Szerző:
Slanger
- 2009.03.21. 12:07
Most hallottuk a hírt, miszerint a miniszterelnök új kormány alakítását javasolta, új kormányfő vezetésével, a mai tisztújító kongresszuson. A miniszterelnök konstruktív bizalmatlansági indítványt kér az Országgyűlésben maga ellen, így a szocialistáknak két hetük van, hogy új kormányfőt találjanak.
Vajon ennek a döntésnek a hátterében is fondorlat és ármány lakozik? A következőkben részletet közlünk a Kongresszuson elhangzott „elképzelt” beszédből.
Kedves Elvtársak, Elvtársnők!
Először is engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak, Lajosnak, Katának, Istvánnak és Gábornak, hogy visszaléptek az országos elnökségi tagjelöltségtől. Természetesen nem vagyok hálátlan, és az eddigiekhez hasonlóan, most is kiutalok nekik némi plusz honoráriumot. Remélem ezt senki nem veszi zokon, hiszen ti is mind kaptatok már elég apanázst.
Kedves Barátaim. (nagy füttykoncert a háttérben) Mint bizonyára Ti is tudjátok, szar a helyzet. Ezek a hülye magyarok belázadtak, ezért sajnos nem tudjuk zökkenőmentesen véghez vinni eredeti tervünket, miszerint felosztjuk magunk között az ország még megmaradt értékeit. Ugyan szinte már mindent széthordtunk, de azért semmit nem kellene hagynunk ennek a patásnak. Jobb lesz így higgyétek el. Jövőre mikor hatalomra kerülnek, már csak egy üres országot hagyunk hátra, egy lázadó néppel. Szép, nemes bosszú lesz ez (a tömeg elkezd hullámozni, és hip-hip-hurrát kiáltanak).
Addig azonban még meg kell cselekednünk ezt azt. Bizonyára ti is tudjátok, hogy már úgy utálnak bennünket ebben az országban, mint a szart. Főleg engem. Már futni is sokkal ritkábban járok. (Mongyá le!!!)
- Kordon kérlek, ne vágj a szavamba. Csak nincs valami problémád? (Feláll egy állig felfegyverzett katona, és Kordon mellkasán megjelenik az irányzék piros pöttye.)
- Nem nincs, bocsánat!
- Szóval úgy döntöttem, hogy időt kell nyerni, különben meghiúsul a nagy tervem. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy lemondok, mint miniszterelnök (a tömeg elkezd hullámozni, és hip-hip-hurrát kiáltanak). Persze nem kell aggódni, ez csak félrevezetés. A médiának mindenesetre ezt fogjuk mondani. Kaptok két hetet, hogy új miniszterelnököt keressetek helyettem. De ezt nem javaslom senkinek (a katona ismét feláll), mert én akarom végig csinálni, amit néhány éve elkezdtem. Ezzel a trükkel remélem kicsit le tudjuk csendesíteni ezt a tízmillió prolit. Talán így engem kevésbé fognak utálni, hiszen én felajánlottam a lemondásomat, csak ti nem találtok majd helyettem senkit. Kérlek szavazzatok, ki ért egyet az imént elhangzottakkal (a katona ismét feláll, de most egy sorozatlövésre is alkalmas fegyvert tart a kezében) ?
(…)
/ A bejegyzés csupán a képzelet szüleményei. Valódi élő alakokkal és eseményekkel való hasonlóság csak a véletlen műve lehet./
Címkék: kongresszus
Szerző:
Slanger
- 2009.03.21. 07:41
A ma kezdődő MSZP Kongresszuson nagyjából erről lesz szó. Jaj nekünk!
Sajnálom, hogy ezek a szavak nem fértek bele az első kilencbe.
Ja, és a szövegkörnyezetet az olvasó fantáziájára bízom!
Címkék: mszp kongresszus
Szerző:
Slanger
- 2009.03.20. 14:54
Az iskolaév első napján egy amerikai középiskolában a tanárnő új diákot mutat be: Sakiro Suzukit Japánból. Kezdődik az óra:
- Lássuk, ki tud többet Amerika történelméből! - mondja a tanárnő. - Ki mondta: "Szabadság vagy halál"?
Síri csend az osztályban, csak Suzuki jelentkezik:
- Patrick Henry, 1775, Philadelphiaban.
- Kiváló, Suzuki! És ki mondta ezt? "Az állam a nemzettel egyenlő, ezért a nemzet nem halhat meg."
Suzuki feláll:
- Abraham Lincoln, 1863, Washington.
A tanárnő végigméri az osztályt, és így szól:
- Szégyellem magam miattatok. Suzuki Japánból jött, és jobban ismeri Amerika történelmét, mint ti!
Hátulról egy csendes hang:
- Nyald ki a seggem, büdös japcsi!
- Ki volt az? - kérdi a tanárnő.
Suzuki jelentkezik és mondja:
- McArthur tábornok 1942-ben.Guadalcanalnal, és Lee Iacocca 1982-ben, a Chrysler cég közgyűlésén.
Az osztályban teljes a csend, egy hang hátulról:
- Elhányom magam!
A tanárnő kiabál:
- Ki volt az?!
- Suzuki azonnal válaszol: Idősebb George Bush, Tanaka japán miniszterelnöknek a munkaebéd alatt, Tokió, 1991.
Az egyik diák unottan odaveti:
- Szopj le!
A tanárnő hisztérikusan:
- Elég! Ez meg ki volt?!
Suzuki rezzenéstelen arccal:
- Bill Clinton Monica Lewinskynak, 1997, Washington, Fehér Ház, Ovális Iroda.
Még egy diák feláll, és elordítja magát:
- Ez a Suzuki egy nagy rakás szar!
Suzuki ismét nyugodt hangon:
- Valentino Rossi, motorversenyző 2002, Brazil Motoros Nagydíj.
Az osztályon eluralkodik a káosz, a tanárnő elájul, nyílik az ajtó és belép az igazgató:
- Én még ilyen szétcseszett kuplerájt életemben nem láttam!
Mire Suzuki:
- Gyurcsány Ferenc, Magyar Bálint oktatási miniszternek az érettségi botrány kapcsán, Budapest, 2005.
Évikati
Címkék: évikati
Szerző:
Slanger
- 2009.03.20. 13:30
Akárcsak a tavalyi évben, idén is meghirdette az NFÜ a GOP-2009-2.1.1/A - Mikro-, kis- és középvállalkozások technológia fejlesztésére irányuló pályázatát. Nemes gesztus, de tényleg.
Az alapvető cél a mikro-, kis- és középvállalkozások jövedelemtermelő képességének növelése, technológiai fejlesztésen, korszerűsítésen keresztül. Az idei évre 18 milliárd forint a tervezett keretösszeg. Ez eddig szép és jó. Csak éppen egy apró kis probléma akad a pályázattal.
A beruházások megvalósítására ugyanis (mikro vállalkozások esetében), rendkívül kevés település jöhet számításba, ha pályázatunkkal nyerni is akarunk. És mi a lótüdőt szeretnénk egy pályázattal, ha nem nyerni? Nem igazán értem, hogy a pályázatot kiíró, milyen elv szerint határozza meg, hogy mely településeken működő mikro vállalkozások pályázhatnak. A kedvezményezettek körében ugyanis van néhány hátrányos helyzetű település, és jóval több olyan település is, amely abszolút nem tekinthető hátrányos helyzetűnek. Ilyen például Győr is.
Kérdezem én, ha egy győri mikro támogatható, akkor egy pannonhalmi miért nem? Azt már nem is firtatom, hogy a rendelkezésre álló 18 milliárd forint elegendő e, pláne válság idején. /De az összehasonlítás kedvéért álljon itt egy link, amely szerint közel ennyi pénz tűnt el ismét az offshore cégek sűrűjében./
Címkék: politika pályázat vállalkozás
Szerző:
Slanger
- 2009.03.20. 12:51
A roma családanya 15 gyerek kíséretében belép a családsegítőbe.
- Ez igen! - így a szociális gondozó - Ez mind a magáé?
- Persze, hogy az enyimek - válaszolja idegesen az anya, akinek már herótja lehet ettől a kérdéstől, majd odafordul a gyerekekhez, és kiadja a parancsot:
- Üjjé le, Jocó! - mire az összes gyerek leül.
- Nosza - mondja szociális gondozó, - akkor most közösen kitöltjük a kérvényt. Először kérném a gyerekek nevét, egyenként.
- Ez itten a legidősebb, a Jocó.
- Aha. A következő?
- Ez meg itten a Jocó.
A szociális gondozó felhúzza a szemöldökét, megköszörüli a torkát, és tovább ír. Egyik fiúnak a másik után, mindnek Jocó a neve. Ezután a legidősebb leány kerül sorra. Mit ad Isten, az is Jocó.
- Na jó - mondja, - kezdem kapisgálni a dolgot. Akkor az összes gyereket Jocónak hívják?
- Igen, ezze eccerűbb a dógom - válaszolja az anya. - Ha itt az ideje, hogy indúni köll kódulni, csak szóllok:
"Jocókám, indulás!". Ha kész a vacsora, csak elkiátom magamat: "Jocókám, kész a kaja!", és má szaladva gyün is az összes. Ha félő, hogy kiszalad valamellik az uccára, csak szóllok: "Megájá, Jocó!", és az összes megáll. Életem legjobb ötlete vót az összeset Jocónak keresztűni.
A szociális gondozó gondolkodik egy kicsit, megráncolja a homlokát, és merengve megkérdezi:
- És mi van akkor, ha csak az egyiket akarja szólítani, nem pedig az egész csapatot?
- Há mi lenne? Akkó a vezetéknevin szólittom.
Évikati
Címkék: évikati
Szerző:
Slanger
- 2009.03.20. 11:49
Elemi iskola, 1915:
A gazda elad egy zsák krumplit 6 koronáért. A termelési költség 4 korona. Számold ki a hasznot!
Általános iskola, 1950:
A TSZCS beszolgáltat egy zsák burgonyát 20 Ft-ért. A termelési költség 18 Ft 50 fillér. Mennyi a TSZCS haszna az egy zsák burgonyán?
8 osztályos gimnázium, 1990:
Egy agrárközgazdász elad egy adott halmaz subterrain solanum tuberosumot egy adott halmaz pénzért (=G). G számossága 50. A G=g elemei számára g=érvényes. A termelési költségek (=H) halmaza 10 elemmel kisebb számosságú, mint a G halmaza. Számítsa ki a H halmaz, mint a G
részhalmazának a képét, és adja meg az X megoldási halmazt a következõ kérdéshez: Mekkora a nyereséghalmaz számossága? Számológépet nem használhat a megoldáshoz!
Waldorf-iskola, 1995:
Rajzolj egy zsák krumplit, és énekelj hozzá egy dalt!
Nemzetközi iskola, USA, 2005:
Egy farmer elad egy zsák krumplit 50 dollárért, az elõállítási költség 40 dollár, a nyereség 10 dollár. Húzd alá a "krumpli" szót és 15 más kultúrkörbõl származó iskolatársaddal beszélgess róla! A fegyverhasználat nem megengedett.
Iskola 2010-ben, az oktatási és helyesírási reform után
1 agrárgeneticar elad 1 ¾ak grumblit 800 Ft-ért. A termelési költség 700 Ft. A profit 100 Ft. Markírozza meg a grumbli kifejezést és méjlezze el a megoldást pdf fájlban a következõ vebadresszre: www.osztálytanítók@szkúl.ejrop
Évikati
Címkék: évikati
Szerző:
Slanger
- 2009.03.20. 06:35
A győri Összefogás című polgári lapban jelent meg az alábbi írás. (A cikk teljes szövegét itt találod, a 7.oldalon)
Magyar ember levele a Cigánynak
„Kedves" Cigány!
Levelem azért íródik, mert a köztünk lévő ellentét már-már mérhetetlenné válik.
Nem szeretlek téged. (...) Milliárdokban mérhető az az összeg, amit havonta a számládra utalok. Te ebből annyit érzékelsz, hogy „rajta vammá a családi a kártyán". (...) gyermekeidet csekély műveltségük és szellemi képességeik ellenére beerőltetem az iskolákba hogy tanulhassanak, hogy szakmájuk legyen, és képessé váljanak az önellátásra. Tanárt verni nem épp a hála megfelelő formája.
(...)
Óriási különbségek vannak köztünk. Neked az ideálod a mérhetetlen
gazdagság. Persze az ehhez vezető tisztességes út megtételére képtelen
vagy. Engem pedig ezért irritál, amikor a gazdagság külső jegyeit magadon hordod. Meg vagy rakva arannyal, szép autód, krokodilbőr csizmád van. Palotában élsz.
(...)
Ha téged alkalmazlak esetenként, a végeredmény mindig ugyanaz. Bevételkiesés, sokszoros időbeni csúszás, elégtelen kivitelezés, munkaeszközök, alapanyagok eltűnése. Tehát nekem, munkáltatónak jobb, ha csak eltartalak az adómmal. Akkor legalább nem hátráltatsz. Az a szörnyű, hogy nem is törekszel rá, hogy változtass ezen. Acsarkodsz, rasszistázol, hisztizel, hogy milyen rossz neked.
(...)
Mind a ketten tudjuk nagyon jól, mi lenne a vége, ha magadra hagynálak. Nem lenne kit lehúzni szociális alapon, vagy bicskával. Rövid időn belül éhen halnál, vagy a saját mocskodba fulladnál bele.
(...)
Baráti tisztelettel: A MAGYAR"
A kérdés csak az, hogy etikus e, egy közpénzekből is támogatott Összefogás elnevezésű lapban lehozni egy ilyen - rasszista? - cikket?
Címkék: cigány
Szerző:
Droli
- 2009.03.19. 15:30
Alkotmányellenes a vényekre írni a beteg adatait
Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes feltüntetni a vényen a beteg nevét, lakcímét és TAJ-számát, ezért megsemmisítette az erről szóló rendeleteket.
Forrás: Index.hu
Nem kívánom kommentálni. Csak annyit szeretnék megkérdezni, hogy a gyógyszer nevét még ugye fel lehet írni? Vagy az is alkotmányellenes lesz?
Szerző:
Slanger
- 2009.03.19. 07:00
Ezúton szeretnék gratulálni Seres Máriának és csapatának. A törvény által előírt 200 ezer hiteles aláírás helyett, nekik ugyanis 525 ezret sikerült összeszedniük.
"Összegyűlt a törvényben meghatározott számú aláírás ahhoz a népszavazási kezdeményezéshez, amely azt célozza, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott, elszámolható kiadásai után járjon költségtérítés." (hvg)
Így megszavazhatjuk a következő kérdést:
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?"
Ha most nagyon cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy demokratikus államban élek (persze, ez csak vicc).
Nem biztos, de én úgy érzem, hogy 200 ezer aláírást szinte bármely cél érdekében össze lehet szedni, ha van egy jó PR a háttérben. Te mit gondolsz, össze lehetne szedni 200.000 aláírást, a következő kérdés megszavaztatására?
Egyetért- e Ön, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azonnali leváltásával?
Címkék: népszavazás
Szerző:
Droli
- 2009.03.18. 10:24
Anno, mikor a Jobbik megjelent a politikai palettán, bevallom, örültem neki. Ki mertek mondani dolgokat, látszott, hogy komolyabban veszik a bűnözés elleni harcot mint a rendőrség, valamint abban is bízott az ember, hogy akár harmadik erőként is felléphetnek a politikát uraló két nagy ellen. Jó, mondanivalójuk elég populista volt, de hát ezt gyerekbetegségnek tituláltam, úgy voltam vele, majd szereznek pár szakértőt, s ezt is kinövik.
Hát, nem. A héten megjelent a Jobbik EP programja, ami kegyetlenül nagy csalódás. Az még hagyján, hogy keverik az EP választást a magyar országgyűlési választással, s ez a program inkább 2010-re szól; a tartalommal vannak igen nagy problémáim.
Az alapelv teljesen rendben van: szembeállítják a pénz- és profitközpontú társadalmat az egyén- és emberközpontúval, s utóbbi mellett teszik le a voksot. De ami utána következik... Először is jönnek a családi gazdasággal, hogy ezt kell erőltetni a nagybirtokok helyett. Oké, de hogyan? Na, és itt jön elő az első probléma: semmi megoldás. Későbbiekben írnak arról, hogy maximálni kellene a birtokméreteket; jó, és mit csináljon, akinek több birtoka van? Adja el, vagy az állam majd "segít", s elveszi tőle, mint Rákosi elvtárs idejében? S ki kapja meg? Az, aki az 1990-es években eladta két sörért a kárpótlási jegyét? Vagy az a "mélyszegény", aki a saját udvarát sem tartja rendbe? Szóval, ez mégis, hogy van? Eleve el van tévedve a Jobbik abban, hogy a magyar emberek munkaszerető emberek; talán ha a Gárda járja a falukat, néha körbenézhetnének. Ebben az országban, aki tehette, elment-elmegy rokkantnyugdíjba, segélyre, bárhová, csak dolgozni ne kelljen; s ott tartunk, hogy 10 millió embert 2 milliónak kell eltartania.
Aztán jön a munkajog, melyet személyesen Morvai Krisztina írt (a félreértés elkerülése kapcsán megjegyzem, ő írta a családi gazdaságos részt is). Szintén óriási lózungok, megoldási javaslat nélkül: kiderül például, hogy Morvai nem pártolja a határozott idejű szerződéseket, meg a munkaerőkölcsönzést. Olyan szívesen olvastam volna arról, hogy akkor milyen megoldást mond a politikusasszony például a szezonmunkások helyzetére, vagy éppen a focistákra, ők hogyan dolgozzanak, de hát semmi.
Ezután jönnek az Európai Unióval kapcsolatos kérdések, végül is mégiscsak erről szólna a kampány; nos, itt igen alapos reformot javasolnak, mondhatni, fenekestül felforgatnák az Uniót; ezt még el is lehet fogadni, mert ami pazarlás megy Brüsszelben, az tényleg elképesztő. Ez a rész a program csúcspontja, s azt hiszem, mindannyian jobban jártunk volna, ha csak ezzel a résszel kampányolnának a júniusi választásokra.
De nem, váratlanul visszaugranak a belpolitikára, azon belül is a közbiztonságra. Amit itt írnak, el lehet fogadni, s végre lehet olvasni néhány megoldási lehetőséget is, csak azt nem értem, hogy ennek mi köze az Európai Unióhoz? Ezt Brüsszelből nem lehet végrehajtani! Utána jön még pár oldal a rendőri túlkapások ellen, hát igen, érdekes dolgok történtek/történnek itt ünnepek idején, de ez szintén nem brüsszeli kérdés.
Nagy téma következik: a magyar gazdaság rendbetétele. Hát, azt hiszem, ez a mélypont, mármint nemcsak gazdasági mélypont, hanem a Jobbik programjának a mélypontja is. Itt van például az adósságelengedés kérdése, melyet Morvai komolyan gondolhat, mert folyamatosan ismételgeti beszédeiben. Röhögnék, ha azt mondaná a Nyugat Magyarországnak, mint anno a lengyeleknek 1990-ben: oké, elengedjük, de a következményeket viseljétek el! Aki nem tudná, mi volt a következmény a lengyeleknél, az nézzen körül a nagyvilágban, miért van tele minden Uniós ország lengyel bevándorlókkal, s miért nem akart senki sem befektetni oda majd tíz évig... annyira nem élvezték, erről sokat meséltek a lengyel kollégáim is. Nos, képzeljük el ezt itthon: jó, nem kell visszafizetni a hitelt, de akkor egyétek meg, amit ti termeltek, 2 millió emberrel... apropó, nem kell visszafizetni a hitelt: javaslom, vegyék fel a kapcsolatot az mszp-s Karsaival, ő is hasonlón dolgozik a Providentesekkel kapcsolatban. Sok sikert hozzá.
A gazdaságpolitikai részben ilyen mondatok vannak, mint: "támogassák és tartsák be a helyes vállalati vezetési alapelveket, alakítsanak ki és kövessenek helyes vállalatvezetési gyakorlatokat" meg "lehetőség szerint ösztönözzék az üzleti partnereket, ideértve a beszállítókat és alvállalkozókat, hogy az Irányelvekkel összhangban álló vállalati alapelveket kövessenek" - érti ezt valaki? Persze nem marad ki a hazai vállalkozások támogatása sem; az hogy ezt miből, hogyan, fedje jótékony homály. Támogatni amúgy mindenki szeret, mert itt lehet a legtöbb pénzt lenyúlni, különösen ha a megfelelő cégnek adják. Benne van még a programban az is, hogy újra kell építeni az orosz kapcsolatokat, rá kell venni a cégeket, hogy hazai pénzintézettel finanszíroztassák magukat, illetve a privatizáció felülvizsgálata, persze, a hogyanról itt sincs szó, minek az?! Az oroszok nem fognak elfogadni magyar termékeket a gázért cserébe, csak azért, mert Morvai Krisztinának olyan szép szeme van!
Ezután ismét visszatérünk a mezőgazdasághoz és a faluhoz - nem mintha az elején nem lett volna szó róla; na, itt is van minden, birtokmaximalizálástól a természetközeli iskoláig. A program itteni elemei annyira könnyednek, logikusnak tűnnek, hogy az ember szinte felkiállt: miért nem csináljuk meg már most? Aztán ha az ember véletlenül már járt magyar faluban, s látja, hogy hogyan tudnak irigykedni emberek a másik pici sikereire is, s hogyan igyekeznek keresztbetenni egymásnak, s miért nem képesek maguktól összefogni a közös jóért, akkor rájön, hogy itt még messze van a "Hangya Szövetkezet-i rendszerű
együttműködés" létrehozása... Na, és hogy ennek mi köze az Európa Parlamenthez, azt meg a roseb tudja.
A végén jön egy kis energiapolitika meg környezetvédelem; ez az a terület, ahol mindenki egyetért, s senki sem csinálja. A két téma közé beékelve pedig ismét egy kis munkajog; logikailag ide tudtam volna javasolni még a magyar foci helyzetét némi Fradival, valamint a magyar könyvpiac aktualitásait.
A logikátlan szerkesztésen és a megoldási javaslatok hiányán kívül még feltűnő, hogy alig vannak adatok az írásban. Pedig jó lenne, ha lennének, esetleges forrásmegjelöléssel, mert enélkül egy átlagos egyetemi esszét sem fogadnak el. Másik problémám az, hogy a program javarészt az 1930-as évek magyar valóságára épül, amivel szintén nincs nagy baj, csak hát most már 2009-et írunk, más gazdasági környezettel, más feltételek között... ezt azért illene tudomásul venni.
Javaslom a Jobbiknak, hogy a jövő évi választások előtt szerezzenek be pár gazdasági szakembert, mert mágiával meg csillagjóslással nem lehet kormányozni. Ezt már megpróbálta Gyurcsány meg Szilvássy, gondolom, nem kívánnak csatlakozni hozzájuk.
Szerző:
Slanger
- 2009.03.18. 09:11
Bizonyára mindannyian el vagytok keseredve, most hogy sokadszorra ismét felröppent a hír, hogy a 4-es metró építése körül problémák merültek fel. 4-es metró nélkül, pedig tudva levő, hogy nem lehet élni. Ezért a következő felhívással fordulunk hozzátok.
Kedves Bukarestiek!
Mindannyiunk közös érdeke, hogy megépüljön az új metróvonal. Sajnos a rendelkezésre álló forrás azonban kimerülni látszik /azt, hogy ennek mi az oka, ne részletezzük/, ezért a 4-es metró további építési munkálatait társadalmi munkával szeretnénk megvalósítani. Ezúton kérnénk minden budapesti lakost, aki igazi hazafinak érzi magát, hogy 2009. április 1-én, a 4-es metró alagútjának budai bejáratánál a munkát felvenni szíveskedjék.
Ezúton kérnénk, minden Budapestért tenni akarót, hogy a következő szerszámok valamelyikét hozza magával.
Csákány, ásó, lapát, talicska, gereblye. Mivel terveink szerint hamarosan a Duna alatti ásás is megkezdődik, minden munkásnak szüksége lesz búvárfelszerelésre, és a hozzá tartozó oxigénpalackokra. Senki ne felejtse otthon a munkavédelmi felszerelést, valamint a megfelelő bányászlámpát sem.
A helyszínen biztosítjuk a lámpákhoz szükséges karbidot!
Megjelenésére számítva maradunk tisztelettel.
Békávé
Címkék: metro felhívás
Szerző:
Slanger
- 2009.03.17. 17:28
Valamikor azt tanultam, hogy nálunk Magyarországon, a mezőgazdaság rendkívül nagy múltra tekint vissza. Tanultam azt is, hogy idehaza rendkívül jó minőségű a termőföld, és megvan a szükséges agrárértelmiség is. Tehát ami ahhoz szükséges, hogy a mezőgazdaság területén kimagasló eredményeket érjünk el, nagyjából rendelkezésre áll. Már ha azt nem számoljuk, hogy van egy olyan politikai vezetés, amely nem igazán áll ki azok mellett az elhivatott emberek mellett, akik szó szerint kenyeret adnak a szánkba. Mert azért az érezhető, hogy nem nagy élmény ma Magyarországon, a mezőgazdaságból élni. Hiszen ki akar „paraszt” lenni? Pláne a Kárpát-medencében.
A közelmúltban ez a fattyú bejelentette, hogy 33 milliárd forint támogatást megvon az agráriumtól, így a csóró gazdák csupán 45 milliárd forint top-up támogatáson osztozhatnak. Hát igen, van ahol nyomják a mezőgazdaságot (lásd Szlovákia, Lengyelország), és van ahol fékezik.
Néhány napja olvashattuk a legújabb kormányzati húzást, miszerint a túlméretes (pl. 2,55 méternél szélesebb) mezőgazdasági gépekre útvonal engedélyt kell kérni, ha közlekedni akarnak.
"Dr. Molnár Csaba, a közlekedési tárca vezetője kifejtette: a vonatkozó kormányrendelet szerint, ha a közút kezelőjének hozzájárulása nélkül közlekedik a túlméretes jármű, a kiszabandó bírság összege 200 ezer forint, amitől nem lehet eltérni."
Aki kért már útvonal engedélyt az tudja, micsoda rumlival jár. Órákat kell várni az ügyfélszolgálaton és alkalmanként 7-10 ezer forint körüli összeget leperkálni, hogy egyáltalán ki jusson a földekre.
"Irreális például, hogy csak 60 literes kannákban, egyszerre 240 liter üzemanyagot lehet szabályszerűen a földeken dolgozó gépekhez szállítani, a gazdák nem értik, miért nem jó erre a célra a sima 20 literes marmonkanna vagy a 200 literes acélhordó. (hirado.hu)"
Csupa baráti cselekedet. De mi lehet a célja, ennek a - merem mondani - rosszmájú politikának? Csak nem valami termőföld lobbi áll a háttérben?
Címkék: kibaszás agrárium
Szerző:
Slanger
- 2009.03.17. 13:50
Szenvedélyes utazók vagyunk. Városnéző turistaként csodálatos városokat, falvakat cserkésztünk be, közel három évtized alatt. Az idegen kultúrák megismerése, mindig nagy élményt jelent számunkra. Igen, utazni nagyon jó! Az ember tervez, spórol és próbálkozik a lehetőségei szerint olyan utazást megvalósítani, hogy amíg él kincsként őrizze az emlékeit és a fotóit.
Vannak azonban előre nem tervezett - sokszor nagyon is kellemetlen - események, melyeket talán nagyobb odafigyeléssel, óvatossággal kivédhetünk. Még a nagy tapasztalattal rendelkező utazókat is sikerül sokszor lépre csalni, a rafinált csalóknak. Ezek az emberek a világon mindenhol előfordulnak. Utazásaink során velünk is többször előfordult, hogy álságosan próbálkoztak rászedni bennünket. Legtöbbször kivédtük. Elmesélek azonban két esetet, mely velünk történt.
Itália - mióta a térképet ismerem - kedvenc országom! Az európai kultúra egyik fellegvárának tartom, ráadásul az emberek jókedve, barátságos viselkedése mindig magával ragadó volt számomra. Évek alatt körbevonatoztuk Olaszországot északtól délig, Szicíliáig.
Negyedik római utunk során azonban, már kezdtem más dimenzióból nézni a várost. Nem tetszett. Piszkos, lerobban utcák, bevándorló koldusok, tömeg és udvariatlan olaszok. (Szerintem már ők is besokalltak a sok idegentől.)
Egy hét vegyes érzelmekkel teli kikapcsolódás után, hazafelé a pályaudvaron várakoztunk vonatunkra. Téves információ miatt érdeklődtünk egy vasutastól. A kezem a poggyászkocsin és csak egy pillanat műve volt, amíg a vasutasra néztem. Pár másodperc múlva a kezemhez legközelebbi válltáskának hűlt helye volt. Ez nem lehet igaz! Velünk ez nem történhet meg! Senki nem látott semmit? Sokkolt a felismerés, hogy a tolvaj talán perceken belül kóstolgatja az unokáimnak szánt édességet. Más ugyanis nem volt a táskában, amit a tolvaj nem sejthetett. Laptop táskához hasonló válltáskába, nem nagyon gyömöszöl senki édességet. Irány a pályaudvari őrség. Félúton elénk állt egy fiatal férfi, mellette közvetlen közel egy lerobbant, elhanyagolt ruházatú ember, bilincsben. A fiatal férfi vállán ott lógott a táskánk. Civil nyomozó volt, aki éppen az ilyen eseteket figyeli az állomásokon. Mint kiderült ismerte a tolvajt és a tömegből figyelte minden lépését. Szerencsénkre! Ezt megúsztuk:-)
Másik nagy átverés, mely most "divat” az olaszoknál: a folyóparton sétáltunk, mikor egy nagyon szuper autó, nagyon szuper sofőrrel eligazítást kért tőlünk. Kedves, megnyerő, udvarias fickó. Természetesen ez is hozzátartozott a nagy átveréshez. Érdeklődött, honnan jöttünk, majd elmondta, hogy a barátnője magyar. Előadta, hogy Armani a nagy divatdiktátor asszisztense és nekünk féláron kínál terméket, mert nagyon szereti a magyarokat! Elővett mindenféle prospektust és valami gagyi (kínai) műbőr kabátokat. Kapcsoltunk és nyílsebesen elköszöntünk tőle, ami kihozta belőle az arroganciát. Mocskos szavakat kiabált felénk, vissza sem néztünk. Ilyen csalóval még egyszer találkoztunk ottlétünk alatt.
Jön a nyár, sokan tervezgetik a nyaralást, utazást. Legyetek nagyon óvatosak, elővigyázatosak!
A csalók nem ismernek országhatárokat, a naiv turista mindenhol potenciális áldozat! Nem csak olasz földön!
Évikati
Címkék: utazás átverés évikati
Szerző:
Slanger
- 2009.03.16. 16:57
Lezajlottak a március 15.-i megemlékezések. Volt itt minden, rendőrkordon, fémdetektor. Minden, ami egy rendőrállamban dukál. Igen ezt kell mondani, Rendőrállam. Mert mi más lenne, hiszen itt el lehet venni a csecsemőtől a cumisüvegét. Nem lehet normális kormányt követelni. A rendőrségnek feldühödött nyugdíjasoktól kell megvédeni azt, aki szólni mer. Aki kormányváltásra gondol, az pedig rabomobilban végzi. Itt kérem, szigorúan tilos véleményt nyilvánítani. Szégyen volt ez a tegnapi nap, Magyarország szégyene, a demokrácia szégyene.
Szegény nagyjaink - Kossuth, Petőfi és a többiek -, biztosan forogtak a sírjukban. Mert kampány volt ez, nem megemlékezés. A kormány az ellenzéket szidta, az ellenzék pedig a kormányt. Jó magyar szokás szerint, mindig van/volt/lesz kit hibáztatni. Elveszett a megemlékezés varázsa, az érzés, ami akkor öntötte el lelkünket, mikor kitűztük szívünk fölé a kokárdát. Sajnos, 2009-re ez a nap is a politika áldozatává vált.
Címkék: demokrácia rendőrállam március 15
Ezt mondtátok legutóbb...