Tényleg nem tudom, hogy mi értelme tanulmányokat készíteni. Persze az tiszta sor, hogy tanulmányt készíteni – főleg - állami megrendelésre, az esetek nagy százalékában az évszázad üzlete. Hiszen egy tanulmány elkészítéséért annyit lehet számlázni, amennyit nem szégyell a vállalkozó.
Jó az addig rendben van, hogy bizonyos esetekben egy egy tanulmány hatására világosság gyúl az emberi fejekben, de szerintem ez az esetek kisebbik részében fordul elő. Hogy néhány példát említsek, itt van mindjárt a Közbeszerzések Tanácsának megrendelésére elkészült tanulmány, a hazai közbeszerzések körüli korrupcióról. Azt hiszem nem kell nagy képzelőerő, hogy lássuk az elhatalmasodó korrupciót. Mit ad isten a tanulmány is ezt mutatja. A korrupció a hazai közbeszerzések 70-90 %-ánál megfigyelhető. Ezt tök jó tudni, és? Ennek hatására változik valami? Semmi az égadta földön.
Hát csak sikerül bezárni azt a fránya 33 vasútvonalat, amelyek a MÁV romlásának okozói. Senki ne higgye azt, hogy a rossz gazdálkodás, vagy az elsikkasztott pénzek miatt küzd a máv komoly anyagi problémákkal. Mindennek az oka a feleslegesen üzemeltetett 33 szárnyvonal. Jövőre ezeket bezárják, és ennek hatására a hazai vasúti közlekedés színvonala vetekedni fog a nyugati országokéval, megspórolva több milliárd forintot a magyar államnak. Lófaszt.
Valószínű, nincs olyan ember, aki ne kapott volna olyan hívást, ahol valamilyen kutatáshoz néhány kérdés megválaszolására kértek minket. Természetesen az interneten is belefutunk ilyen kérdőívekbe, amiket szívesebben kitöltünk, mintha telefonon zaklatnának. Választások környékén leginkább a szavazási hajlandóságra és a politikai hovatartozásra kíváncsiak, karácsony környékén pedig az ajándékozási szokásunk felől érdeklődnek. Azt hinné az ember, válaszával befolyásolja a végeredményt, ám sok esetben az már megvan, s csak bizonyítani akarják.
Az eredmények kiértékelése után több megállapítás is lehetséges, attól függően, mi célból készült a kutatás és milyen hírértékkel bír a bulvársajtóban. Nézzünk meg egy egyszerű esetet. Megkérdezzük az iskolai végzettséget, magasságot, testsúlyt.
"Az iskolai végzettség erősen befolyásolja a testsúly alakulását: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében az átlagosnál magasabb a normális testsúlyúak aránya." - forrás: vital.hu
Az ugye világos, ha egészségesen étkezünk, kisebb az esély az elhízásra. Az is egyértelmű, hogy magasabb iskolai végzettséggel többet keresnek az emberek. S azt se feledjük, a legolcsóbb kaja a zsíros kenyér. Emiatt a fenti mondatot több módon is értelmezhetjük.
1. Ha nagyon csúsztatni akarok, mondhatom azt is, hogy "Az alacsony végzettségűek kevésbé törődnek az egészségükkel". Ez virágnyelven azt jelenti, aki csak 8 általánost végzett, az még ahhoz is hülye, hogy az egészségére figyeljen. Nézzétek csak meg az adatokat, akik továbbtanulnak, azok kevésbé híznak el, tehát igazam van.
2. Kicsit árnyaltabban fogalmazva, úgy is mondhatjuk, hogy "A diplomások jobban odafigyelnek az egészséges életmódra". Csak úgy, mint az előző pontban, burkolt célzás, s az adatok ismét nekem adnak igazat.
3. Ha a szegénységet is bele akarjuk venni, akkor úgy fogalmazunk, hogy "Alacsony végzettséggel nehéz megfelelően táplálkozni". Ugyanarról beszélek, mégis az látszik, nem kizárólag az ember döntése, hogy mit eszik, ám nagy szerepet játszik benne.
4. Még tovább alakítva az előző mondatot: "Az egészséges ételeket csak a magas végzettséggel rendelkezők engedhetik meg maguknak". Vagyis hiába az akarat, sok ember nem teheti meg, hogy odafigyeljen az egészségére.
Látható, mind a négy mondatot alá lehet támasztani ugyanazokkal az adatokkal, mégis, teljesen más jelentéssel bírnak, más érzelmi reakciót vált ki az emberből. Ez csak egy egyszerű példa volt, több kérdésre adott válaszból szemezgetve, szinte bármit be tudunk bizonyítani. Csak jól kell megfogalmazni :)
Tényfeltáró riportnak kicsit gyengus, de gondolatébresztőnek tökéletes. Magyarország sikerprojektjei, részlet.
Szerintetek melyik magyar politikusunk kiköpött mása (?) a képen látható, a képen látható nő, vagyis férfi?
Ötven jelentkező volt. Ötven mindenre elszánt személy, akinek az volt a vágya, hogy a rohadófélben lévő BKV-nál dolgozzon magas pozícióban. A feltételek kemények voltak: 15 év szakmai tapasztalat, 5 év vezetői tapasztalat, diploma, nyelvtudás. Az 50 emberből azonban csak egy nyerhetett. A nyertes neve: Juracsik Zoltán.
Juracsik Zoltán az országos sünképző az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola humán osztályvezetője (volt), s a jóisten tudja, mi alapján gondolta úgy, hogy otthagyja ezt a csendes, gyönyörű helyen lévő iskolát, és elmegy ahhoz a céghez, ahol a botrányosan kifizetett forintmilliók száma meghaladja a működőképes buszok számát. Lehet, az 1,241 milliós alapbér és a 100% prémium vonzotta, esetleg a személygépkocsi használat, a mobiltelefon, a vezetői pótszabadság? (Most mindezt vessétek össze azzal, hogy Kocsis nemrég az államnál kuncsorgott laza 30 milliárd forintért, s legutóbbi nyilatkozata szerint 810 milliárd forint hiányzik a BKV-ból...) Mindenesetre most már mindegy, a döntés megszületett, október 16-tól ő már a BKV-nál dolgozik, s ha lelép, nem jár neki a több tízmilliós végkielégítés sem.
Én mindenesetre nagyon drukkolok Juracsik Zoltánnak. Csak egyetlen kívánságom van vele kapcsolatban: mivel ő valójában rendőr, ezért arra kérném, hogy amikor elmegy az első igazgatósági ülésre, vigyen magával pár bilincset, s tartóztassa le a vezetőség korrupt tagjait! Ha ezt megteszi, nemcsak a BKV-nak, hanem az országnak is nagyon jót tesz...
A média folyamatosan a sertésinfluenzával kapcsolatos híreket ontja. Már az elején eldöntöttem, hogy nem fogom beoltatni magamat, inkább megpróbálok a prevencióra koncentrálni. Itt elsősorban a gyakori kézmosásra gondolok, valamint elkezdtem használni a sertésinfluenza elleni törlőkendőt is. Sajnos mindezek ellenére az egyik nap arra keltem, hogy lázam van, ráz a hideg, fájnak a végtagjaim, és úgy általában, kurva szarul éreztem magam.Nem volt mit tenni, kénytelen voltam elmenni a körzeti orvoshoz, aki azonnal a védőoltás beadását javasolta. Persze rákérdeztem, hogy milyen mellékhatásokkal kell számolnom. A doktor úr sajnos nem nyugtatott meg. Állítása szerint ugyanis nem tudja pontosan, hogy mi várható az oltás beadása után, hiszen nagyon új a vakcina és még nincsenek tapasztalatok a nem várt hatások tekintetében. Igazából engem az is zavart, hogy mikor megnéztem a vakcina dobozát, azon még a „Minőségét megőrzi:„ feliratot sem találtam. Természetesen ezt a hiányosságot is felvettettem a doktor úrnak, de ő egyszerűen annyit mondott csak, hogy húzzam fel a pólóm úját. Mire feleszméltem már meg is kaptam a védettséget.Az oltást követően hazamentem, nem volt semmi gondom. Kicsit égett ugyan az oltás helye, de azt hittem ez természetes. A problémák másnak reggel kezdődtek. Reggel ugyanis megpróbáltam felkelni, de sajnos nem sikerült felállnom. Négykézláb kellett kimásznom a konyhába, hogy elfogyasszam a reggeli kávét. A hálószoba és a konyha közötti folyosónkon van egy tükör, ami elég alacsonyan van (hogy a kislányom is meg tudja magát nézni benne) ahhoz, hogy mászás közben is bele tudtam pillantani. Ez a kép fogadott. Tehát nagyon kérem Joshi úr, segítsen.
Napok óta téliesítik a közelünkben lévő parkokat, bokros, fás területeket. Szemlátomást pótolni akarják a nyáron elmulasztott nagytakarításokat, mert fákat metszenek, bokrokat nyírnak, söprögetnek és mindezt nagyon alaposan.
Nagy örömünkre a környék teljesen megváltozott, belátható lett a tér és az út menti sövények. Eltűnt a szemét - bár tudom, hogy pár nap alatt újratermelődik, - mégis jó érzés átsétálni a nagy parkon. Közelebbről már vegyes érzelmekkel tapasztaltam, hogy a szinte tövig lenyesett bokrok tövében paplanok és összegyűrt, koszos rongyok hevernek. Nem kell hozzá nagy fantázia, mindenki tudja, hogy a hajléktalanok számára vége a nyári táborozásnak. A hirtelen ránk zúduló havas eső, viharos szél rákényszerítette őket melegebb, téli szállás elfoglalására.
Az elmúlt években elszórtan akadtak "megvetett ágyak" a bokrok által épített sátrakban, de a most látottak elszomorítottak. Az elhagyott ideiglenes otthonok száma sokkal több lett. Csak találgatni tudom, hogy miért?
1. Talán kirekesztették őket a belvárosi parkokból, aluljárókból. A kertvárosi környezet biztonságot nyújtott nekik, nem molesztálták őket, hiszen a dús, buján nőtt bokrok között békességet, nyugalmat találtak.
2. Megnövekedett a számuk oly annyira, hogy újabb tereket kénytelenek foglalni?
Most pedig azon gondolkodom, hogy hova tűntek? Mintha a föld nyelte volna el őket, egyet sem látni. Az értük létrehozott szállásokra nem szívesen mennek. Tilos a piálás. Enélkül pedig sokuknak nehéz elviselni a hideget. Maradnak tehát a meleg aluljárók, kapualjak, lépcsőházak. Gondjaik nincsenek az emelkedő energiaárak, a fűtésszámla miatt, de életbemaradásuk, a jövő évi nyári táborozásuk így is bizonytalan. Minden télen - a törődés, segítség ellenére - sokan kihűlnek, meghalnak. Az önkéntes, karitatív segítők munkája számukra csak csepp a tengerben. Sokan mondják megvetően, hogy saját maguk tehetnek sorsuk sanyarúságáról és ez így igaz. Az is igaz viszont, hogy ők is emberek, itt élnek közöttünk és látványuk valahol tükör a mai társadalom számára.
Jó lenne, ha azok is belenéznének ebbe a tükörbe, akik luxusautókon járva, naponta nem szembesülnek az aluljárók bűzös, bűnös világával és az "ideiglenesen ott állomásozó" téli lakóival!
Lehet hogy én vagyok hülye, és abszolút nem értek (ez nagyjából igaz is) a pályázatok körüli mizériához, de azért a következő dolog szöget ütött a fejembe.
Sok ezer megvalósult és kifizetett projekt, több ezer milliárd forintnyi fejlesztés, átlag fölötti forráslehívási arány, rengeteg felhalmozott tapasztalat, valamint több mint tizenötezer nyertes pályázó – ez Magyarország és a magyar fejlesztéspolitika eddigi mérlege.2009. október elejéig közel 3000 milliárd forintot ítélt meg az intézményrendszer a nyertes pályázóknak, 11 930 ténylegesen megkötött szerződéssel büszkélkedhetünk (több mint 2 590 milliárd forint értékben). 520 milliárd forintot már átutaltunk a projektgazdáknak, több mint 2 400 projektet pedig sikeresen le is zártunk.
Végezetül álljon itt egy kis videó, hogy mi történt eddig kutyafitnesz ügyben, annak fényében, hogy a projekt közel 112 millió forint támogatást nyert el.
Lehet zúgolódni, meg anyázni is.
Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem kevés hülye él ezen a bolygón. Hogy miről jutott ez eszembe? Hát itt van ez a borász, igen az, amelyik az év borásza is volt. Hamisította a borait, megbukott. Az mondjuk csak a dolog egyik része, hogy ezt a hamisított szart akarta nekünk fogyasztóknak eladni, amit ezúton is köszönök neki minden magyar borfogyasztó nevében. A másik – és vélhetőleg jóval nagyobb - probléma, hogy megint az ilyen hírek mennek ki nyugatra, aztán meg csodálkoznak a borászok, hogy a kutyának sem kell a magyar bor. Igazából az egri borok imázsa ezzel a baklövéssel elég mélyen a sárba lett döngölve.
"Glicerint kevert kovával
Félelmetes pléhpofával
Vincze Béla, Vincze Béla
Bor termelő géniusz"
Alapjában véve nem támogatom a halálbüntetést. Már csak azért sem, mert akárhogy is nézzük, nem mindenki bűnösként kerül börtönbe, illetve egy fejlett társadalomban nem tartom a büntetésnek ezt a formáját elfogadhatónak. Vannak azonban olyan esetek, amik hallatán ökölbe szorul az ember gyomra, és azt mondja, hogy ezek nem emberek, és fel kellene őket akasztani.
Mivel fiatalkorúak börtönéről van szó, akárhogy is, de ezek az „emberek” előbb utóbb szabadlábra kerülnek. Ez szinte biztos. Kérdem én, ki fog minket megvédeni az ilyen, és ehhez hasonló embernek nem nevezhető lényektől? Elkurvult ez a társadalom, és ennek megállapításához nem kell szociológusnak lenni.
Hazánkban az október egyre inkább a tüntetések hónapjává válik. Gondoljunk csak a Kossuth téri megmozdulásokra. Egy normális országban, ahol demokrácia van, a tüntetés talán az egyedüli módja annak, hogy kinyilatkoztassuk véleményünket. Ez a kinyilatkoztatás általában a politikai helyzettel hozható összefüggésbe (legalábbis nálunk), de tulajdonképpen bármi ellen, illetve bármi mellett lehet demonstrálni.
Tiltakozás a Pamplonai bikafuttatás ellen, félig pucér „véres” nők és férfiak részvételével.
Ezt mondtátok legutóbb...