép hegyek, várromok, jól be lehet rúgni a borospincékben Gyönyörű idő, sok-sok napsütés, meleg (lehet strandolni), de ha esetleg hűvösebb is van, lehet menni túrázni. Eső ritkán van.
Ehhez képest kérdezz meg egy külföldit, hová menne szívesebben nyaralni. Segítségül még annyit elmondok, hogy úgy tájold be Magyarországot, hogy valahol Horvátország és Románia mellett van, így kb. el tudják helyezni.
Miért van ez, hogy ilyen adottságok mellett sírnak a vendéglátósok, hogy esik a forgalom? Elárulom: a MARKETING miatt. Egy nagy nulla a mi országmarketingünk meg országimázsunk. Pedig költünk rá ezerrel: I love Hungary meg I love Budapest, csak éppen a kutyát nem érdekli (persze a reklámkészítő ügynökségeken meg az egyéb tanácsadásokon keresztül remekül el lehet folyatni a közpénzt saját magánhasználatra).
Hogan csinálják az írek? Először is adnak egy csomó pénzt a fapadosoknak. A mi kisvárosunk kb. 1 millió eurót fizetett a Ryanairnek, csak hogy fenntartson bizonyos turistahozó járatokat. A Ryanair meg hozza az utasokat az egyeurós meg az akciós jeggyel. Hülye az önkormányzat? 1 millió euró az kb. 5 millió euró áfabevétele. Ha egy turista kb. 500 eurót költ (ennél jóbal többet fog amúgy), akkor 10000 turista már be is fizetti ezt a pénzt az államkasszába. Plusz élteti a szállodásokat, a vendéglátókat, a helyi kereskedőket, tehát munkahelyet generál - nem kell munkanélkülit fizetni. A Ryanairek meg cseppet több turistát hoznak, mint 10000. Most mindezt vesd össze a sármelléki reptér szenvedésével, meg a visszafejlődő Ferihegyével is, miközben mellettünk a pozsonyi reptér dinamikusan fejlődik... ja, pénzbe kerül, de bőven visszahozza az árát.
A másik dolog: bevásárolják magukat az utazási katalógusokba! Minden városban komoly turistairoda foglalkozik azzal, hogy anyagot állítson össze, s küldjön az utazási irodák számára, akik így szerepeltetik a katalógusban Írország bizonyos helyeit. Fordított helyzetben, tudjátok hány utazási katalógusban láttam hazánkat? 0. A horvátok benne voltak, a románok is, mi meg kimaradtunk.
És akkor most tessék megnézni a turizmus idei mérlegét. Hogy ilyen adottságok mellett itt szenvedünk. Nemrég olvastam az ír helyi újságban, hogy azon gondolkodnak városunk vezetői, hogy tornatermeket építenek a turistáknak, hogy legyen mit csinálni, ha rossz az idő. Tornatermeket turistáknak! Agyam eldobom... mi meg itt szenvedünk turisták nélkül.
Remélem, jövőre az új kormány jobb országimázst fog csinálni, hatékonyabb marketinggel.
(Hehehe, volt egy kellemes repülőutam ide, hidegfronton mentünk keresztül, a gép remegett, majd egyszer csak megsüllyedt! Egy csomóan elkezdtek sikítani, mire a stewardess felpattant, s ujját szájára tette, s azt mondta, hogy psszt! :-))))
Szóval megkezdtem rendes évi szabadságomat hazánkban, s hát, amit tapasztalok, az - hogy is mondjam - nem egyszerű. Furcsa úgy látni a leépülést (mert arról van szó), hogy nem folyamatában élem át, hanem kb. félévente kapok egy pillanatképet róla.
Mit csinál idegenbe szakadt hazánkfia? Persze, megrohamoz egy boltot, hogy végre vehessen némi hazai édességet, ehessen rendes paradicsomot, paprikát, dinnyét, meg az egyéb szokásos dolgokat. Én is így tettem, bementem egy kisboltba (tudjátok, jajj szegény hazai kkv, ne a szemét multikat támogassuk, ha már itthon vagyunk jelszóval). Nézni kellene valami finom Pilóta kekszet, de nincs, valami lengyel izé van helyette. Sebaj, majd a savanyúcukor, az jó lesz! Jó, de az is lengyel. A tej meg szlovák volt, a fokhagyma kínai, még jó, hogy a zsemlét nem Romániából hozatták. Ja, ez egy vidéki bolt volt.
Szóval ennyire nem állhatunk rosszul, hogy már termelni sem tudunk. Nemrég zárt be a helyi papírgyár, el is vitték már a gyártósort Kínába. Nem bírta a versenyt a kínai termékekkel. Anno, mikor még itthon dolgoztam, láttam én is, hogy a vásárlók ölni képesek egymást a 2 Ft-tal olcsóbb kínai cuccokért. Ja, hogy aztán meg megszűnt a gyár, ahol rokona dolgozott, s ezért munkanélküli lett? Az kit érdekel, nézd, vettem háromezerért cipőt! Igaz, két hónap múlva leesik a talpa, de ő spórolt. Egy munkahelyet megspórolt. De mi már csak ilyenek vagyunk, nem látjuk meg a közép- és hosszútávú érdekeinket bizonyos rövidtávú előnyökért (lásd az elmúlt pár évet a gazdaságban, tanulságos). De most már a rövidtávú előnyöket sem mondanám, mert voltam egy kínai boltban, mely sikeresen kiszorította a konkurenciát, majd megemelte az árait olyan szinten, hogy most már nem mondható olcsónak (de nem érdekli, a magyar textilipar romokban hever, azt egykönnyen nem építjük újra).
Mondhatod, hogy az exportunk ellensúlyozza. Na ja, az exportunk. A Suzuki, az Opel, az Audi, a GE... az egy dolog, hogy mind külföldi kézben van; a nagyobbik baj az, hogy mindegyik addig lesz itt, míg érdekei megkívánják. Amennyiben a kormány nem tud olyan adókedvezményt nyújtani, szedik a sátorfájukat, s elmennek keletre! Meg hát vajon meddig megy még jól az autógyáraknak, mert ez a válság azt mutatja, hogy bizony ott is nagy baj van! Aztán meg megvehetjük a francia cukrot (miután a magyar cukoripart tanárian sikerült tönkrevágni), feltéve, ha lesz rá pénzünk!
Az íreknél, ha vásárolsz, sok helyen a blokkon rajta van, hogy mennyi hazai gyártású terméket vettél, s nagyon ügyelnek arra, hogy ezeket előnyben részesítsék. Cseppet jobban is megy nekik, mint nekünk. Lehet, jó lenne tőlük eltanulni ezt, s nem bevenni azt a neoliberális maszlagot, hogy a pár forinttal olcsóbb külföldi paradicsom az nekünk jó, mert olcsóbban megkapjuk; ez csak akkor igaz, ha a másik oldalon "megtermeljük" azt a pénzt, amiből meg tudjuk venni!
A nagy baj az, hogy ezt a másik oldalt nem nagyon látom egyelőre.
A helyszín Anglia! Még az a szerencse, hogy nálunk ilyen nincs. De nézzük csak, hogy néz ki mindez a gyakorlatban.
Olyan ideges ma mindenki az utakon... bezzeg régen!
"Tegnap be kellett ugranom a várba némi ellátmányért, s mindezt a pesti csúcsforgalom kellős közepén persze... Mentem a magam csendes kis tempójában a lovammal, amikor elémvágott egy kis szamár. Alig tudtam megállni, de egy kicsit így is utolértük szegény csacsit. Felsegítettem szegény szamarat, majd a rajta ülő juhászt, asszonyát, végignéztem rajtuk, kilogikáztam, ki kicsoda, majd így szóltam hozzájuk:
- Ó, hogy ne adná isten ezt a négylábú csodát az ilyen emberek alá! Mi az atyád szerszámát csináltál, te cserépedény?
- Ahogy uram mondá, lekanyarodám a fehérvara meneh hadi utu rea, mert mikor kérdém a sarki kofát, van-é piros paradicsoma, zöldet mutatott.
- Ó, te balga lélek, hogy az ősgyík helyezze beléd vesszejét! Mé' nem tudsz jobban figyelni?
Erre a juhász nem felelt semmit, csak elővette a botját, s fejbe kólintott. Nekem se kellett több; megragadtam a kardom, levágtam a felesége fejét, s belerúgtam a szamárba.
- Jó vanna', azé' ennyire nem köll haragudni! Mit ártott szegény pára néked? Mit rúgdosod szegínt? - mondta, s felgyújtotta a lovamat.
- Néked ahhoz mi közöd? Különben is, van a szamárnak felelősségbiztosítása? Szegény lovamnak az ütközésnél kiesett az egyik patkószöge! - mondtam, közben elővettem a karabélyomat, és lelőttem a szamarát.
- Azé' ez már nem járja, he! Egy patkószeg nem a világ! Nem értem, mit teccik balhézni az úrnak! - felelte, s levágta a jobb karomat. A karabélyom leesett, s eltört.
- Tudod-é, hogy most a magyar királyi dandárság tulajdonát rongáltad meg felelőtlen magatartásoddal? Hogyan számolok most el a karabélyommal? - s bal kezemmel letéptem az egyik fülét.
- Ez egy kicsit erős volt, atyafi – jegyezte meg a juhász -, de most má' ideje lenne megbékülni, mer' nem érek haza az Isaurára.
Megenyhültem, igaza volt.
- Oszt' van-é kárbejelentő papirosa? - persze, hogy volt, megírtuk, galambpostával elreptettük, s várjuk a kártérítést. Hiába, minden jó, ha a vége jó!"
Idén közel 20 ezren látogattak el Közép-Európa legnagyobb goafesztiváljára, Magyarországra, Ozorára.
Elismerésben részesítették a Massa életét megmentő orvosokat.
(...) Gyakorlatilag tehát ezeknek a zsidóknak a zsebébe mennek a mi adóforintjaink - a zsidók, buzik, drogosok fesztiválját ugyanis keményen támogatja a "magyar állam" is. majd mellüket döngetik a nyereségről, miközben tény: Demszky és a magyarellenes, homokospárti, pedofilista, drogterjesztő rezsim, no és pár, szintén közpénznyelő kaftános multi támogatása nélkül rég bedől a Zsiget.
forrás: kuruc.info
A kuruc.info véleménye a Szigetről!
12 kőműves összetanakodék, magas Déva várát hogy kéne hazavinni... Szintén egy régi, de még ma is nagyon aktuális kabaré a Markos-Nádas-Boncz triótól. :-)
A mostani válság kapcsán mindenki a devizahiteleseket félti, a megnövekedett törlesztőrészlet miatt. De sokan hangsúlyozzák azt is, hogy elképesztő, mennyire felelőtlenül vettek fel emberek hiteleket az elmúlt években. Nemrég ajánlották ezt a honlapot, innen fogok idézni egy történet(részlet)et.
2008 márciusában folyósította a Budapest Bank a 17,5 MFt CHF alapú hitelt számunkra. Budapesten vettünk egy 2. emeleti lakást. A páromnak ugyan mondtam, hogy én nagyon félek a hitelektől és harcoltam ellene, de aztán beláttam, hogy más megoldás nincs. Erős manipuláció alatt voltam akkoriban egy Amway nevű MLM rendszer miatt, akik azzal hitegettek, hogy 1 éven belül már passzív jövedelmem lesz, és a cég fizeti a hitelt, de ehhez kell egy városi lakás, hogy lehessen marketingeket tartani stb....egyszóval etetés....Felvettük a hitelt, 0 százalék önerővel és túl sokat. Teljesen kicentiztünk mindent, bevontunk pótingatlant is és adóstársat pluszba. (Kamat 5,9 %, futamidő 30 év, türelmi idő 10 év, havi törlesztő 88eFt, 156Ft CHF-en, türelmi idő után 126eFt).
Mondanom sem kell, 1 percig nem éreztem jól magam a lakásban, mert állandóan az adósság járt a fejemben. A párom ingatlanközvetítőként dolgozott, ami amúgy is egy labilis szakma, nem lehet rá építeni, én meg 100eFt ért a kutatóintézetben dolgoztam....
- Nem értem, hogy lehet egy második emeleti lakásért 17,5 milliót fizetni.
- Nem értem, hogy lehet kb. 100 ezer forintos biztos jövedelemre 17,5 milliós hitelt felvenni (és kapni!)
- Nem értem, hogy lehet egy MLM rendszerre építeni, mint biztos jövedelemforrásra
- Nem értem, ez a nő hogyan dolgozhat kutatóintézetben ezzel a zéró pénzügyi (pénzügyi? egyszerű logikai) tudással.
(A történet folytatása: persze a bank jelentősen emelte a törlesztőt, s most már nem tudják fizetni.)
Azért idéztem ezt a történetet, mert szerintem benne van a teljes válság. A felelőtlen hitelfelvevő, aki jóval tovább nyújtózkodott, mint a takarója ér; a felelőtlen bank, mely nyakra-főre adta a hitelt; a felelőtlen állam, mely ezt engedte... Következmények: az adós nem tudja visszafizetni a hitelt, ezért az bedől; az adós megy az utcára, a bank a pénznek csak egy részét kapja vissza; az állam meg kitalálhat valamit, hogy dőljön be ez az egész. Persze, az adófizetők pénzéből.
Van egy javaslatom: oké, segítsen az állam, mert nem engedhetjük meg, hogy bedőljön a bank (odavesznek a betéteink), nem engedhetjük meg, hogy az utcára kerüljön az adós (szolidaritás) - jelenleg kb. ez történik világszinten -, de cserébe egyet kérnék (erős lesz, előre szólok): vegyék el az ilyen embertől a szavazati jogot! Mert ha saját életében ilyen hülye döntéseket hoz, akkor legalább az államot ne vágják tönkre! S higyjétek el, lehet, hogy lenne esély egy valódi szakértői kormányra, s az ilyen "ígérjünk sokat, s majd ránk szavaznak sokan" politikusok megbuknának. Ez lenne az én "madest proposal"-om. (Kis magyarázat: a Modest Proposal - Szerény javaslat - Jonathan Swift, a Gulliver írójának tanulmánya volt, a Madest proposal egy kis szójáték, mely azt jelenti, hogy "A legőrültebb javaslat".)
Tegnap színházban voltunk. Egy meleg, nyári estén, (különösen csütörtökön), szabadtéri előadáson, a Városmajor lombos fái alatt lazíthat az ember. Nem kell "kiöltözni", hiszen olyan ez, mint egy késő esti kirándulás, kényelmes "szerelésben". A könyv olvasása és a film megtekintése után, nem nagy lelkesedéssel és elvárással érkeztünk, de gondoltuk, egy programnak megfelel ez is. Rideg Sándor: Indul a bakterház c. kisregényét el sem tudtam képzelni másfél órás színielőadásban, zanzásítva színpadra vinni. Kellemesen csalódtam, az élmény fantasztikus volt. Azon túl, hogy a szereplők apait-anyait beleadtak, örömjátékkal jutalmazták a közönséget, újból rá kellett jönnöm, hogy az 1943-ban íródott kisregény sorai ma is aktualitást hordoznak. Magyarázkodás helyett pár sor idézet a regényből, mely Bendegúz szájából viccesen és gyermetegül hangzik, de ha mélyen belegondolunk...........?
"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot. A pofonokat végképp eltiltom. Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. Az ország vászontarisznyájára lakatot tetetek, nehogy kilopják belőle a pénzt.
Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehénpásztoroknak."
A 2010. évi választásokig lehet gondolkodni. Én Bendegúzra szavazok:-)
Úgy fest, hogy ma ilyen autópályás nap van itt a blogon. Azért írok én is a témáról, mert feltételezem, hogy nem olvassátok túl sokan az Állami Számvevőszék beszámolóit. Tegnap megjelent ugyanis a magyarorszag.hu-n, az ÁSZ összefoglalója a 2008-ban befejeződő autópálya beruházások ellenőrzéséről, amely tartalmaz néhány (számomra) érdekes momentumot.
Az Állami Számvevőszék az éves ellenőrzési terve alapján elvégezte a 2008-ban befejeződő autópálya beruházások vizsgálatát. Az ellenőrzés tíz gyorsforgalmi útszakaszra irányult (76,2 km), amelynek része volt az M0 északi szektornál megépült Duna híd és az M7 autópályán épített Mura híd. Az M0 északi szektornál megépült úgynevezett ferdekábeles Duna-híd különleges, hazánkban az eddigiek során nem alkalmazott megoldásokkal készült.Az ellenőrzött autópálya szakaszok megépítésének költsége 270,9 Mrd Ft-ot tett ki, amelyet közvetlen költségvetési juttatásból, állami kezességvállalás mellett felvett hitelből és európai uniós forrásból finanszíroztak.Az ellenőrzött beruházásoknál - a 2006-ban és 2007-ben befejezett autópálya be-ruházásokhoz hasonlóan - a gazdaságossági szempontok nem kaptak prioritást. Az állami beruházásokra vonatkozó gazdaságossági és az állami beruházókkal szembeni követelményeket jogszabály nem rögzíti, ilyeneket a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztérium (GKM, KHEM) sem határozott meg. Az ellenőrzéseink során évről-évre, visszatérően hiányoljuk, hogy az autópálya építések megkezdése előtt nincs olyan előzetes költségbecslés, árkalkuláció, amely részletes egységár elemzésen alapszik. A beruházások kivitelezéséhez a NIF Zrt. a korábbi kivitelezői árakon alapuló mérnökárat készíttetett, amelyek a kivitelezők kockázati felárait is tartalmazták, ezért az erre alapozott becslés nem mutatta egy-egy szakasz reális költségét.A beruházásoknál általános gyakorlat volt a nyomvonalváltozatok között a környezetvédelmi szempontokon alapuló választás. A környezetvédelmi hatástanulmányok gazdasági szempontú értékelést nem tartalmaztak, a szakhatóságok határozataikat az átfogó nemzetgazdasági következmények mérlegelése nélkül hozták meg, mivel a jelenlegi szabályozás nem rendelkezik az előkészítő döntések költség-következményeinek, a közpénzek hatékony felhasználásának költségbecslésen alapuló értékeléséről.Az autópálya beruházásokat gazdaságossági, hatékonysági, eredményességi mutatók alapján a NIF Zrt. nem értékelte, ilyen elvárást a GKM (KHEM) sem írt elő.Az ellenőrzés megállapításai alapján javasoltuk, hogy a Kormány kezdeményezze az Aptv. módosítását annak érdekében, hogy a törvény írja elő a gyorsforgalmi útfejlesztések megvalósítása előtt költséghaszon-elemzés készítését.A közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszternek javasoltuk, hogy követelje meg a NIF Zrt.-től, hogy az autópálya beruházások előkészítése során készítsen előzetes költségkalkulációt. Alakítsa ki az autópálya beruházások értékelési rendszerét hatékonysági, eredményességi és gazdaságossági mutatók alapján, alkalmaztassa azt a tervezési és vezetési folyamatokban és az ezek alapján meghozott intézkedések hasznosulását évente beszámoló keretében értékelje. Intézkedjen a NIF Zrt.-nél annak érdekében, hogy a társaság közvetlenül ellenőrizze a kivitelezők és a Mérnök szervezetek tevékenységét a beruházások lebonyolítása alatt. Az ügyvédi irodákkal megkötött szerződésekben írjon elő teljesítési határidőt, az ügyvédi késedelemre szankciót, valamint követelje meg a szerződés szerinti beszámolók teljesítését. Szabályozza a szerződéses feltételekben rögzített előre nem látható fizikai akadályok esetén az igazolt költségeket (azok tartalmát, számítási módját stb.) és a határidő hosszabbítás során figyelembe vehető időszakot.A jelentés teljes terjedelmében az Interneten, a http://www.asz.hu címen érhető el.Forrás: Állami Számvevőszék
Ha majd egyszer, unokáink visszanéznek erre a korra, kétségem sincs afelől, hogy szidni fognak bennünket; bizony, mi, az emberiség is elkúrtuk, csak kissé jobban, mint Ferenc. Mert mit hagyunk az utódokra? Szívhatatlan, szennyezett levegőt, ihatatlan, kemikáliával teli vizet, meg egy rakat betont. Igen, betont, mellyel befedjük a talajt, nehogy véletlenül sáros legyen a cipőnk, ha esik, s az autó is jobban tudjon haladni. Igen, az autópályákról, autóutakról beszélek.
Egyes helyeken már mindent lebetonoztunk. Nézzétek meg például Németország egyes vidékeit a Google Earth-ön! Autópálya keresztbe kasul, a természet számára fellebbezésnek helye nincs. De mi, magyarok is igyekezünk felzárkózni hozzájuk: építjük az autópályákat, mintha kötelező lenne! Tudjátok, mennyibe kerül egy km sztráda? Ja, jobb helyeken egy milliárd forint körül, nálunk viszont 2-3 milliárd a közbeszerzésnek és a versenyeztetésnek köszönhetően. Tehát egy 50 km-es szakasz, melyet az autós letud kb. harminc-negyven perc alatt, kb. 80-100 milliárd forintba fáj az államnak. Ez elképesztően nagy pénz, kb. mintha minden magyar állampolgár feladna csekken 10.000 Ft-ot. Ez a pénz kb. tizenötszöröse annak a pénznek, ami a magyar kormány krízisalapnak csúfolt házi pénztárában jelenleg van. Ebből a pénzből igen sok mindent rendbe lehetett volna hozni (például kórházak, iskolák felújítása, néhány stratégiai cég modernizálása, jó, persze, tudom, ellopnák az egészet).
De nem, mi autópályákat meg autóutakat építünk. A jóisten az égben már véresre csapkodta a térdét a röhögéstől: fogy az olaj (ez tény, legfeljebb azon lehet vitatkozni, túl vagyunk-e már az „olajcsúcson”), a benzin már középtávon sem lesz olcsóbb, csak drágább. Mi meg építjük az autópályákat. Alternatíva - valljuk be – nincs! Jó, most nem gyertek az akkumulátoros autókkal, melyet ha töltenek egy egész éjszaka (s lezabálja a villanyórát), akkor 50-es sebességgel akár100 km-t is meg lehet tenni! Persze, addigra majd lesz... érdekes, hogy eddig miért nincs... talán az olaj- és autóipari lobbi akadályozza meg? Hogy újabban már ilyen bioőrültségekkel próbálkoznak, csak nehogy bedőljön ez az igen jól jövedelmező iparág?
Igen, jól jövedelmezik. A német gazdaság jelentős részben épül az autógyártásra, vagy gondoljunk csak az arab országokra. Az USA sem azért küldött katonákat Irakba, mert Husszein akadályozta Uruk városának régészeti feltárását. Nem, drágáim, ez kőkeményen egy iparág miatt van, aminek köszönhetően te beteszed a segged az autóba, s elmész pár kilométerrel odébb. Leírom képletesen, miről szól ez a dolog: $$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$.
Ez mind szép és jó dolog, csak kicsit sokba kerül. Cseppet sok erőforrást áldoz rá az emberiség; mikor utakat épít, olajat kitermel, finomít, s elad, mikor legyártja az autókat, s mindeközben persze ezerrel szennyezi és teszi tönkre a környezetet! Na meg a saját egészségét is. S az igazi tragédia az, hogy a mostani nagy gazdasági világválság közben rádöbbentünk, hogy kőkeményen függünk ezen nagy konszernektől, mert ha ezek tönkremennek, akkor annyi, de annyi ember kerül az utcára, hogy abba belerokkan a teljes gazdaság. Ezért a kormányok inkább dollár- és euromilliárdokat nyomtak bele a gépezetbe, hogy ismét olajozottan menjen a dolog (olajozottan – de jó ez a szó ide!). Olyan ez, mint a heroinfüggő ember helyzete – tudja, hogy le kellene szokni, különben tönkrevágja vele magát, de egyrészt ez nagyon fájdalmas lenne, másrészt meg most olyan jó. Így inkább várja az aranylövést.
Ezt mondtátok legutóbb...