Szeretjük a sportközvetítéseket a TV-ben, de számomra legnagyobb élmény mégis az, ha a sporteseményeket "élőben" nézhetem. Szívesen nézzük a labdajátékokat, legyen az foci, kézilabda vagy kosárlabda. Unikum, ha híres csapatok ellen játszó hazai kedvenceinknek szurkolhatunk. Soha nem hagynám ki az úszóversenyeket, a Forma 1. futamokat. Mi tagadás, egyik legkedveltebb időtöltésünk kijárni a "lovira". Nem fogadunk, csak nézelődünk. A nyüzsgés, a hajtók, de természetesen a főszereplők, a lovak látványa, küzdelme, teljes kikapcsolódást és szórakozást nyújtanak még a borongós időben is. A decemberi évzáró futamok évek óta kihagyhatatlan szórakozást jelentenek számunkra.
Van azonban egy sportág, mely látványa nekem kifejezetten visszataszító: az ökölvívás. A box számomra a vad, brutális "leverés", a másik fél megalázása fizikailag és szellemileg egyaránt. Hozzáértők, e sportág rajongói mondják, hogy a győzelem a fejekben, nem pedig a fizikai erőnlétben dől el. Ma belepillantottam a magyar fiú küzdelmében. Az utolsó perceknél kapcsoltam a csatornára. Győzött a mi fiunk. Az ellenfél fején csattogtak a hatalmas kesztyűk, feje rongylabdaként himbálódzott a rámért ütésektől. A lassított bejátszáson a félájult fiú szája bárgyú mosolyra nyílt. Duzzadt, vérző ajkából csorgott a nyál. Fájdalmas, homályos tekintettel nézett ki összepüfölt, bedagadt arcából. Láthatóan abban a pillanatban azt sem tudta, hogy hol van és fiú e, vagy lány. A közönség őrjöngött, örült a magyar srác győzelmének. Ő pedig karját magasba emelte és összevarrt homlokával mit sem törődve, izzadtan, fáradt mosollyal köszönte meg a tapsot. A vesztest letámogatták a ringből, edzője vállát veregetve motyogott a fülébe valamit. "Majd legközelebb sikerül, majdnem te győztél, jobb voltál, mint ő."- gondolom, hogy valami ilyesmit súghatott a fiúnak, aki bólogatott. Látszólag fel sem fogta, mi történik körülötte,........ de majd kialussza a fájdalmát. Pihen egy-két napot, és újra elkezdi püfölni a homokzsákot, hogy mint mindig, sportszerűen végigveretesse magát a következő meccsen.
Remélem, hogy arra a viadalára még véletlenül sem kapcsolok rá!
Ismét poéngyilkosság történt, ezúttal „daniferi” volt az elkövető. Természetesen a válasza jó, a kép a Pannonhalmi Bencés főapátságot ábrázolja. Gratulálunk!
Itt is van a posztsorozat 4. része. A feladat ismét az lenne, hogy kitaláljátok, mit ábrázol a kép, és kommentként megosszátok velünk.
Győzzön a jobb!
Régóta sejtjük, hogy Oxfordban valami nagyon nincs rendjén, ezért kiküldtük tudósítónkat, hogy nézzen utána, mi folyik az angliai városban. Nézzétek csak.
John Smith (Oxford, Anglia)
Ez a program nagymértékben segít majd roma polgártársainknak is. Magyarországnak magába kell integrálnia a cigányságot, mert az ország fejlődése e nélkül nem fenntartható. Aki ezt nem látja be a szívével, lássa be a fejével.
Mondta mindezt Bajnai az MSZP választmányának szombati ülésen. Ő így gondolja, s én azt mondom, hogy nincs ezzel semmi baj; ha valamelyik politikai párt úgy gondolja, hogy kiáll a romák felemelkedéséért, akkor hajrá, tegyék, mert ez így már tényleg nem mehet tovább. Nekem nem ezzel van a bajom.
A feladat: számoljátok meg, hány romát láttok a következő képen, mely ezen a választmányi gyűlésen készült! Sajnos csak ilyen fotóm van,de a célnak ez is megfelel. Vajon az MSZP Választmánya is "magába fogja integrálni" a cigányságot, vagy csak beszél róla?
Nem tudom, megfigyeltétek-e, de ha megkérdeznek ma valakit, hogy miért van ez a válság, a nagy többség szinte kórusban felböfögi, hogy "mert a brókerek nem bírtak magukkal, meg mohók voltak, meg kapzsik, meg Amerika, Bush, szemét bankok, zsidók, pénzemberek, öltönyösök, stb." Hogy mi, emberek hibásak lennénk ezért? Á, dehogy.
Pedig igen. Így utólag visszagondolva az elmúlt évek eseményeire... hát, valami félelmetes volt az egész, ami a hiteleket körüllengte. Igen, itt is, Magyarországon, de képzeljétek el, mi lehetett Amerikában... Hányszor mondták a rokonok: "bezzeg barátodnak már háza, kocsija van, meg mennek nyaralni Olaszba, te meg..." hányszor jött át a szomszéd: "ó, nézd ezt a mosógépet, most vettem a teszkóban, csak ötvenezer volt, de megvettem hitelre, havi 5000 forintért...". Aztán meg most itt a krach, a barátnak a törlesztője úgy megemelkedett, hogy már alig tudja fizetni (mert persze a ház, a kocsi és a nyaralás is hitelből ment), a szomszéd meg elvesztette az állását, s pillanatnyilag azon dühöng, hogy ha már visszafizetett 12 havi törlesztőt a mosógép árából, akkor miért kell még 6 havit fizetnie - így már nem ötvenezer a mosógép!
Mi is a hitel? Jelenbeli fogyasztást finanszírozunk jövőbeli keresettel. Tehát eladjuk a jövőnket. Miért? Mert MOST KELL. Mert AZONNAL KELL. Mert a társadalom elvárja. Mert akinek nincs menő verdája, saját lakása, szuper plazmatévéje, az nem ember. Ez a fajta rövidlátó emberi mohóság már tönkrevágta a bolygónkat, környezetünket, s most minket, embereket fog tönkrevágni. Megérdemeljük.
Minden szarra lehetett hitelt felvenni. Félelmetes belegondolni, hogy az emberek lakáshitelnél 20-25 évre adósították el magukat úgy, hogy teljes havi fizetésüket a banknak adják. Mert most van munkahelyem, tudom fizetni, majd élünk a párom fizetéséből. De ki garantálja, hogy egy-két-öt-tíz év múlva is lesz munkahelyem, illetve a páromnak is? S ha nem lesz, akkor miből élünk? Az autópiac ugyanez volt: ha készpénzzel akartál fizetni, csúnyán néztek rád: vedd meg hitelre! 0 önerő, első hat hónap kedvezményes! Utána meg? Fizeted a megnövekedett törlesztőt, s mire végzel vele, az autó pont annyit ér, mint az önerő. Hitelek a bevásárlóközpontban? Van olyan ismerősöm, aki szociális segélyre kapott hitelt, s ebből vette a házimozirendszert! Szóval nemcsak a bankokat nem kellett félteni, az emberek is használták a lehetőséget ezerrel, bele sem gondolva, mi lesz holnapután.
Most meg bezzeg megy az ajvékolás. Mert megnövekedett a törlesztő. Mert elvesztettem a munkahelyem, s újat találni nagyon nehéz. Mert az a szemét válság. Meg a bankok. A törlesztőt persze nem fizetem, nincs miből. Az eddig fennálló rendszer elképesztően törékeny volt. Emlékszik még valaki, miből indult az egész? Nem, nem a Lehmann Brothers-szel, az már a második lépés volt. Onnan indult, hogy az amerikai polgárok elkezdték nem visszafizetni a hiteleket, s emiatt bedőlt pár pénzügyi intézmény. S ez az aprócska helyi válságocska lazán bedöntötte az überfaszául, hihetetlen tudományos, modern és fejlődő világunkat! Elgondolkodtató, nem?
S mi lesz a jövőben? Sokan még abban a hitben vannak, hogy majd lassan visszaáll a régi rend, s újra lehet játszani azt a játékot, mint eddig. NEM. Annak vége, elmúlt, konyec. Túl jól éltünk, elköltöttük a jövőnket, s most ezt fogjuk visszafizetni. S utána talán beállunk egy olyan szintre, mely a jelen javait költi el, ahol a termelő munka ismét nagyobb megbecsülésnek fog örvendeni, mint a szolgáltatások meg a nyolcezer értéktelen diploma, ahol a mohóság nem fog újra győzni. Reménykedjünk.
Ha már ilyen kreatív csapat verődött itt össze, mi lenne ha megmutatnátok mit tudtok kihozni az alábbi képből? Nemrég találtam és fogalmam sincs, hogy mi akar ez lenni. Most frappánsan azt kellene mondanom, hogy az aki a legjobb poént gyártja a képhez, az nyer valami monumentális ajándékot, mondjuk egy pólót, vagy egy bögrét. Azonban egyelőre nem igazán dől a reklámpénz a blogunkhoz, így sajnos ajándékot sem tudunk adni. Úgyhogy be kell érjétek a dicsőséggel.
Nos, mit gondoltok Hölgyek/Urak, mit ábrázol ez a kép?
Az előző feladvány poénját Nyünyőke elég gyorsan lelőtte (persze gratula neki, hiszen a megfejtés Ópusztaszer volt), de azért kreatív megoldásokban sem volt hiány.
A kérdés pedig minő meglepő:
Egy hiánypótló berendezés, amely feltehetőleg sok férfitársam szívét megdobogtatja. A képen látható piszoárok használata nagyfokú fegyelmet és odafigyelést igényel. Annak aki hasonló eszköz beszerzését tervezi, mindenképpen javaslom a falat csempézni.
A mai Magyarországon nem éppen életbiztosítás cigánynak lenni. Legalábbis az utóbbi hónapok történései ugyancsak ezt mutatják. Molotov koktélok repkednek, roma családok lakta házakra, embereket lőnek le. Hát mi van itt kérem, olyan ez már mint Amerika?! Pedig mi a balkánon vagyunk.
Hónapok óta nem történik semmi érdemleges, a romák ellen elkövetett bűncselekmények felderítését illetően. Miért? Ha a munkám során nem tudom elvégezni a feladataimat, akkor kirúgnak. Aki csődöt mond a rendfenntartásban, a bűnüldözésben azt miért nem rúgják ki? Azért mert az illetőt Draskovicsnak hívják?!
Rengeteg a kérdés, csak a válaszok nincsenek sehol. Nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, de nekem itt valami bűzlik. Kinek állhat érdekében, hogy a cigánytéma folyamatosan napirenden legyen, hogy a romák rettegésben éljenek? Na kinek?
Itt a tavasz, juppi. A csajok, lányok, asszonyok egyre merészebben öltöznek, és ez nem csak a szó szerint vett ruházaton látszik, de a cipő viseleten is. Van itt minden, a szandáltól a tornacipőn át, az igazi csótányroppantóig. Egyik-másik nőszemély alig tud lépdelni a 10 centis sarkú cipőben, de azért erőltetik. Tény és való, hogy a magas sarkú az roppant szexi, de hogy lehet benne járni? Erre mondják, hogy a szépségnek ára van?
Komolyan mondom, a vonaton mindig történik valami. Ha sokat járnék vonattal, tuti írnék róla blogot.
A lány azt mesélte az anyjának, hogy mennyit sikerült előző este össze korcsolyáznia. A beszélgetés jó része cigányul zajlott, így én (ellentétben a gyerekekkel) nem értettem mindent. Bár bevallom, a szaftos részletek nem is igazán érdekeltek.
Na és felmerülhet a kérdés, hogy mi ebben a posztban a slusszpoén. Hát kérem, az nincs. Egy tanulság talán mégis akad. Ha egy magyar családnál lennének ilyen állapotban a gyerekek, biztos hogy elvenné őket a gyámhivatal. A romáktól miért nem?
...pedig még harminc sem vagyok.
Érdekes dolgot vettem észre magamon: mostanában szereztem meg Deák Billtől a Hatvan csapást című lemezt, s a Junkiestől a Degenerációt. S tudjátok, melyik tetszik jobban? Deák Bill. A Junkies túl zajos. :-)
Nektek van valami hasonló élményetek? :-)
Először is az előző feladvány megfejtése: Damjanich Múzeum, Szolnok.
Márciusra tervezett kirándulásunk csúszott egy kicsit, de ma végre beteljesedett kívánságom és vonatra ültünk. Szeged - egyik kedves városom - mint oly sokszor már, a művészetek kedvelőinek egyedülálló programot ígér. A huszadik század kultuszfigurájának Andy Warholnak több mint 70 híres szitanyomatát tekintheti meg a kiránduló. A sokan "elmebajosnak" kikiáltott művész színes képeinek másolatait láthattuk már lakberendezési áruházakban, vásári sátrakban, újságok, magazinok címlapjain. Amit ez a kiállítás bemutat egyedülálló. Ilyen nagyszabású Warhol gyűjtemény még soha nem szerepelt magyarországi kiállítóházban. Tetézte örömömet a ragyogó tavaszi időjárás, a virágokkal teli gondozott parkok és természetesen a törzshelyünkön elfogyasztott valódi, szegedi halászlé.
A vonatozás alatt szeretem nézni a tájat, mely az évszaknak megfelelően és az emberi kezek nyomán (rombolás és építés) folyamatosan változik. Csodálatos, zöldülő, sarjadó búzamező, rikítóan sárga repceföld és virágzó orgonabokrok. Őzek, fácánok és a korán hazaérkező gólyák szemezgetnek a vetésben, a táj szinte idilli és nyugalmas. Mintha ez az ország lenne maga a "paradicsom". Nyoma sincs a zűrzavaros politikai helyzetnek, a gazdasági válságnak, a jobb és baloldal hadakozásnak. Nincsenek transzparensek, hangoskodó tüntetők csak az orgonabokrokkal körülölelt fehérfalú tanyák. A félig felépült házak, a romos melléképületek mellett a tavaszi munkálatokkal serénykedő emberek. Kár, hogy az arcukat nem látom! Mire gondolhatnak ezek az emberek, mikor jó termés reményében görnyedeznek, szorgoskodnak "ültetvényeiken"? Kegyes lesz-e hozzájuk az időjárás? Azt bizonyára nagy gyakorlattal kivédik, hiszen a szárazság és a kártevők ellen minden évben felkészülnek. Az igazi kártevők, a megszorító csomagok ellen azonban védtelenek. Mit hoz számukra a mondás? "Ki mint vet, úgy arat." Ahogy nézem a robogó vonatból, ők ezért mindent megtesznek. Ha nem így sikerül az aratás, nem rajtuk múlik.
A szegedi kirándulást, az ösztönös zseni, Warhol kiállítását mindenkinek ajánlom! Akinek mégis más az igénye és ízlése, tegyen egy kirándulást bárhová az országba most, tavasszal.
Őzeket, nyulakat, fácánokat és virágzó orgonabokrokat nézni is nagy élmény! Újból és újból rájövünk, hogy szép és gazdag ez az ország, ne hagyjuk, hogy a lelkünket is bezárják a megszorító csomagokba!
Évikati
Ezt mondtátok legutóbb...